Vass Róbert: MAGYAR HELIKOPTER (elmés választási történet)

Hétvége volt, de Józsi a szokásával ellentétben már hajnalban kiugrott az ágyból. Megreggelizett, alaposan fogat mosott, majd elhasznált egy fél üveg szájvizet (sarki kisbolt, 799Ft), elkerülendő, hogy a listán csúnya dolgokat írjanak róla. Ezután ünneplőbe öltözött, és útnak indult, hogy elkötelezettségét bizonyítandó elsőként adhassa le a szavazatát.

A kép forrása: itt

Józsi hevesen dobogó szívvel lépett be a szavazófülkébe, majd a kapott szavazólapot hosszan tanulmányozni kezdte. Sok párt neve szerepelt rajta, de csak négynek volt esélye bekerülni a parlamentbe.

A lista a Vót Má' párttal kezdődött, de Józsi nem sok figyelmet fordított a Mézga Aladár imitátor által vezetett bandára.

A papír közepén volt a kormányzó Citrom Párt, ahol a Főnindzsa a „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb” szlogennel kampányolt. Józsi a legszívesebben kitépte volna őket a lapról, de nem akarta megkockáztatni, hogy érvénytelenítenék a szavazatát.

Nem sokkal alattuk következett a Mi Tanyánk. Őket ritkán lehetett látni a tévében, így Józsi róluk csak annyit tudott, hogy valami Ostromkay vezeti őket, és hogy (az ég bocsássa meg) náluk még a Citrom is jobb.

Józsi a lap alján találta meg, akiket keresett: a Viza pártot, amit Fanyar Petra vezetett. Petra egy citromos miniszter felesége volt, de miután férje nem támogatta politikai ambícióit, elvált, és egy teherautó platóján önálló politikai karrierbe kezdett; a beceneve is innen eredt. Platós Petra bejárta az országot, mindenhol elszavalta, hogy „Minden jobb lesz biza, már fárad a viza!”, riszálta kicsit magát, megígért mindent, magas fizetést, alacsony adót, tejjel-mézzel folyó Kánaánt, majd tovább állt. Eleinte senki se vette komolyan, ám néhány külföldi támogató a hóna alá nyúlt. Felbéreltek pár népszerű művészt, akik amellett, hogy neki korteskedtek, az előadásaik során kifacsartak pár citromot vagy kiöntöttek egy kancsó limonádét, ami nagyon tetszett a fiatal szavazóknak. Az ilyen és ehhez hasonló akciók segítségével az újonc politikusnak óriási népszerűségre sikerült szert tennie.

Józsi remegő kézzel elővette a zsebéből és megcsókolta a Platós Petrás kártyanaptárt (9999Ft), majd a vizás tollával (7999Ft) behúzta az X-et a Viza mellé.

Józsi a nap hátralévő részét választási műsorok bámulásával töltötte, csak néha állt fel a tévé elől, hogy a Platós Petrás óriásposztere (14999Ft, dedikálva 24999Ft) előtt imádkozzon kicsit kedvence sikeréért.

Este megszületett az eredmény: a választást a Viza nyerte meg nagy fölénnyel. Józsi majd elalélt az örömtől. Könnyes szemmel nézte, ahogy a vizások választási gyűlésén a tömeg „Kifogtuk a vizát!” skandálása közepette a leendő környezetvédelmi miniszter műanyag tányérokba ünnepélyesen kimerte a vizából főzött halászlevet, majd azt Platós Petra saját kezűleg feltálalta a díszvendég Ursulus von der Lügennek, aki azt sms írás közben ünnepélyesen meg is kóstolta.

Józsi izgatottan kapcsolta be a tévét másnap reggel, de a hírekben csak a szokásos dolgok szerepeltek. Hiába nézte végig három különböző csatorna híradóját is, az előző kormány letartóztatásáról egyik sem számolt be. Józsi kiment a folyóhoz is, de hiába kóstolta meg, nem volt benne se tej, se méz; ezekkel pár nap múlva a kórházi étkezések során találkozott. Józsi nem értette a dolgot.

