Trianonról kicsit másként. Egy Bogár Naplója
Trianont joggal tekintjük a magyar történelem legnagyobb tragédiájának, hisz ott gyilkolták le végleg a Szentkorona szakrális történelmi Magyarországát. De vajon van-e lelki, erkölcsi, szellemi bátorságunk ahhoz, hogy az áldozat felelősségével őszintén szembesüljünk? Ennek végig gondolásához Hamvas Béla intelmét kellene helyesen értelmeznünk. Hamvas hatvanévesen felidézi harmincéves önmagát, amikor keresni kezdte a történelem első „lét-hamisságát”, ahonnan az emberiség szellemi lejtője zajlik. Mentem-mentem vissza a történelemben, írja, ám egyszer csak rádöbbentem, hogy végzetes hibát követtem el, mert ezt a pontot önmagamon kívül kerestem, pedig ez a pont itt van bennem. Sem Mohács, sem Trianon nem történhetett volna meg a mi gyengeségünk tudatlanságunk és gyávaságunk nélkül, és ha nem tanulunk belőle, bekövetkezhet a harmadik végső tragédia is.
