A HETEDIK NAPON (Deli Mihály Odú-sorozatából)

A HETEDIK NAPON

Elég volt az elvont tépelődésekből! / hajnalban

keltünk, egy rövidebb túrát terveztünk, őzláb gombát

szedtünk nagy zsákkal / jólesett a friss nyári szél, és a

csapongó felhők élénk fény-árnyék játéka / alig

szóltunk egymáshoz, mégis úgy éreztük, mintha egész

nap beszélgettünk volna / talán a levegő, vagy a

gazdag erdő tette / este bementünk a városba

a téren vacsoráztunk / könnyű bort ittunk / fáradtan

hátradőltünk a karosszékben, még a zsibongás sem

zavart / jóllakottan bámészkodtunk / vidámak voltunk

egy mozgalmas hetet zártunk: nagymamánkat temettük

esküvő, színház, favágás, kúttisztítás, játszótér

gyerekekkel, öregek gondozása, kocsi mosás

villanyszerelés, nyári énektábor szervezése

eper szedés, befőzés… / egymáshoz dőltünk, nevettünk

Futunk, megállunk, kardot rántunk, megtesszük, amit kell

Szorgalmas fontoskodásunk fölemel, megrészegít

Ölel, legyez, beborít, mint valami szitakötő

hatalmas szárnya / a tér másik oldalán zene szólt

„Mi a fenének okoskodik örökké az ember?!

Úgyis csináljuk, amíg bírjuk / na, gyere, táncoljunk!”

Felálltunk, erre rögtön fölbátorodtak mások is

Félrehúzták az asztalokat / a zene meglódult

A lányok haja röpködött, kipirultak, vibráltak

Középen tűz lobogott / aztán már csak őket néztük

Minden bánatunk és örömünk elszállt a lángokkal

Az utolsó korty borunkat a parázsra öntöttük

(örök haiku)

Új hét / egy új vers

Kint szép köröket nyargal

Bent egyfelé húz

Paul Gauguin: Táncoló breton lányok

(a kép forrása: itt)