Raffay Ernő: Az autonómia megvalósíthatatlan, a járható út a határmódosítás
– Az európai határok – s ezt minden magyarnak mondom, azoknak is, akik Románián belül akarnak autonómiát kivívni – adott körülmények között megváltoztathatóak – szögezte le az Elemi.hu-nak adott nagyinterjújában Raffay Ernő. A történésszel Trianon 100. évfordulója kapcsán többek közt arról beszélgettünk, milyen megoldások léteznek a békeparancs feloldásra, milyen esélyei vannak az autonómiának, határmódosításnak, valamint kik a felelősei hazánk megcsonkításának. – A Károlyi kormány elárulta a hazát, a nemzetet, az országot, mindent és mindenkit, akit lehetett, a magyarországi szabadkőművesség, együtt a nemzetközivel évtizedeken át küzdött a keresztény magyar nemzetállam ellen – sorolta Raffay Ernő, aki azt is elmondta, a hazai liberalizmus és liberálisok konkrét okozói Trianonnak. A történész egyetért a Mi Hazánk azon kezdeményezésével, miszerint hatályon kívül kell helyeztetni az 1921. évi XXXIII. törvényt, sőt, Raffay szerint az ügynek kell legyen folytatása is.
– A koronavírus-járvány meghiúsíthatja az idei trianoni megemlékezést. Van jelentősége annak egy nemzet életében, hogy meg tud-e emlékezni egy ekkora sorstragédiáról? Miért kell száz év után is foglalkozni ezzel a kérdéssel?
– Az országcsonkítás nem a múlt, nem történelem, hanem mindennapjaink része. Soviniszta románok, szerbek és szlovákok üldözik, az állami hatalom birtokában, a V4 szövetség és a NATO védelmében az ottani magyarokat. A megemlékezésnek kettős szerepe van. Az egyik az, hogy nem csak a 100., hanem mindegyik évfordulón ki kell mondanunk, hogy e döntés olyan nagy mértékben volt igazságtalan, hogy azt normális magyar ember nem fogadhatja el. Csak példaként, a Német Császárság területének és lakosságának 8 és 11 százalékát veszítette el, mi pedig 66 és 72 százalékát. Ezt minden év június 4-én is el kell mondanunk. A másik szempont az, hogy mindegyik évfordulón azt is ki kell mondanunk, hogy milyen megoldások léteznek a trianoni békeparancs föloldására. Ugyanis az országunk szétdarabolása most is tény, annak minden rossz következményével együtt. Az idő múlásával pedig egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülünk. A román, szerb és szlovák politikusok pedig nevetnek a hátunk mögött a magyarok barátkozási szándékain.
– Milyen új szempontok jelentek meg Trianon értelmezésében?
– A trianoni szétdarabolásról a magyar történetírás az 1980-as évek elejétől adott ki könyveket. Az elmúlt három évtizedben több új fejleményt tapasztalok, elsősorban a helytörténet- és régió-történet terén. A Magyar Tudományos Akadémia történészei nemzetellenesen írnak; azok is, majdnem valamennyien. Nincs kormány és parlament, amelyik hozzá merne nyúlni e szent, vörös tehenekhez. Erdélyben többen írnak az 1918-1919. évi román megszállásról, sőt az 1916. évi első román betörésről kiváló könyveket. Egyes, főleg kolozsvári egyetemi történészek úgy nyilatkoznak Trianonról, mintha a Securitate mondaná. Itt a csonka országban is föllendülőben van a „trianoni helytörténetírás”. Most kaptam meg például egy könyvet, amely Gyoma és környékének eseményeit dolgozza föl, magas színvonalon: Ágoston Sándor: Román katonai megszállás Gyomán, Erdődön és Dévaványán 1919-1920 címmel. Sok ilyen könyv kell, hogy megértsük az alap-eseményeken túlmutató magyar-román, magyar-szlovák viszonyt.
