Féltik a hálózat hegemóniáját
Megtámadtam Romsics Ignácot! – ezt olvasom, hallom ezer helyről napok óta. Azóta emiatt beborult az ég, dörög és villámlik, szakadatlanul esik az eső. Pedig nekem semmi bajom a professzor úrral, soha életemben nem találkoztam vele, munkásságát nagyjából ismerem, jó egészséget kívánok neki, írjon még sok könyvet, engem nem zavar.
(...)
Sokat változott a világ, de láthatjuk, egyvalami állandó: a baloldaliak és a liberálisok, a szólás- és véleménynyilvánítás értékrendjének letéteményesei képtelenek tudomásul venni, hogy van más gondolat is ebben a világban, mint az övék. Ráadásul egyre többen tudják értelmezni a különböző kérdéseket, történéseket, dokumentumokat az ő gyámkodásuk nélkül is. Sokan már nem kérnek magyarázatot, útbaigazítást és szellemi mankót, hanem a rendelkezésre álló tények alapján megalkotják a saját maguk véleményét.
(...)
Amint írásom elején említettem, nemcsak Ungváry, hanem a történészszakma krémje kelt ki ellenem, elhatárolódások és mindenféle petíciók formájában. Szerintük a legfontosabb probléma a stílusommal volt. Láthatjuk, az már csak hab a tortán, hogy „hagymázas baromságokat” írtam.
Nagyon kedvelem, amikor stílusról szoktak kioktatni az ilyen Ungváry-félék. De nézzük meg Romsics stilisztikai magaslatait: mesének tartja azt a több mint 2000 oldalnyi, dokumentációra alapozott narratívát, ami a szabadkőművesek szerepére vonatkozik. Értik? Azzal nem kell foglalkozni, az egy mese, aki ilyet ír, nyilván futóbolond, nem lehet komolyan venni, nevetséges személyiség. Lehet-e ennél durvábban, primitívebben kirekeszteni, komolytalanná tenni, megbélyegezni valakit? Érzéketlen, modortalan és velejéig hazug stílus.
A legmagasabb, tudományosnak nevezett szinten lévő személy gondolkodásmódjáról kapunk egy képet: Romsics effektíve tagad egy olyan tényt, amit normális ésszel nem lehet. Ezt az irreális, felfoghatatlan, egyben megmagyarázhatatlan helyzetet veszi védelmébe Ungváry Krisztián is, ugyanolyan hazug érvekkel. Hát persze, a hazugságot nem lehet igazsággal elfedni. Azért kell újabb és újabb valótlanságokkal és csúsztatásokkal, mások besározásával elterelni a figyelmet a lényegről.
Ebbe a sorba állnak be a mostani tiltakozók. Micsoda látlelet az egész magyar történészi szakmáról! Az elit ugyanúgy a hazugság szolgálatában áll, mint a baloldali politikusok Gyurcsány Ferenc mellett. A magyar állam pénzén tevékenykedő történészi nómenklatúra egy olyan narratívát próbál ránk erőltetni, ami vegytiszta valótlanság.
Vajon miért? Erre is kitérek, de előtte hadd emeljek ki egy fontos epizódot Ungvárytól: „Valós tény, hogy a magyar szabadkőműves mozgalom át akarta alakítani a magyar állam szervezetét.”
Tessék? Átalakítani? Ez ugye olyan, mint a viccben? Amikor bemegy a kocsmába egy úr, és szomorúan meséli: a szomszédjai Guinness-rekordot döntöttek, hat másodperc alatt levették autójáról a kerekeket. Gratulálunk! – veregetik a vállát, majd visszakérdeznek, miért vagy szomorú? – Azért, mert nem kérte meg őket erre senki.
Üdvözöljük a Meggyilkoljuk Tisza Istvánt Társaságban!
Szóval át akarták alakítani a magyar állam szervezetét? És ki kérte erre a szabadkőműveseket? Mi közük a magyar állam átalakításához? Kérem szépen, ez véletlenül nem politikai kérdés? És miről szól a szabadkőművességet jóváhagyó belügyminiszteri engedély? Vakolós testvéreink nem használhatják a szervezetet politikai célokra! Vagyis Ungváry igazolásában is láthatjuk, szabadkőműves barátaink megszegték a magyar állam törvényeit.
(...)
A piramis hazug életműi
A rendszer hibátlanul működik, ám az elmúlt években számos olyan kutatás jelent meg, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az egész XX. századi történelem értelmezését abban a formában, ahogy azt az eddigi hálózat dogmatikusan láttatta. A XX. század esetében már nem egyszerűen értelmezési kérdéssé vált egyes események megítélése, hanem sok mindenről kiderül, egyszerűen hazug képet mutattak be a társadalomnak. Ilyen a Trianon előtti évtizedek története, ilyenek Trianon okai, de ide sorolhatjuk Borvendég Zsuzsanna kutatásai alapján a Kádár-korszakot, és még folytathatnánk a sort a honfoglalásig és a nyelvrokonsági elméletekig.
Itt van tehát a hálózat piramisa. Azok, akik évek, évtizedek óta dolgoznak a piramisban, maguk is a rendszer részei lettek és a hálózat foglyává váltak. A piramis hazug alapján életművek, életpályák, doktori disszertációk, akadémiai székfoglalók, cikkek, hivatkozások tömege válhat porrá, lehet semmissé, ha megkérdőjeleződik a rendszer. Pont attól rettegnek, hogy szétesik az a konstrukció, amiben élnek, ami szakmai pályafutásuk keretét adja. Pont ezért nem lehet diskurzust folytatni szinte semmiről, ami felülírhatja a hálózatrendszer dogmáit.
Ezért rekesztenek ki mindenkit, aki nem áll be a sorba. Ez Ungváry Krisztián írásának lényege és üzenete. Ez a háttere annak, amikor megpróbálják mindenféle rágalmakkal tönkretenni azt, aki zavaró tényező a számukra, most éppen Raffay Ernőt.
***
Előzmény: Romsics szabadkőműves meséi
***
Részlet egy friss MTI-hírből: "Pokorni Zoltán polgármester már felkérte Cseh Gergő Bendegúzt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, Kovács Tamás történészt, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, valamint Ungváry Krisztián történészt, hogy vizsgálják meg, kik azok, akik népellenes bűncselekményeket követtek el, és így méltatlanok arra, hogy a nevük szerepeljen mind a jelenlegi, mind a jövőbeni emlékművön."
