VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Útban a Szovjet-Amerika felé…

Az Egyesült Államok 244. születésnapjára...

[Tisztelt Olvasó! E remek elemző írás szerző és forrás megjelölése nélkül jutott el hozzánk; a neten sem jutottunk nyomára. Mihelyt kitudódik, pótoljuk. VDGy]

Hirosima, Nagaszaki letörölve a Föld színéről. A győztes főparancsnok, Douglas Macarthur tábornok 1945. szeptember 1-én táviratban kérdezte Truman elnököt, hogy van-e utolsó utasítás, mert holnap, tehát szeptember másodikán találkoznak a „sárga hasú fattyakkal” – yellow bellied bastards –, és aláírják a Megadási Egyezményt. Truman megköszönte a jól végzett munkát, de kérte a tábornokot, hogy ne használjon becsmérlő megjegyzéseket, mert az „politikailag nem korrekt”. A győztes tábornokot ez nagyon meglepte, és a tengeri flotta főparancsnoka, Nimitz admirális nevében is megkérdezte az elnököt, hogy mi fán terem a politikai korrektség? Truman válasza a következő volt: „A politikai korrektség egy tan, melyet újabban egy tévhitben élő, észszerűtlen kisebbség és a beteg fősodratú sajtó terjeszt, …”

Hogy milyen mélyre nyúlnak a politikai korrektség gyökerei azt nem tudom, de ekkor a tan szárnyra kapott, és az idő múlása során egyre terebélyesedett, mígnem a győztesek és vesztesek társadalmában irányelvé, sőt a fehér ember szájkosarává fejlődött. Ma, a fehér ember nem védheti meg a legelemibb érdekeit se, mert az politikailag nem korrekt, sőt rasszista, faji kiváltság és felsőbbrendűség, stb., amely megbélyegzések a sajtóban és a televízióban napi szinten elhangzanak.

1952-ben lettem sorköteles odahaza, de nem hívtak be a Néphadseregbe, mert „kulák” fia voltam. 1953 tavaszán meghalt Sztálin, mely következtében nagy változás áll be a szovjet rendszerben. 53 őszén behívtak, és Kiskunhalason szolgáltam. Heti három politikai óra volt, amelyek főtémája a Szovjetunió és a kommunizmus dicsőítése, valamint a népnyúzó kapitalizmus és a háborúra uszító Egyesül államok kipellengérezés volt. 55-ben leszereltem, és 56 november 23-án átléptem az osztrák-magyar határt. Amerikában kötöttem ki, ahol megkaptam az állandó letelepedési engedélyt. Abban az időben minden amerikai fiatalember sorköteles volt 26 éves koráig, beleértve az állandó letelepedéssel rendelkezőket is. 1958-ban, még mielőtt betöltöttem a 26. életévemet, megkaptam a behívót. A kiképzés után áthelyeztek Németországba. A hazai katonáskodás után hihetetlen lazaságot tapasztaltam. A hadosztályparancsnok nyugdíjazás ellőtt állt és nem törődött semmivel. 1959 koranyarán új parancsnokot kaptunk, Edwin Walker tábornokot, aki felszámolta a leányéletet. Hadgyakorlat hadgyakorlatot követett, de ami igazán új volt: a politikai tájékoztatás bevezetése havonta egy szombat délelőtt, mely természetesen a Szovjetunió és a kommunizmus ellen irányult. Továbbá szó esett arról is, hogy a nagyhatalmakra nem is annyira a külső, mint inkább a belső ellenség veszélyes.

Ami a hatalmi politikát illeti, eléggé zöldfülű voltam még abban az időben, de azért visszaemlékeztem néhány történelemórára, és Berzsenyi verse is felvillant emlékezetemben: „Nézd a kemény tölgy, melyet az északi szélvész le nem dönt, de a benne termő férgek erős gyökereit megőrlik!” Jómagam a tájékoztatást nagyon jónak tartottam, és reménykedtem, hogy Amerika készül a szovjettel való leszámolásra, miután hazatérhetünk egy boldogabb hazába. Úgy véltem, ezt a hadügyminisztérium rendeletére vezették be. Tévedtem! 1962-ben országos hírré dagadt, hogy Edwin Walker tábornokot leszereltették, mert a politikailag nem korrekt tanokkal fertőzte meg katonáit. A későbbiek során még alaposan meg is hurcolták – ez külön téma – a hazáját szerető és szolgáló kiváló katonát. A mai napig jól eső érzéssel tölt el, hogy e keménykötésű katona parancsnoksága alatt szolgálhattam!