– Mi segíthet a trauma feloldásában?
– Ha például egy embernek lelki eredetű bajai vannak, akkor két módon lehet és kell rajta segíteni: egyrészt kibeszél(tet)ni a traumát, másrészt pedig konkrét megoldást találni rá, azaz megszüntetni az okait. A trianoni döntés kapcsán a kibeszélést történészek, szociológusok és talán furcsa: pszichiáterek végzik. A magyarság megalázása az elmúlt 102 év óta – 1918. novemberében történt a második erdélyi román betörés – innen számítandó a magyarok tönkretétele és megalázása – nemcsak nagy mértékű, hanem folyamatos is: minden nap több súlyos hírt is olvasunk a szomszédos országokban történt magyarellenes esetekről.
Ebből következik a megalázások megszüntetésének korparancsa: sem szövetségkötésekkel (V4, NATO, EU), sem tárgyalásokkal, sem egyik-másik, ma még magyar többségű területek közigazgatási autonómiájával nem lehet megszüntetni a szlovák, ukrán, román és szerb sovinizmust. Más megoldást kell találni a trianoni trauma (ez Kocsis István, a legnagyobb magyar élő drámaíró szakkifejezése) végleges föloldására.
– Utazzunk vissza 100 évet az időben. – A világháború 1918-ban ért véget. Utána két év telt el a békediktátum aláírásáig. Ezalatt a két év alatt lehetett volna esély elkerülni hazánk tragédiáját?
– Igen, lehetett volna. 1918. október 31. és 1919. augusztus eleje között először a Károlyi gróf vezette kormány került hatalomra a Habsburgok jóvoltából. Károlyi Magyarország első szabadkőműves, liberális, szocialista, zsidó többségű kormányát állította össze, amelynek vezetői számára nem a területi integritás megvédése, hanem ideológiai megfontolások álltak első helyen. Például: 1918. december 22-én a hadügyminisztérium államtitkára, majdani minisztere, egy Böhm Vilmos nevű szocialista, egyébként háztartásigép-szerelő, parancsot adott a hadseregnek, hogy ha találkozik az ellenséggel, vonuljon vissza, de előtte adja át neki a fegyvereit és a lőszereket is. Íme: „Ha a bevonuló ellenség a magyar csapatok lefegyverzését kívánná, akkor a magyar csapatok fegyveres ellenállás nélkül a fegyverszüneti szerződésre hivatkozva a lefegyverzés ellen tiltakozást jelentenek be, de vérontás elkerülése végett a fegyvereket – hacsak ezeket biztonságba hozni nem lehetett, amire feltétlenül törekedni kell – az ellenségnek átadják és a történtekről jegyzőkönyvet vesznek fel.” Az aláírás: „Böhm hadügyminiszter h.” Épp’ csak azt nem írja a lúdtalpas írógépszerelő a fronttiszteknek, hogy foglalják el ők Erdélyt a románok számára.
A Károlyi kormány tehát elárulta a hazát, a nemzetet, az országot, mindent és mindenkit, akit lehetett. Csodálom, hogy mégis vannak ideiglenesen a jobboldalon állomásozó történészek – Salamon Konrád, Hatos Pál – , akik védik Károlyit.
(...)
– A szabadkőművesek miként próbáltak lobbizni Trianon ellen?
