Walt Heyer: fiúnak született, nőként élt, majd megbánta
Megbánta a hormonterápiát és kivetette mell-implantációját Walt Heyer, akinek az egész életét meghatározta, hogy először nőként akart élni, majd megbánta azt. Azóta a nemváltás megbánóknak szenteli életét.
"It's not an identity, it's a behaviour" – nem identitásról, hanem viselkedésről van szó
Walt Heyer négy éves korától szeretett női ruhákba öltözni – ekkor a naptárak 1944-et írtak. Mint mondja, fogva tartotta ez az érzés, és a nagymamája is így öltöztette, hisz meg akarta erősíteni unokáját. Ezzel azonban elkezdődött Heyer nemi identitászavara.
Mint mondja: amikor megjelent az első „transznemű” személy az amerikai közéletben 1965-ben, az igen merősítőleg hatott rá. Az érzés egyáltalán nem múlt el, de Heyernek volt barátnője is. A szerző rámutat: a transzneműeknek, akikkel dolgozik, több mint 90 százaléka nem homoszexuális, és ő sem volt sosem az. Nőként öltözött, úgy érezte, rossz testben él, de nőkhöz vonzódott. A húszas évei elején megházasodott, sikeres mérnök lett, s idővel országos ügyvezető volt egy jelentős cégnél.
S elment egy specialistához, Paul Walkerhez San Franciscóban, aki azóta is szakértőnek számít transzügyekben. Ő diagnosztizálta Walt Heyert, s azt javasolta neki, ha nem múlik el az érzés, akkor kezdjen hormonterápiába. Eközben Heyernek lett két gyermeke. Ennek ellenére 1983-ban Heyer elvált a feleségétől és hormonterápiába kezdett, s Laura Jensenként élt tovább a következő kilenc évben San Franciscóban.
Walt Heyer leszögezi: a karrierjében, munkájában igen sikeres volt Laura Jensenként is, de érdekelte az, hogy mit él át, mi ez a jelenség, ezért beíratkozott a Santa Cruz-i egyetemen a pszichológia szakra.
Heyer elmondása szerint megtalálta a szakirodalomban a bizonyítékot arra, hogy a nem („gender/sex”) megváltoztatása mindig pszichológiai, érzelmi, szociális vagy szexuális zavarokra utal, és sosem volt orvosi kérdés. Így aztán arra is figyelmeztet: a transznemű emberek valódi száma szerinte nulla, mivel orvosi szempontból a transzneműség nem létezik, csak mint egy elképzelés vagy érzés.
Mint hozzáteszi: Paul Walker ezekről a dolgokról sosem beszélt neki, sosem vizsgálta, hogy van-e valamilyen pszichológiai problémája, pusztán annyit mondott, ha tartós marad az érzés, hogy rossz testben él, akkor menjen hormonterápiára és műttesse át magát.
Heyer hangsúlyozza: ha van ma tabu, akkor az az, hogy önreflektíven utánanézz és utána gondolj annak, hogy az érzéseid, melyek szerint ellenkező nemű vagy, mint a tested, hogyan és miért alakultak ki. Ma a transzmozgalom szerint egyszerűen el kell fogadnod az érzéseidet, nem pedig vizsgálni őket. A volt transznemű leszögezi: egyértelműen nem identitásról, hanem viselkedésről van szó. Viszont a számtalan rendellenességet, amelyek a crossgender és a transznemű viselkedést okozzák, senki nem kezeli.
Minthogy kemény munkával Heyer kezelte mentális problémáit és a múltbéli lelki sebeit,
egyszer csak elmúlt az az érzés, hogy nő akar lenni.
Végül Walt Heyer „detransitioner” lett, azaz megbánta, hogy nőként akart élni férfi létére, eltávolította a mell-implantációkat és más nyomokat. Laura Jensenből újra Walt Heyerré vált, és elkezdte visszacsinálni a hormonterápiát.
Ezután pedig nagyon sokan keresték meg, akik úgyszintén megbánták a „nemváltást”. Mint Walt Heyer hangsúlyozza: ezek az emberek azt mondják neki, hogy a „nemváltás” volt életük legnagyobb tévedése.
(...)