Eljött az új hónap, amivel megérkezett a posta is. Józsi izgatottan bontotta ki a bankos levelet, de csak a számlavezetési díja nőtt, a fizetése ellenben az új adók miatt csökkent. Platós Petra a tévében elmagyarázta, hogy az elmúlt években a bankok és a multik teljesen elszegényedtek, így meg kell segíteni őket, de ez nem jelenthet problémát, mert a lakosságnak olyan jól megy, hogy az államkasszából így kieső pénzt könnyedén pótolni tudja. Ha esetleg ez mégsem lenne elég, az IMF (Innentől Minekünk Fizetsz) szívesen ad kölcsön.

A számlák is megjöttek. A gáz ára az egekbe szökött. Platós Petra elmagyarázta, hogy ez azért van, mert ez már demokratikus gáz. Igaz ugyan, hogy kicsit drágább, amit nem biztos, hogy mindenki ki tud majd fizetni, de ő erre az áldozatra hajlandó.

Közben osztrák szakértők alaposan megvizsgálták a Paksi Atomerőművet, és megállapították, hogy cunami ellen védtelen, ezért a biztonság kedvéért leállítatták. Ugyan páran tamáskodni kezdtek, hogy mégis hogy érhetne minket cunami Európa közepén, de Platós Petra egy japán kislánnyal körbejárta a vidéket, aki könnyfakasztó történeteket mesélt a 2011-ben Japánt ért tragédiáról. Egy oknyomozó újságíró ugyan kiderítette, hogy a kislány csak 12 éves, és valójában egy kínai gyorsbüfés Pesten született gyermeke, de a cikket lehozó portált álhírterjesztés miatt még aznap lekapcsolták, az újságírót pedig letartóztatták. Az áramtermelésbe ezután az influenszerek is besegítettek, akik nappal a passzátszelet fújták a szélkerekekre, éjjel pedig zseblámpával világítottak a napelemekre. A fennmaradó áramigényt az osztrák vízerőművek boldogan fedezték.

Egy nap Józsi váratlan hívást kapott: a volt felesége telefonált, hogy a fiukat felfüggesztették az óvodából.

Józsi másnap beült a fiával egy cukrászdába beszélgetni. A fia elmesélte, hogy azért kapta a büntetést, mert nem volt hajlandó az új óvónéni ölébe ülni, mivel annak szúrós a szakálla, ami kellemetlen, amikor puszilgatja őket. Józsi nem értette a dolgot, mivel az ő korában az óvónéniknek maximum kis bajusza volt, szakállat napközben legfeljebb a postás bácsin látott.

Eközben a gyerek oroszkrémtortát rendelt, Józsi az árakat látva, csak egy kávét kért. A felszolgáló közölte velük, hogy náluk csak ukránkrémtorta van. A gyerek makacskodni kezdett, hogy márpedig az oroszkrém, ezért rájuk hívták a rendőröket. Józsiék egyetlen szerencséje az volt, hogy a zöldátállás jegyében a rendőrök biciklin érkeztek, de már annyira fáradtak voltak az egész napos tekeréstől, hogy Józsiék könnyedén elfutottak előlük, így a rend megfáradt őrei a biosokkolóként szolgáló csalánnal üthették a nyomukat.

Józsit nyugtalanította az ügy, ezért levelet írt a Vizának. Postafordultával megérkezett a válasz, Platós Petra saját kezű aláírásával. Ebben tájékoztatták, hogy az új kormány teljes mértékben elkötelezett az uniós értékek mellett, ezért véget vetettek az eddigi elnyomásnak, és most már mindenki olyan neműnek vallhatja magát, aminek csak akarja.

Józsi bekeretezte a levelet, és a gyereke lelkére kötötte, hogy próbáljon ne kitűnni a többiek közül, de a fiát két hét múlva így is kirúgták az óvodából, amiért ragaszkodott hozzá, hogy a sörényes nagymacskát oroszlánnak és nem ukránlánnak hívják.

