ÓVATOS UNOKÁZÁS (Deli Mihály Odú-sorozatából)

ÓVATOS UNOKÁZÁS

Éjszakára levesszük a szájmaszkot,

az Operatív Törzs tájékoztatását már csak páratlan napokon követjük,

és titkos lázadással kicsit enyhítgetünk az önkéntes karanténon:

óvatosan unokázunk.

Bár, amikor kiérünk Únyba, és megállunk a falu szélén, és a hat gyerek üvöltve rohan felénk: kacsák-tyúkok lármásan szétrebbennek,

a komondor farkát csóválva ugatni kezd, a kecskék kíváncsian nyújtogatják nyakukat, vejem az almafára függesztett nyulat nyúzza... –

nos, ekkor a fegyelmezett másfél-két méter szinte átcsap negatívba,

a vékonyabb és az erősebb kis karok koszorúba fonnak,

egymás szavába vágva csaponganak az elfojtott,

légszomjas történetek, és mi nem értjük, mi ez az idióta felfordulás a világban... Amennyire csak tudom, igyekszem elkerülni a politikát, mert nagyon elkeserít! A (rém)hírözön közepette mindig magam elé

képzelem az únyi kecskék együgyű-butácska pofáját. Ki vannak kötve egy fához, és boldogok. Ahogy mi is azok voltunk ezen az ajándék napon.

Bár a különbség mérhetetlen!

Mellékelek pár dolgot. Szólj, ha nem tetszenek annyira, küldök mást. Remélem, Veled sincs semmi baj, és a ’Kettős könyved’ gyarapszik-gazdagodik!

Peske Géza (1859–1934): Nagymama alszik

(a kép forrása: itt)