Miért szavaznak a cigányok a Fideszre?
Krumpliért? Bablevesért? A Farkas Flórián parancsára? Ja, hát a zorbán is valójában Orsós… hangzanak el rendre az ellenzéki toposzok, és ilyenkor iszonyatosan frappánsnak érzik magukat. Két jogvédés és rasszistázás között a teli pofával cigányozás simán megfér a baloldalon, nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább…
Múlt heti írásomban arra a jelenségre igyekeztem rávilágítani, mind a szociológiai, mind pedig politikai vonatkozásait megvizsgálni, hogy a köznyelvben „proliként” emlegetett társadalmi csoportok körében egyre jellemzőbb egyfajta polgárosodás, és ezzel párhuzamosan a jobboldal erősödése is bizonyos, ezen társadalmi csoport(ok) által dominált választókerületekben, miközben egyes, hagyományosan jobboldali körzetekben a baloldal erősödik, az itt lakó értelmiségiek, tehetősebb rétegek pedig mentalitásukban egyre inkább „prolisodnak”.
Talán nem fordítottunk eddig kellő figyelmet erre a jelenségre, illetve ha észre is vettük, nem tudok róla, hogy születtek volna elemzések a témában, így társadalomtudományi szempontból talán újszerűbb és érdekesebb is az a cikk (itt olvasható), de a címben lévő „c” betűs hívószó miatt szinte biztos, hogy ezt a mostanit fogják többen olvasni.
Amit rögtön azzal kell kezdenem, hogy a „prolik” elemzésével ellentétben a mostani gondolatok kiindulópontja eredendően nem tőlem, hanem kiváló kollégámtól, Ambrózy Árontól származik. Múlt pénteki közös fellépésünkön ugyanis kifejtette a beszélgetés során – egyébként kiválóan és igen találóan –, hogy a cigányság „jobbra tolódásának”, vagy legalábbis a Fideszre leadott szavazatainak nagyon is egyszerű oka van. A cigányság ugyanis sokkal egyszerűbben, ezáltal sokszor észszerűbben, racionálisabban képes gondolkodni, mint a nagyvárosi kiművelt fők. Mert a cigányság a saját valóságából, mindennapi tapasztalataiból indul ki, saját élethelyzete alapján mérlegel és dönt. Azt a kérdést teszi fel magának, hogy jobban élek-e, mint korábban, vagy sem. Ez nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, hogy jól él, tehát nem, vagy nemcsak a pillanatnyi helyzetet érzékeli, hanem az irányt. Azt, hogy idén két forint maradt a pénztárcájában, míg tavaly csak egy. Hogy neki most egy kicsivel jobb, mint tavaly volt.
Azon nyilván nem gondolkodik hosszasan, hogy eközben a mentalitása is változott, fejlődött; hogy a közmunka hatására az önbecsülése és sokkal magasabb lett, mint amikor a játékgépekbe dobálta egész nap bele a kapott segélyt. Ő (még) nem polgárosodásként éli meg az életminőségében bekövetkezett apró javulásokat, hanem egyszerűen csak örül neki. És mivel a javulás a Fidesz-kormány jóvoltából következett be, azt szeretné, hogy továbbra is a Fidesz kormányozzon. És elmegy rájuk szavazni. Ilyen pofonegyszerű.
Mit csinál ezzel szemben az értelmiségi? Egyrészt persze moralizál. Elméleteket gyárt arról, hogy a kormány politikája miért nem helyes, miért nem felel meg bizonyos, senki által nem hitelesített, de a liberális éttermiség által felállított mérce szerinti kívánalmaknak. Nem a tényleges valóság alapján mérlegel tehát, hanem a fejében lévő kreált valósággal, az abban lakó démonokkal, gonosz diktátorokkal harcolva húzza be az X-et a kormánnyal szemben, és buzdít erre másokat is.