Józsinak időközben lejárt a személyije, ezért felkereste az okmányirodát. Józsit meglepte, hogy milyen sokan akarnak új iratokat csináltatni. A nyomtatvány vaskos volt, de a kitöltése simán ment, egészen a nem megjelöléséig, ami két rubrika helyett immár egy több oldalas lista volt. Józsinak belefájdult a feje, mire a lista végén megtalálta, amit keresett. Már épp beikszelte volna a férfit, amikor feltűnt neki, hogy a legutolsó sorban az „egyéb, éspedig” megjelölése után tetszés szerint bármit beírhat. Józsi mérgében odaírta, hogy ő egy helikopter, és rajzolt is hozzá pár krikszkrakszot. Az ügyintéző átfutotta a papírt, majd rezzenéstelen arccal ráütötte a pecsétet.

Egy héttel később, mikor átvette az új személyijét, Józsi meglepődve látta, hogy a nem rovatában tényleg helikopter szerepel. Józsinak nem sok ideje volt csodálkozni, mert az okmányiroda előtt két egyenruhás várta, akik nemes egyszerűséggel felhajították egy katonai teherautó platójára.

Mikor Józsinak sikerült felülnie, egy színarany kádban szivarozva maga Toka-Szundi Rémusz tábornok, a hadügyminiszter nézett szembe vele. Toka tábornok pöfékelés közben közölte vele, hogy Józsinak a haza érdekében fontos feladatot kell teljesítenie.

Az új kormány eredeti terve az volt, hogy az EU kérésére a teljes légierőt átadja az ukránoknak, de az utolsó pillanatban egy afrikai ország segítséget kért a terrorellenes küzdelemhez, és az arany mégiscsak jobb, mint a soha meg nem érkező hrivnya.

A következő terv pár zászlóalj átadását jelentette volna, ezért újra elkezdtek sorozni, ám az adatbázisban napok alatt szinte nullára csökkent a sorköteles korú férfiak száma.

Toka tábornok gyávának nevezte azokat, akik körmönfont módon kibújtak a hadkötelesség alól, majd megveregette Józsi vállát, és miközben egy víztől csöpögő pisztollyal hadonászott, annak a reményének adott hangot, hogy Józsi bátrabb ennél a söpredéknél.

Józsinak láthatóan nem sok kedve volt a háborúsdihoz, ezért az egyik segédtiszt mutatott egy videót, amiben az új kormány kedvenc katonai szakértője, Szerb Endre azt magyarázta, hogy az oroszok már olyan rosszul állnak, hogy krumplit hajigálnak kézigránát helyett, és nagymennyiségű bab elfogyasztásának a segítségével utánozzák a robbanásokat. Állításait bizonyítandó a szakértő lejátszott egy felvételt, ami Józsit kísértetiesen emlékeztette az egyik videojátékra, amellyel még gyerekkorában játszott. Józsi a játék címén gondolkodott, amit a segédtiszt habozásnak vélt, ezért a javaslatára beígértek neki egy csókot Platós Petrától arra az esetre, ha Józsinak sikerül kitüntetnie magát. Józsinak ez már kellő motivációt jelentett, így elvállalta a feladatot. Józsit ezután beültették egy terepjáróba, Toka tábornok pedig elrobogott zsírleszívásra, ugyanis beszorult a kádba, amit sajnált volna szétvágatni.

Józsi egy hét múlva az egyik, még használható ukrán katonai reptéren álldogált egy sárga és egy kék szélforgóval a kezében, két ősöreg szovjet gyártmányú helikopter között. Józsi izgatottan várta a Korruptszkijjal való találkozást, akiről már annyi jót hallott a tévében. A vizás média mindig azt mondta róla, hogy nagy ember, nagy vezető, így Józsi egy tekintélyes méretű férfiúra számított.

Korruptszkij, az elnök, pár évvel korábban még humoristaként kereste a kenyerét, és a kampánya során bort, búzát, de legfőképpen békességet ígért, ezért a nép örömmel rászavazott, de a megválasztása után kiderült, hogy a kampánybeszédeit is csak annyira gondolta komolyan, mint korábban az előadásait.

