Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL
Édes Néném,
Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.
1. „… a húszas években megfogalmazott gondolatokat megfojtotta a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus, és a hatalomnak láthatóan ma is igénye van társadalmakat megosztani ők-re és mi-re.”
Ugye, utólag majd nem az lesz, hogy ez a mondat nem nácizta és nem is komcsizta le a mostani kormányt? Hogy csak egymás mellé „sorolódtak”, egy gondolatba képek, és azok az expresszionizmus boldog felelőtlenségével cikázhatnak egymás körül – ha úgy akarom – az összefüggés legteljesebb hiányával? Ha meg haveri körben olvasom fel, akkor meg vaskos hangsúlyokkal jelzem a történelmi evolúciót… (Figyelj, Balázs, ha Hitler valamennyiünk javára inkább a rajzaival bíbelődve éli le a maga középszerű életét – más kérdés, vajon nem Sztálin fennhatósága alatt-e, hisz tudjuk, ő is készen állt mindenre –, vajon mivel rémisztgetnétek a népeket, aláznátok és bélyegeznétek a politikai ellenfelet? Néróig kéne visszamenni? Ugyanezt a gondolatkísérletet nem játszom el a kommunistákkal, mert 1990 óta szerintem csak kötelezőből takartok rá vörös zászlóval a kilógó náci lólábra.) De tényleg, Te mégis mi mást csinálsz ezzel az interjúval a HVG-ben? Nem osztasz meg, nem ásol árkot, nem inszinuálsz, nem minősítesz végletesen? Teszel Te bármit a szekértáborok léte ellen? Bemutatsz bármit árnyaltan, csípőből tüzelés helyett? Nem veszed észre, hogy rendezéseid közül jó néhány (Mefistofele, Anyegin, Turandot, Elektra, A sevillai borbély, Vérnász, Jancsi és Juliska) időről időre történő felújításával pl. az Opera éppen nem osztja két táborra a magyar művészetet? Hát nem volt überciki tavaly nyáron, amikor nyílt levélben azon háborogtál és „aljas sunyisággal” vádoltál minket, hogy újra játszani merészeljük rendezésedet – teszem hozzá, Budapest legnagyobb szabadtéri színpadán? 33. alkalommal a Turandotot, mióta az Operába visszamehettem? Milyen érzés volt aztán lehívni a számládról az innen utalt jogdíjat? Éket vertünk ezzel? És aki ráüvölt az árokbetemetőre, az mit érdemel? Tizedik éve Münchenben élve is fel tudod idézni a szálkáról és gerendáról szóló magyar közmondást?
(...)
