Lebetonozott forrás
AZ OLVASÁS VILÁGNAPJA – MAGYARORSZÁGON A FELNŐTTEK KÖRÉBEN A HÚSZ SZÁZALÉKOT IS ELÉRHETI A FUNKCIONÁLIS ANALFABÉTÁK ARÁNYA
Olvasni nem luxus, hanem lélekerősítő gyakorlat. Szeptember 8-a, az olvasás világnapja, valamint a tanévkezdés kapcsán funkcionális analfabétákról, Kárpát-medencei utakról és a kutatás irányát is kijelölő barátságról beszélgettünk Gereben Ferenc és Nagy Attila olvasáskutatókkal.
(...)
Nagy Attila: Kettőnk barátságát az egymástól való tanulni vágyás hajlandósága is jellemzi. Feri templomba járó, katolikus ember, akinek a művészettörténeti érdeklődése igen erősen hatott rám. Árpád-kori templomainkról beszélgettünk egyszer. Én akkor már jó ideje nem voltam templomba járó ember, de a beszélgetés hatására elmentem a nyírbátori református templom istentiszteletére. A zsoltár úgy fakadt fel belőlem, mint mikor a lebetonozott forrás áttöri a követ, négyéves lányom meg is kérdezte: miért sírsz, papa? Praktikusra fordítva: Feri pannonhalmi diák volt, nekem debreceni gyökereim vannak, érdemesnek látszott tehát az egyházi iskolákat is bevonni a kutatásba. Máig nem felejtem, amikor az 1985-ös vizsgálat adatait bogarászva észleltem, nem hit kérdése, hanem szociológiai tényekkel tudom bizonyítani: egy az Isten.
Lugas: Mi jellemezte a középiskolások értékvilágát akkoriban?
Nagy Attila: Többek között tíz versszakot tettünk eléjük a vicik-vacak nótától a klasszikus verssorokig, hogy művészi értékük szerint osztályozzák őket. A szerző nevét elhallgattuk. A tíz közül ez lett a legrosszabb megítélésű az országos mintában, miközben a felekezeti iskolákban az abszolút első helyre került: „Csukott ajtókon zörgetek. / Sötét szobád, akár az akna. / A falakon hideg lobog. / Sírásom mázolom a falra.” A többség úgy vélekedett erről, hogy visszataszító, felfoghatatlan. Az értéktesztekből az is világossá vált, hogy a felekezeti iskolák tanulói az üdvözülés mellett a barátságot, a szeretetet és a szerelmet, a belső harmóniát, a bölcsességet és a szépséget tartották a legfontosabbnak, szemben az országos mintával, amelyben a társadalmi elismertség, a jólét, a kellemes munka, a pontosság és a tisztaság jelent meg legfőbb értékként.
Gereben Ferenc: A felnőttek oldaláról nézve ugyanezt: a klasszikus szerzők iránt a reformátusok érdeklődtek inkább, a katolikusok hajlamosak voltak a „nagy irodalom” látszatát keltő bestsellerek irányába fordulni, míg a direkt szórakoztató lektűrt a nem vallásos válaszadók olvasták legnagyobb arányban. De 2000-re ez is összemosódott, a hagyományos értékrendet kilúgozta a nemzetközi bestseller. A magyar klasszikusok vesztesei lettek ennek a folyamatnak.
Nagy Attila: Ráadásul 2020. szeptember 1-jétől folytatódik a magyar nyelv és irodalom órák számának évtizedek óta tartó csökkenése. Fel kellene mérni, hogy a magyar társadalom majdani alakulása szempontjából mi lesz a gyermekeink sorsa. A család szerepe perdöntő, mert az iskola „hozott anyagból dolgozik”. Főképp az otthonról hozott kulturális tőkére építhet. Legfontosabb feladatunk, hogy a családok mind szélesebb köreiben kívánatossá váljanak az iskola által közvetített értékek, mert a sikeres társadalmi integráció máig megkerülhetetlen intézménye az iskolarendszer.
(...)