De nemcsak az öncélú elmélet- és valósággyártás, a szellemi maszturbáció, a morállófasz lóbálása motiválja a baloldali szavazót. Ott van természetesen a gyűlölet is. Ahogy a terv, elképzelés, vízió, következetesség, stb. szavak teljesen idegenek a baloldali politikusok számára, ugyanígy a szavazóik sem várnak el semmi ilyesmit tőlük. Egyetlen dolog számít: mocskos Fidesz, O1G! Budapesten pusztán ezzel az üzenettel lehetett nyerni, egy tesze-tosza kretént ültetni a főpolgármesteri székbe. De amint láthatjuk, Lengyelországban is hasonló a helyzet: a fővárosban, a nagyvárosokban nem a valóság alapján szavaznak, hanem a médián, az interneten keresztül érkező hangulatkeltés viszi el az urnához a jobboldali kormányzat ellen hőbörgő „értelmiségi prolikat”, miközben a józan gondolkodásra, a valóság ösztönös érzékelésére képes egyszerűbb emberek, a „krokodilagyú vidékiek” nem kérnek a progresszív agymenésből, a bullshitből.
Végül a harmadik ok, különösen a fiatalok, egyetemisták körében, amiért a baloldalra, a kozmopolitákra szavaznak, hogy nemcsak beveszik a bullshitet, hanem a bullshit részeként kapott fényezést is. Hogy ők a legcsodálatosabbak, a legjobbak, a világ megváltói. És meg is akarják váltani a világot.
(…)
És ha ilyen sok szegényt tudok ennyire nagyon sajnálni, akkor nagyon jó ember vagyok, és mivel természetesen a Fidesz miatt szegények, ezért mocskos Fidesz! Ez is ugyanúgy pofonegyszerű. A baloldali szavazók egybites logikája tökéletesen kerek, gyakorlatilag kikezdhetetlen.
Viccen kívül. Amikor a tudatukban lévő hamis valóság alapján, erényt fitogtatva jóemberkednek, annyira elhiszik saját magukat, olyan fokú önhittség van bennük, hogy esélytelen őket eltántorítani. A tények, a valós történések egyáltalán nem számítanak. Az énkép, a túlhízott egó többszörösen be van biztosítva, körbe van bástyázva, nincs rés a pajzson. De ne gondoljuk, hogy ez csak az egyetemisták körében lenne így. A nagyobb cégeknél, a multiknál középvezetőtől fölfelé gyakorlatilag mindenkit elkapott az urbánus-globalista, progresszív-liberális propaganda. Amelyik nemcsak lenézi a vidéket, a kétkezi munkát végzőket, hanem tagadja, elrejti a valóságot is. Illetve valóságokat kreál, folyton rasszizmusról, idegengyűlöletről, homofóbiáról beszél, nemlétező problémákat fúj fel (miközben valós problémákat álproblémának nevez), frázisokat és szlogeneket pufogtat. A bangladesi gyárakban a munkásokat éhbérért foglalkoztató nemzetközi nagyvállalat alkalmazottai borzasztó büszkék arra, hogy a cégük közleményt adott ki a rasszizmus ellen, a diverzitásért, a melegjogokért, stb. Ők már tettek egy jobb világért – de bezzeg ezek az illiberálisok nem akarják engedni a melegházasságot, felforralják a bolygót, és még fekete négyzetet sem tesznek ki a profilképük helyére. Utálni kell őket, bunkó mucsaiakat. A nyújorktájmz, meg a zindex is megírta.
Na, a cigányok erre a sok baromságra mind immunisak. És mivel nemcsak képesek a saját érdekeiket látni, hanem van bennük egyfajta tekintélytisztelet is az erős, határozott vezető (legyen az a vajda, a helyi plébános, vagy akár egy karakán családfő) iránt, ezért aztán egyre inkább és egyre többen választják a Fideszt.
És itt még nem is ért véget a minisorozat. Jövő héten ismét egy újabb társadalmi csoportot nézünk meg, akik egyre jellemzőbben szavaznak jobbra…
