Rohamosan csökken a magukat heteroszexuálisnak nevező fiatalok száma nyugaton
Lassan 40 éve tartja magát a mítosz, hogy homoszexuálisnak csak születni lehet, pedig a jelszót már a baloldalon is elengedték egy ideje. Az igazi tragédia viszont az, hogy a konzervatív értelmiség a mai napig fél ezzel a hazugsággal szembeszállni, és viszonozni azt a kultúrháborút, amit a baloldal évtizedekkel ezelőtt megkezdett.
Évtizedeken keresztül meghatározta a homoszexualitáshoz való hozzáállást a „Born This Way” jelszó, melyet a homoszexuális lobbiszervezetek és mozgalmak még a 80-as években tűztek zászlajukra, utalva arra, hogy a homo- vagy heteroszexualitás nem választható, nem „tanulható” dolog, hanem a személyiség veleszületett tulajdonsága.
Először, még a hidegháború alatt, a jelszó azt a szerepet szolgálta, hogy ezzel harcoljanak ki a homoszexuálisoknak egyenlő jogokat – és most még valóban az egyenlő jogokra gondolok, nem a többletjogokra, amelyekre ma szokás rámondani, hogy „egyenlőség” és „emancipáció” –, majd a 2010-es évek elején ezt a jelszót használták fel arra, hogy a gyermekek egészséges fejlődéséért aggódó szülőket nyugtassák meg olyan módon, hogy nyugi, homokosnak csak születni lehet. Attól nem lesz homokos a fiad, hogy egy ilyen foglalkozáson részt vesz, csak elfogadóbb!” – szól a félrevezetés az LMBTQ-lobbi részéről a 80-as évek óta.
A baloldali szómágiáról: ennek a jelszónak a megalkotásakor vált egyébként elterjedtté a szintén mesterségesen megalkotott „heteroszexuális” kifejezés, amit korábban legfeljebb pszichológusok használtak. A szó megjelenésével vált hirtelen a homo- és heteroszexualitás két nyelvileg egyenrangú jelenséggé.
Ismételd addig, amíg igazsággá válik, és egész Amerika el nem hiszi
A mainstream persze felkarolta a „Born this way” jelszót, a mindenkori aktuális sztárnak pedig mindig volt ezzel kapcsolatos LMBTQ-himnusza, leghíresebbé Lady Gaga azonos című dala vált.
Az persze senkit nem érdekelt, hogy egyetlen kutatás sem tudta ezt a hipotézist megerősíteni, és egyre-másra jöttek ki az ezzel szöges ellentétben álló publikációk, ezek médiaszelét viszont mindig túlharsogták a born this way-t visító hollywoodi celebek.
Lett itt aztán Born This Way Foundation, Starbucks-kampány, tucatnyi érzékenyítő film és „merész, bátor, szókimondó” mese, potyogtak az Oscar-díjak, és olyan izmossá vált az LMBTQ-lobbi, és szép lassan akkorára duzzadt, hogy a dohány- és kőolajlobbit is felzabálhatná reggelire Washingtonban.
Egészen addig tartott a hülyítés, hogy végül egész Amerika elfogadta univerzális tényként, hogy melegnek csak születni lehet.
Már a haladó baloldal is szabadulni próbál a „születni kell” jelszótól
2015 környékén aztán komoly váltások történtek a feminista dogmatikában, megjelent a „genderfluid” és „genderqueer” kifejezés, és megszületett a két új jelszó:
az egyik az „a nemiség csak egy társadalmi kreáció”, vagyis nem természetes jelenség,
a másik pedig az „a szexualitás egy spektrum”, vagyis nem bináris, nemcsak homo-, hetero- és mindkettőt magában foglaló biszexuálisok vannak, hanem minden is...
Megjelent a 8 millió különböző nem, tucatnyi új személyes névmás az angolban, stb. Az ellentét még a duplagondolt egyébként jól tűrő baloldali aktivistáknak is feltűnt, hogy például hogyha nemcsak két nem van, hanem hatszázötven+, akkor mit jelent a biszexuális szóban a „bi” előtag, aminek a jelentése: mindkét nem iránt vonzódó.