A II. Világháborút Amerika az istentelen, bolsevista Szovjetunió szövetségében vívta meg. Ez felbátorította az amerikai kommunistákat, és a háború befejezése után is nagy lendülettel folytatták szervezkedésüket. Az amerikai képviselőházban és a szenátusban is felállítottak egy-egy kivizsgáló bizottságot (Un-American Activities Committee) e szervezkedések kivizsgálása céljából, melyek legnevezetesebb elnöke a képviselőházban Richard M. Nixon képviselő, a későbbi elnök, míg a szenátusban Joseph McCarty szenátor volt. E bizottságok munkája során derült fény számos kommunista szervezkedésre, mint pl. a hollywoodi filmiparra, amely igyekezett a szovjet kommunizmust bemutatni a lehető legkedvezőbb fényben. A Roosevelt-kormányba beépült kommunistákra is felfigyeltek, mint pl. Alger Hiss-re. A baloldal igyekezett minél több akadály gördíteni e bizottságok elé, s hogy milyen erőkkel rendelkezett a baloldal, igazolja, nemcsak hogy ellehetetlenítette, de nevetségessé tette őket. Nixont az elnöki székből rántották a sárba, míg McCartyt kilökték a negyedik emelet ablakából, és sérüléseiben a kórházban halt meg. A mai napig, ha valaki a baloldal ellen bátorkodik felszólalni, azt nyomban McCartyzmussal vádolják.

A bizottságokat felszámolták, miután Hollywoodban és az egyetemeken a marxizmus új erőre kapott. Jelentős betekintés kapunk a sok rejtély hátterére a W. Cleon Skousen a The Naked Capitalist /A meztelen kapitalista/ című könyvében, ami a kommunista szervezkedés sikerét illeti. Mindjárt az első oldalon a következőt írta: "Dodd dr. (Az USA kommunista pártja országos bizottságának egyik tagja) azt állítja, hogy csak közvetlenül a II. Világháború befejezése után döbbent rá először egy rejtélyes tényre, a legfelsőbb vezetőség létezésére, mikor az USA kommunista pártjának nehézségei voltak, amelyre azonnali és létfontosságú utasítást kellett volna kapni Moszkvából. Az amerikaiak tudomására hozták (Moszkvából), hogy bármikor hasonló életbevágó ügyek adódnak, lépjenek érintkezésbe a Waldorf Tower épületében található három megnevezett személy valamelyikével. Dodd dr. megjegyezte, ha a párt utasítást kapott e három személy valamelyikétől, azokat Moszkva mindig jóváhagyta. Dodd doktort az zavarta leginkább, hogy az urak egyike sem volt orosz. Még csak kommunisták se voltak. Mind a három nagyon gazdag amerikai milliomos volt." (Fontos tudnivaló a szerző pályafutásáról: Skousen tizenhat évig szolgált az FBI-ban, négy évig volt Salt Lake City rendőrfőnöke, és tíz évig volt igazgató-szerkesztője a Law and Order /Törvény és rend/ című rendőrfolyóiratnak. A könyv a szerző saját kiadása.)

Az előzőeket megerősítve, íme egy nagyon fontos tudnivaló a Baranya Televízió által készített Privatizáció című dokumentumfilmjéből. Mindjárt az elején közlik, hogy 1981 júliusában egy krimi vadászat alkalmával találkozott Kádár János a szovjet vezetővel, Leonyid Brezsnyevvel: „Kádár megdöbbenésére Brezsnyev közölte, hogy Magyarországnak már nem tud évi hat és félmillió tonna kőolajat adni, azt le kell csökkenteni 5 millió tonnára. Kádárt az is nagyon meglepte, hogy a szovjetek magyar árut nem fognak átvenni olyan mennyiségben, mint eddig. Ezen kívül, volt a tanácskozásnak egy nagyon érdekes momentuma: Brezsnyev közölte Kádárral, hogy a Szovjetunió szemet huny, ha Nyugat felé próbál nyitatni Magyarország. Sajnos, bizonyíték nincs rá, de bizonyos, hogy a moszkvaiak nem saját eszüktől döntöttek így.”

Sokak által tudott, hogy 1917-ben a bolsevikok a nyugati bankárok támogatásával döntötték meg a cári hatalmat Oroszországban. A kommunisták egyik legfontosabb intézkedése a börtönök megnyitása volt, de nemcsak a politikai foglyokat engedték ki, hanem a köztörvényeseket is, akik alkalmasak voltak minden kegyetlenkedésre. Azt csak kevesen tudják vagy sejtik, hogy hét évtizeden át a bankárok tartották életben a Szovjetuniót, de amikor a vén bolsevikoknak megmondták, hogy vége a játéknak, akkor vége lett a játéknak. Az első lépés volt 1982-ben a Magyar Nemzeti Bankot a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá rendelték. Ezek ismeretében, érthetőbbek lesznek a mai események is.