Józsi bámészkodásának egy testőr köhintése vetett véget. Józsi gyorsan haptákba vágta magát, de nem látott maga előtt senkit. A testőr intésére Józsi lenézett, így végre meglátta Korruptszkijt, aki a legújabb ajándékait jött megszemlélni.

Józsi ismét haptákba vágta magát, és mereven maga elé nézett, így nem sokat látott az ukrán elnökből, de mikor lopva egy pillantást vetett rá, feltűnt neki, hogy Korruptszkij orra fehér. Józsi arra a következtetésre jutott, hogy biztos sok volt a porcukor a rétesen. Ezt a gyanúját az is erősítette, hogy Korruptszkij kopott zöld pólóján is fehér por látszódott.

Korruptszkij hosszasan bámulta Józsit, míg végül az egyik segéd megsúgta neki, hogy ez egy magyar helikopter. Korruptszkij rámeredt Józsira, elmosolyodott, majd a segédjéhez fordulva megjegyezte, hogy ez nagyon jó szállítmány volt.

Józsit ezután bevezették az egyik hangárba, ahol a szélforgóit olívazöldre festették. Megpróbáltak egy rakétát is a hátára kötni, de Józsi majdnem hanyatt esett, így a szerelők jobbnak látták, ha a felderítőgépek közé állítják.

Másnap már be is vetették Józsit. Egy tiszt megmutatta neki, hogy merre vannak az orosz vonalak, majd egy alapos fenékberúgással útnak indította.

Józsi a senki földjén berregett. A szél lassan forgatta a szélforgóit, de ő közben lázasan törte a fejét. Annyit még ő is tudott, hogy ha túl közel megy az oroszokhoz, akkor le fogják puffantani, vagy esetleg egy akna segítségével tényleg repülni fog, de azzal is tisztában volt, hogy ha üres kézzel megy vissza, akkor rögtön visszazavarják ide.

Józsi töprengését nyöszörgés zavarta meg. A közelben egy sebesült ukrán katona feküdt.

Józsi gyorsan kapcsolt: felnyalábolta a sebesültet, és visszaindult az ukrán vonalak felé. A tiszt láthatóan dühös volt, amiért Józsi ilyen hamar visszaért, de a kimentett sebesült miatt jobbnak látta, ha lenyeli a mondandóját. Józsi ekkor gondolt egy merészet, és átfestette a szélforgóit pirosra és fehérre.

Józsi ezután minden bevetésen keresett egy sebesültet és visszavitte a saját vonalaik mögé. Az oroszok inkább nem foglalkoztak vele, mivel az első három orosz, aki jelentette őt, másnap már egy rohamzászlóaljban találta magát. Ahogy telt a idő, lassan Józsi maradt az egyetlen bevethető helikopter.

Az emberek közben megunták ezt a háborút, ami a külföldről érkező támogatás csökkenését vonta maga után, ezért Korruptszkij a nemzetközi közvélemény felrázására egy figyelemfelkeltő akciót tervezett.

Az első ötlet az volt, hogy ő maga zongoristaként indul a legközelebbi Eurovízión, de felmerült a Kricsmó testvérek egymás elleni bokszmeccse is, végül az egyik öreg tiszt felvetette, hogy mi lenne, ha megismételnék Rozsdás Mátyás legendás landolását a Vörös téren. Hosszú vita után a légikaland mellett döntöttek.

Rögvest hívatták is Józsit, akivel közölték, hogy a légierő utolsó működőképes gépeként a haza érdekében fontos feladatot kell teljesítenie. Józsinak felrémlett, hogy amikor legutóbb ezt a szöveget hallotta, az nagyon rosszul sült el, de kitüntetést is ígértek neki, így Platós Petra ajkaira gondolva elvállalta a feladatot.