Most akkor kettő vagy végtelen számú, vagy nem létezik? És akkor változtatható vagy születéskor kódolt? Ha születéskor kódolt, akkor miért létezik a genderideológia, ha viszont születéskor nem kódolt, akkor miért nem lehet terápiával kezelni?
Hirtelen összeegyeztethetetlenné vált „a szexualitás születésünkkor kódolt” jelszó a szexuális vonzódását és nemiségét naponta változtató genderqueerek tömegével.
Éppen emiatt Nyugaton a korábbi jelszó nemcsak elmaradottá vált, de épphogy ellentétessé az új, úgynevezett negyedik hullámos feminizmussal.
A 2015-ös fordulat: érdekes egyébként, hogy a legtöbb eredendően liberális mozgalom szinte egy időben vált egy radikális fordulattal szélsőbaloldalivá. Az antirasszizmusból hirtelen fehérellenes rasszizmus lett, a harmadik hullámos feminizmust (egyenjogúságot a nőnek) felváltotta a negyedik hullám (genderelmélet), a meleglobbi pedig szintén pontosan ekkor váltott „aki-nincs-velünk-az-ellenünk-van”-ra.
Az igazi tragédia, hogy – vélhetően az arcvesztéstől való félelmében – a konzervatív értelmiség a mai napig nem meri kimondani azt, amit már a baloldal sem vár el: a melegség nem az ember veleszületett személyiségjegye, hanem a fejlődése során alakul ki.
Most, hogy megkönnyítsem ennek kimondását, hoztam három olyan – kutatásokkal és megfigyelésekkel alátámasztott – érvet, amellyel nehéz vitába szállni szalmabábérvelés nélkül.
1. A szexualitásunk nem velünk születik, hanem kialakul – A genetika szerepének kérdése
Tanulmányok azt mutatták ki, hogy az olyan egypetéjű ikerpároknál, ahol az egyik fél homoszexuális, az esetek többségében a másik ikerpár heteroszexuális.
Nagyobb valószínűséggel leszel homoszexuális akkor, ha egy háztartásban nevelkedett testvéred homoszexuális, mint akkor, hogyha más háztartásban nevelkedett egypetéjű ikerpárod az, vagyis a családi körülmények jobban befolyásolják a nemi irányultságokat, mint a genetika.
Mindeddig egyetlen genetikai kutatásnak sem sikerült kimutatnia olyan gént, mely a homoszexualitásért felel. Pedig elhihetitek, erősen rajta volt a szféra ennek bizonyításán, több száz ilyen jellegű kutatás született az elmúlt évtizedekben.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ne kerüljünk érvelési hiába: ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyanok, akiknél ez valóban született rendellenesség. A mondás itt mindössze az, hogy nem csak, illetve főleg nem a genetikai/születési körülmények határozzák meg a szexuális irányultságot.
2. A gyermekkori traumáknak óriási szerepük van a későbbi, felnőttkori szexuális irányultság kialakulásában
Több kutatásban is kimutatták, hogy a biszexuálisok jelentős részét, egy 2013-as kutatás szerint 74 százalékát (!) bántalmazták 12 éves koráig.
Más kutatások azt mutatták, hogy egyszülős háztartásban, bántalmazó anya mellett felnövő gyermekek jóval nagyobb arányban válnak homo- vagy biszexuálissá.
Empirikusan is igazolható, hogy a transzszexuálisok jelentős részénél, majd felénél több olyan egyéb mentális zavart is diagnosztizáltak, ami gyermekkori fizikai vagy érzelmi abúzusra utalhat. Ezek természetesen kialakulhatnak úgy is, hogy a gyermeket fura viselkedése miatt cukkolják kortársai, azonban fontos tudni, hogy ezek a tünetek a legtöbb transzneműnél nemhogy elmúlnak, hanem súlyosbodnak a nemváltás után.