Az 1950-es évek a nagy átalakulások évei voltak. A hajdani rabszolgák utódai egyre szélesebb teret kaptak a társadalomban. Az egyik legmeghatározóbb intézkedés volt, amely leszállította az iskolai követelményt a négerek szellemi szintjére, amely lehetővé tette, hogy a négerek legjobbjai bekerülhettek a legnevesebb egyetemekre. Ez sok néger fiatalt segített, de tönkretette a néger közösségeket. A tanult néger nem maradt meg saját közösségében, hanem a fehérek társadalmában kereste boldogulását. Márpedig, egyetlen közösség se életképes értelmisége nélkül. A visszamaradottak, a tanulatlanok kialakították saját műveltségüket, amely bűnözéssel, gyilkossággal, kábítószerezéssel telített. 2020. június 20-21-i hétvégén Chicagóban 100 felett volt a fegyveres sebesültek száma, melyből 14-en meghaltak, köztük gyermekek is, és ez a hétvégeken újra és újra megismétlődik, de nem csak Chicagóban, hanem Amerika nagyvárosaiban, ahol jelentős fekete negyedek vannak. Nos, de a Black Lives Matter nem ezekért szállt harcba, hanem a bűnözőkért, akiket a rendőrök, főleg a fehér rendőrök öltek meg, mert ellenálltak és veszélyeztették a rendőr életét. Ha feketék halomra lövik egymást, azzal se a Black Lives Matter, se a demokrata politikusok nem törődnek.

A nagy felszabadítójuk, Ábrahám Lincoln elnök így vélekedett pártfogoltjairól: „I will say then that I am not, nor ever have been, in favor of bringing about in any way the social and political equality of the white and black races, [applause]-that I am not nor ever have been in favor of making voters or jurors of negroes, nor of qualifying them to hold office, nor to intermarry with white people; and I will say in addition to this that there is a physical difference between the white and black races which I believe will forever forbid the two races living together on terms of social and political equality.” (Lincoln-Douglas debete of September 18, 1858, Charleston, IL.)

Magyar fordítása: “Azt mondom, hogy nem javaslom, és soha nem javasoltam - bármilyen formában - a fehér és fekete fajta társadalmi és politikai egyenlőségét. Nem javaslom most, és soha nem javasoltam, hogy a négereknek adjuk meg a szavazati jogot, vagy válasszuk meg őket esküdteknek, tisztségviselőknek, vagy összeházasodjanak a fehér emberrel, továbbá azt mondom, hogy fizikai különbség van a fehér és fekete fajta között, amely - úgy vélem - örökre kizárja, hogy a két fajta együtt éljen a társadalmi és politikai egyenlőség keretében.”

A fizikai különbség szemmel látható. A szellemi különbség az, ami a két fajta együttélését örökre kizárja. E tény napjainkban minden kétséget kizáróan nyilvánvaló. A tanult feketében is él a faji tudat, amelyet ápolnak a „black pride”-dal és a „black history month”-tal.

Fehéreknek a faji tudatuk ápolása tilos! [A feketék]150 éve felszabadultak, felvették a keresztény vallást, de tömegeik nem tették magukévá a fehér ember műveltségét, és képtelenek a szellemi felzárkózásra, amely tényt felbujtóik a fehér ember rasszizmusával magyaráznak. Lincoln elnök a fekete fajtát is embernek tartotta, ezért úgy látta, hogy őket is megilletik ugyanazon szabadságjogok, mint a fehér embert, de nem a fehér ember társadalmában. A fekete tömegek sajátos műveltségének hatása a fehér ember műveltségére: az 1950-e években tűnt fel egy fekete „művész”, Little Richard – neve Richard Wayne Penniman –, akit a Rock and Roll atyjának tartanak. Azonban, e műfajt egy fehér fiatal, Elvis Presley reptetett a magasba. Elvis már gyermekkorában kedvelte a néger zenét, és megtanulta a testi rázkódást is hozzá. Az ügynökök nagy lehetőséget láttak Elvisben. Néger zene? Fehér művész? Két verebet egy kővel? Ritka lehetőség. A fehér fiatalokat, főleg a lányokat Elvis lázba hozta. Az ügynökök szeme csillogott a boldogságtól. E „zenével” ki lehet szorítani a népdalt és népzenét, ami hozzásegít a népi/nemzeti és faji tudat szétveréséhez. A nyugati világban a Rock and Roll hódított, és a fehér ember ifjúsága önként, mint a részeg matróz tántorgott be a nagy nemzetközi akolba, miközben feladta saját zenéjét és faji tudatát. A fehér és fekete fajta keveredése folyamatban van, ami a fehér fajta megsemmisüléséhez vezet.