– A magyarországi szabadkőművesség, együtt a nemzetközivel évtizedeken át küzdött a keresztény magyar nemzetállam ellen. Most írom következő könyvemet, amelyben az 1914 előtti francia, belga, portugál és svájci stb. nagypáholyok vezetőinek budapesti útjait, tevékenységét és kapcsolatrendszerét tárom föl s elemzem. 1918 őszétől a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy vezetői, élükön Bókay nagymesterrel, amikor látták, hogy a román, cseh és szerb katonai megszállás tönkreteszi a nagypáholy egész országot behálózó szervezetét, sürgős üzenettel fordultak az egyik francia nagypáholyhoz segítségért. Ahhoz a francia szabadkőművességhez, amelynek páholyai adták a francia kormányok tagjait. Ahhoz a francia szabadkőművességhez, amely 1917-ben összehívta az antant- és semleges országok nagypáholyainak vezetőit, s ezen az értekezleten a budapesti nagypáholy vezetőinek „barátai” megegyeztek a Monarchia (s benne Magyarország) sorsáról. Tehát: amíg a francia szabadkőművesek támogatták saját, valóban imperialista kormányaikat, addig a magyarországi nagypáholy nem támogatta, hanem harcolt a magyar kormányok ellen. A francia „testvérek” nem is válaszoltak, csak leüzentek a távoli, legyőzött Budapestre Bókaynak, hogy majd csak a békeszerződés után beszélhetnek egymással. Akkor derült ki, hogy a budapesti, 75 százalékban zsidó szabadkőművesek teljes kudarcot vallottak. S milyen érdekes, most is működnek Magyarországon olyan páholyok, amelyek a legdurvábban támadják a magyar kormányt.
– Van összefüggés a liberalizmus és Trianon között?
– A 20. századi legjobb magyar történészek már 1920-ban s utána is megállapították, hogy
a hazai liberalizmus és liberálisok konkrét okozói Trianonnak. Tessék elolvasni Szekfű Gyula: Három nemzedék s ami utána következik című tényszerű könyvét. Szekfű szerint, s ezzel egyetértek, a harmadik, 1890 utáni magyarországi liberális nemzedék eladta a hazát, Jászi Oszkár s a Martinovics páholy vezetésével államellenes radikális pártot szervezett, s föladta a magyarság érdekeit. A Martinovics páholy most is működik Budapesten: ők szervezik 1910 óta a kormányellenes tüntetéseket.
(...)
A szabadkőművességgel „érdekes” a helyzet: vannak balos és kormánypárti páholyok, s híres jobboldali személyiségek, egyben páholyalapítók is. S még egy érdekesség: a Magyar Nemzetben, amely a kormány lapja, egy „Ozsda” fedőnevű személy dicsőítő cikket ír annak a Márton Lászlónak szabadkőművességet dicsérő könyvéről, aki a Martinovics páholyt hazahozta a ’90-es években Párizsból, s aki először nevezte Orbán Viktort Horthy-fasisztának. Miközben a Magyar Nemzetben egyik tényföltáró Ady-könyvemről ledorongoló cikket jelentet meg egy nagyon nem oknyomozó hírlapíró.
– A Mi Hazánk Mozgalom hatályon kívül helyeztetné az 1921. évi XXXIII. törvényt. Érveik között többek közt szerepel, hogy a törvény valótlanságokat állít, valamint, hogy azt a magyar állam kényszerhelyzetben írta alá, azaz a szabad akarat lehetősége sem állt fenn az akkori Magyarországon. A párt elsősorban erkölcsi jóvátételről beszél, de lehetnek ennek komolyabb következményei?
– Egyetértek a Mi Hazánk Mozgalom kezdeményezésével. (...) Föl kellene ébrednünk: az autonómiának semmi esélye sincs. Arról nem is beszélve, hogy Székelyföldön kívülről a magyarok mind beköltöznének az autonómia területére, azaz egy-két év alatt a jelenlegi szórvány-területeket örökre elveszítenénk. Ráadásul Nagy-Romániát erősítenénk, ugyanis a román politikusok az autonómián kívüli erdélyi területeken minden magyar jogot fölszámolnának.
Ébresztő, magyarok: az autonómia szép, de megvalósíthatatlan. A rögösebb, ám járható út a határmódosítás Magyarország javára. Legalább egy európai nagyhatalom megnyerése elegendő bizonyos, a trianoni határokkal kapcsolatos kérdések fölvetésére. Erre és csak erre kellene fordítanunk az erőinket.
(...)