A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban, hogy ilyen jellegű kutatásokat, amelyek a szexuális irányultság kialakulását vizsgálják, szinte egyetlen intézet sem mer finanszírozni a meleglobbitól való félelmében. Eddig az volt a dogma, hogy melegnek csak születni lehet (akkor minek vizsgálni), most pedig az, hogy ez nem egy rendellenesség (akkor meg minek vele foglalkozni).
3. Igenis döntő szerepe van a korai szexuális „felvilágosításnak” a szexuális irányultság elferdülésében
És itt jön az igazi feketeleves, a grafikon.
Rövid leszek: Amerikában a szexuális felvilágosításon átesett korosztálynak már csak a 70 százaléka vallja magát heteroszexuálisnak.
(…)
Ez az arány ráadásul úgy jött ki, hogy a republikánus többségű államokat a jelenség többnyire elkerüli, ahol az LMBTQ-felvilágosítás csak opcionális, nem a kötelező iskolai curriculum része.
Ez azt is jelenti, hogy
...vannak tagállamok, ahol már a lányoknak több mint fele tartozik valamelyik szexuális „kisebbségbe”, azaz többen vannak, mint ahányan egészséges „identitásúak” – már amennyiben lehet identitásnak nevezni a heteroszexualitást.
...vannak tagállamok, ahol már minden tizedik tinédzser fiú szeretne nővé válni, vagy már elgondolkozott rajta, hogy valójában rossz testbe született.
...a jelenség nemcsak azokat a tagállamokat kerüli el, ahol nincs iskolai felvilágosításba beépített genderideológia, hanem azokat a generációkat is elkerüli, amelyek még voltak annyira szerencsések, hogy nem kellett átesniük ilyesmin.
(…)
Összefoglalva: a homoszexuális propaganda hatására a LMBTQ-lakosság aránya három év alatt duplájára, húsz év alatt nyolcszorosára nőtt.
Véleményem
És innentől a személyes véleményem, mely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Aki képes megérteni egy ilyen grafikon jelentőségét, az talán most realizálta, hogy jóval vadabb jövőre számíthatunk, mint eddig sejtettük. Ha ez így igaz, a Nyugatot már nem tudja megmenteni néhány Trump-győzelem vagy brexitszavazás. Nekünk a régióban a vasfüggöny nyert még 10-20 év felkészülési időt, amikor csírájában el tudjuk fojtani a kultúrmarxista terjeszkedést, ha most cselekszünk.
Háborúban állunk, csak ezt a háborút nem katonákkal vívják, hanem mesekönyvekkel, civil szervezetekkel és újságcikkekkel, és a gyerekeink jövője a tét. És ne hazudja a képembe Brüsszel, hogy gyerekeket nem lehet megrontani transzherceges mesekönyvekkel, mert erre még a szovjetek sem vetemedtek soha.
És innentől felmerül a kérdés, hogy melyik a jobb: Brüsszel vagy Moszkva? Én személy szerint ötgyermekes családapaként inkább visszahoznám a KGST-t, mint hogy végignézzem, ahogy genderfluiddá nevelteti gyermekeimet Brüsszel a Momentummal.
Nem érdekel, hogy hány könyvtárat vagy bringautat újít fel az EU, nem érdekel, hogy utazhatok-e Ausztriába útlevél nélkül vagy sem, nem érdekel, hogy lesz-e valaha is eurónk vagy sem. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, mert itt sokkal fontosabbról van szó: a gyerekeim és a hazám jövőjéről.
Úgyhogy még úgy is inkább Brezsnyev Moszkváját választanám, mint Leyen Brüsszelét, hogy egyik dédapám állítólag mosollyal a száján halt meg, miután megélhette, hogy széthullik a KGST, és meghal az összes földjét elkobozó Kádár Jani.
Szerencsére ezt már nem kellett megélnie.