Megtörtént a nők házasság rabszolgaságából való „felszabadítása” is, ami magával hozta az erkölcstelenséget, a szabadosságot és a családok felbomlását. Ez a feketéket se kímélte meg, sőt, náluk tragédiává alakult, mert minden négy (4) fekete gyermekből három apa nélkül nevelkedik. Ez hozzásegített a sajátos néger tömegműveltség megszilárdulásához is, amelyben az eszelős törvények lehetetlenné teszik, hogy a tanárok az iskolákban rendet tartsanak, és a tanítványaikat felkészítsék a jövőre. A fekete fiatalok jelentős százaléka nem tud írni és olvasni olyan szinten, ami alkalmassá tenné őket érdemi munka vállalására. Persze, itt is vannak, akik e tömegekben „rejtett erőforrást” látnak. A kilátástalan állapotok oka nem lehet más, mint a fehér ember rasszizmusa. Értelmes feketék látják ezt, de hangjuk nem töri át a marxizmus betonfalait.

A fekete bűnöző, George Floyd halála hatalmas tüntetést váltott ki, amelyet a Soros által támogatott antifa és Black Lives Matter a legmesszebbmenőkig kihasznált. Lehet, hogy helyesebb lenne így írni: George Soros a legmesszebbmenőkig kihasznált. Ő működteti e szervezkedéseket, de mögötte áll az egész bankárvilág. Valójában, a két megnevezett „rohamcsapat” csak eszköz a fennálló rend és társadalom lerombolásában, amelyet a demokrata politikusok, kormányzók és polgármesterek tettek lehetővé azzal, hogy leállították a rendőrséget, akik tétlen figyelték az üzletek kirablását, felgyújtását és a szobrok ledöntését. Ehhez kelletek a fiatalok, főleg fehér fiatalok – akik agyát a marxista professzorok, mit Bernie Sanders alaposan kimosták –, akik torkukszakadtából üvöltötték a tétlen rendőrre: Rasszista! Gyilkos! Stb.!

A politikai háttér mögött gazdasági tényezők is uralkodnak. A politikusok évtizedek óta hirdetik az „új világrend” áldását, amikor a Mennyország kapui szélesre tágulnak a földi halandók előtt. A gyakorlati megvalósításának alapköve az olcsó munkaerő kihasználása, amelyet a világ legkülönbözőbb tájain lehet találni. Az amerikai és európai gyárosok leányvállalatokat építettek szerte a világon, és munkába állították az olcsó munkaerőt, miközben hazájukban milliók veszítették el jól fizető állásukat. Az ifjúságot egyre nagyobb számban az egyetemekre irányították, amire az átlagember gyermekei hatalmas kölcsönöket vettek fel, annak reményében, hogy miután munkába állnak visszafizetik. Időközben folyamatban volt az ipar gépesítése, ami újabb munkalehetőség elvesztését okozta. A munkáltatók részére bő lett a kínálat, és százezrek nem kaptak munkát, az adósság viszont ott van a nyakukban. Ekkor lépett a köz elé a „szocialista” Bernie Sanders – mézesheteit a Szovjetunióban töltötte –, aki meghirdette, hogy a „szocializmus” a megoldás, mert a kormány a diákkölcsönöket elengedi, és a jövőben a tanulás, a betegbiztosítás ingyenes lesz. Nem lesz gond, mert a kormány mindet megold. Milliók és milliók álltak Sanders mögé, és ekkor szakadt ránk a Floyd gyilkosság, amire e reményt vesztett fiatalok százezreit tudták az utcára vinni.

Az utolsó Keresztes Lovag, Iowa állam republikánus képviselője, Steve King a kelleténél egyszer többször mondta, hogy a keresztény erkölcsön alapuló Nyugati Műveltséget meg kellene védeni. 2019-ben a párt kizárta az igazságügyi és a földművelésügyi bizottságból. 2020-ban a republikánus párt nem támogatta a további jelöltségét, ezért kiesett. 2021-ben az új képviselőház nélküle áll föl. Ezzel szemben a demokraták a 2018-ban megválasztott új szélsőséges, Amerika-gyűlölő képviselőket – Alexandria Ocasio-Cortezt, Ilhan Omart és társaikat – a keblükre ölelték. Az elkövetkező novemberi választáson csak annyi dől el, hogy már 2021-ben a Szovjet-Amerika felé vezető útra lépünk-e, vagy lesz-e még négy évünk? Az egyetemek tovább ontják a hazáját gyűlölő, múltját nem ismerő, szocialista/kommunista, kilátástalan helyzetbe került ifjúságot!

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu