IN MEMORIAM E. A. (Deli Mihály Odú-sorozatából)
IN MEMORIAM E. A.
Eseő Adalbert 1921-ben született Resicán
1942-ben, huszonegy éves korában
híres párizsi fellépése
és az azt követő európai koncert-körút után
a közönség és a szakemberek
egybehangzó véleménye szerint
a világ akkori legnagyobb hegedűművészét
tisztelhettük benne
Egyik elemzője azt írta
„Az Istenekkel társalog…”
„…a megfoghatatlant közvetíti…”
„…oly éteri, hogy szinte elvész…”
„…földön túli erővel simogat.”
Hazatérve Eseő Adalbert véget vet
zenei pályafutásának
Soha többé nem vesz kezébe hegedűt
semmilyen formában nem foglalkozik zenével
Elhagyja temesvári otthonát
Triesztbe költözik
Eltűnik a világ szeme elől
1955-ben meghal
Még tizenhárom évig élt zene nélkül
Bár valamivel mégis
Huszonkét éves koráig
alapos monográfiák segítségével is
alig-alig ismerhettük meg életének halvány
és bizonytalan mozzanatait
Ekkor azonban végleg megszakad a szál
Ettől kezdve
senki nem tud róla semmit
Csak találgathatunk
Bármilyen sugalmazás oktalanság lenne
Eseő Adalbert visszatért az ismeretlenségbe
Lehunyt szemünk
lehunyt szemébe néz
Hiába várakoztunk, nem engedett
Nem szeretett meghajolni
A koncert végén leszegett fejjel megállt
majd zavartan és türelmetlenül fölpillantott
rezzenéstelen arccal biccentett és kiment
Játéka olyan lenyűgöző volt
hogy senki nem tartotta viselkedését üres póznak
Sosem nyilatkozott újságíróknak
A vele kapcsolatos elengedhetetlen információkat
két közeli ismerőse közvetítette a világnak
Valóban csak a zene nyelvén beszélt
„A háború némította el…”
mondták rajongói talányos fájdalommal
De az igazat senki nem tudja
Talán a zene súgta hallgatását
Nincs hang
sem válasz
Csend
ül
a múlton
Ő se itt, se ott, sehol
A zeneművészet karthauzi szerzetese lett
Újra és újra meghallgatva felvételeit
rádöbbenünk
ez az ember nem is létezett
Nem volt
Csak a zene volt
Hiába rohanunk az ajtóhoz
a levelet felkapva
az ajtót kitárva
senkit nem találunk ott
Utolsó felvételét leforgatva
halála pillanatával szembesülünk
Tizenhárom évig tartó agóniája
hosszúnak tűnhet
Elviselhetetlen számunkra
hogy ezt nem értjük
de még egy vers kedvéért sem változtathatunk rajta
Síremlékén ez áll:
A szürkületben
nagy kövek feketednek
Szelet gáncsolnak
Miro Gabriel: Művész
(a kép forrása: itt)
