Ez jár a fejemben... Tisztelt Olvasó!

A Facebook szokta kérdezni: mi jár a fejemben? Nos, több gondolat is kavarog bennem az elmúlt napok, hetek történéseivel kapcsolatban, amit röviden úgy foglalhatok össze, hogy Deák téri Gyöngyöspata.

A koronavírus előtt és sajnos utána is több ügy borzolta a társadalmi kedélyeket, ugrasztotta össze a különböző nézeteket vallókat. Ezek közül kiemelkedik a gyöngyöspatai szegregációs kártérítések ügye, valamint a budapesti Deák téri gyilkosság utáni megemlékezés, és az azt követő nácizás ügye.

Mindkettőben az alanyok nemzetiségi hovatartozásán kívül az a közös, hogy az úgynevezett baloldal és a hozzákapcsolt sajtó, valamint a balliberális úgynevezett „jogvédő” alapítványok gerjesztették őket. Azt minden józanul gondolkodó honpolgár tudja és belátja, pártszimpátiától függetlenül, hogy az országunk építéséhez, az egyéni boldoguláshoz, gazdagodáshoz, előrejutáshoz a legfontosabb, hogy társadalmi béke uralkodjon. Azon szervezetek, legyenek azok pártok, alapítványok, NGO-k, amelyek immáron 10. éve kiszorultak a hatalomból – és tegyük hozzá, a „húsosfazék” mellől –, alapvető érdeküknek tartják, hogy e társadalmi békét megingassák, és most már eljutottak odáig, hogy bármi áron, de megbontsák, így a harmadik kétharmados felhatalmazást kapott kormányt megdöntsék. E céljuk érdekében minden eszköz bevetését, még a legnemtelenebbét, a legaljasabbét is megengedhetőnek tartják. Hiszen látják, társadalmi támogatottságuk napról napra zsugorodik, egyre kevesebben figyelnek rájuk, hisznek nekik.

Ezért elengedhetetlen szükségük van olyan ügyekre, melyek megosztják a társadalmat. Ilyen a gyöngyöspatai kártérítési ügy. Az előzményeket mindenki ismeri, ezt felesleges taglalni. Amit viszont csak kevesen látnak be, az az a tény, hogy a 100 millióval gyakorlatilag a devianciát, az iskolakerülést, ezzel a tanulatlanságot jutalmazzák, és a cigányságnak a társadalom peremén való maradását konzerválják. Az egyszerű cigányember milyen tanulságot tud levonni ebből? Nem kell tanulni, dolgozni, küzdeni, mint a társadalmi többség, elég ha vélt, vagy valós sérelmeivel felkeres egy alapítványt, és máris milliók ütik a markát. Ha viszont a jogvédők, és a társadalmi egyenlőséget fennen hirdető baloldali pártok komolyan gondolnák, amit sulykolnak évek óta, akkor a cigányságot a tanulásra, a munkával való előrehaladásra bíztatnák.

A sajtójukban pozitív példaként jelenhetnének meg a tanulásban, munkában sikereket elért cigányemberek történetei. Mert vannak ilyenek, biztosan mindenki tudna mondani környezetében legalább egy ilyen embert, családot. A társadalom és a cigánynépesség széles tömegei előtt ők jelenhetnének meg követendő példaként, és nem a börtönökből ki-bejáró bűnözők, a nyerészkedők, az ügyeskedők. Az általuk elkövetett bűntetteket keményen elítélnék, és nem mentegetnék az elkövetőket mindenféle mondvacsinált okokra hivatkozva. Valamint, ha egyszer az életben az áldozatok oldalára állnának, és nem vizionálnának mindenhol és minden esetben nem létező náciveszélyt.

De ez sajnos az ő szemszögükből nem megoldás. Nekik mindig is nagyon jól jön egy-egy Olaszliszka, Cozma gyilkosság, Deák téri mészárlás és hasonlók. Ekkor jöhetnek az elkövetőket mentegető, az áldozatokat hibáztató és befeketítő riportok, publicisztikák, melyeknek mindig az a vége, hogy a magyar társadalom és természetesen a kormány alapvetően náci. Az egész séma, amit követnek, rendkívül egyszerű panelekből épül fel, hiszen a cigányt bármikor bármivel lehet helyettesíteni. Lásd még „ menekült”, LMBTQ, hajléktalan, és a többi, és a többi. Gondoljunk csak az eltelt évek ellenzéki kommunikációira. A lényeg, hogy valamilyen deviáns, kultúridegen, valamilyen okból az egészséges társadalom által elítélt magatartás legyen az alany.

Próbálkoznak, mindig próbálkoznak, de egyelőre úgy néz ki, hogy minden igyekezetük ellenére a magyar népet nem tudják megtéveszteni, az emberek társadalmi békére vágynak és nem anarchiára. Így marad nekik az öncélú nácizás...