Mivel az államkassza már üres volt, de az aktuális nyugati segélyek még nem érkeztek meg, ezért az útközben felmerülő költségek fedezésére Korruptszkij kölcsönadta neki az ukrán állam csekk-könyvét. Józsi ismét olívazöldre festette a szélforgóit és útnak indult.

Az út első szakasza viszonylag zökkenőmentes volt, de ahogy közeledett a front, úgy szaporodtak a problémák. Józsi nem tudott különbséget tenni a különféle népcsoportok között, így a segítségkérés mindig veszélyekkel járt. Még a kijevi vezetéssel szimpatizálók is csak fásultan néztek rá, mikor ételt, vizet, vagy csak útbaigazítást próbált kérni, de a Moszkvával szimpatizálók többször is megkergették. Józsi csak úgy úszta meg a verést és az éhenhalást, hogy szorgalmasan töltögette ki a csekkeket. Mivel nem volt segítsége, aki fordított volna, így Józsi mindig a másik félre bízta, hogy írja rá a csekkre, hogy a segítségért cserébe mit szeretne. Józsi kicsit furcsállta, hogy egyesek számok helyett betűkkel írták ki a kért összeget, de jobbnak látta, ha nem akadékoskodik.

Hosszú vándorlás után Józsi végül célba ért. Az utolsó lapot az a taxis kapta, aki kivitte a Vörös térre. A nemzetközi sajtó képviselői már várták őt, csináltak róla pár pazar felvételt, ahogy a szélforgóit fújja a szél, majd elmentek kávézni.

Józsi tanácstalanul téblábolt egy ideig a téren, majd elindult a nagykövetség felé, de egy szembejövő rendőrjárőr letartóztatta. Józsit a szélforgók miatt először az elmegyógyintézetbe vitték, de mikor kiderült, hogy az egyenruhája valódi, átszállították a hadifogolytáborba.

A hadifogolytáborban nagy kártyacsaták dúltak, melynek az volt a tétje, hogy ki kerüljön be a következő fogolycserébe. Józsinak már elege volt a háborúból, ezért szándékosan gyorsan veszített, így amikor leesett neki, hogy a vesztesek kerülnek be a transzportba, már késő volt.

Közben a médiamunkásoknak sikerült meggyőzniük a főnökeiket, hogy a helikopteres riport nem áprilisi tréfa, de mire a tévék leadták az anyagot, Józsit már kicserélték egy szibériai pásztorból lett lövészre.

Józsi története világszenzáció lett. A képe, ahogy fáradtan, elgyötört arccal tartja a szélforgókat, bejárta a világsajtót.

Korruptszkij személyesen fogadta, majd átadta neki a legmagasabb kitüntetést, két arany (valójában csak aranyszínűre festett) szélforgót, valamint kapott két hét eltávot. Józsi az eltávnak örült a legjobban, mert azt hitte végre hazajuthat, de legnagyobb bánatára a lakosság morálját javítandó a nagyobb városok főutcáin kellett ünnepélyesen végigberregnie.

Még nem járt le a két hét, mikor Korruptszkij maga elé rendelte. Józsi azt hitte újabb kitüntetést kap, de Korruptszkij az arcába vágott egy csomó csekket és artikulátlanul üvölteni kezdett. Az egyik segéd tört magyarsággal elmondta, hogy Józsi útjának a költségeit az állam ezer évnyi adóbevétele se fedezné. Józsi magyarázkodni próbált, de a vérben forgó szemű Korruptszkij elkérte az egyik segédjétől a pisztolyt és végigkergette Józsit az elnöki palotán. Józsi nem értette, honnan van Korruptszkijnek ilyen jó erőnléte, végül a porcukros orra alapján arra a következtetésre jutott, hogy biztos megint jól berétesezett, és a rétesben bizony sok a kalória.

A fogócskának egy orosz katonák kíséretében érkező öltönyös érkezése vetett véget, aki közölte, hogy felvásárolták az Ukrajnával szembeni követeléseket, így már az egész ország az övék szőröstől-bőröstől.

Korruptszkij pánikba esett, eldobta a pisztolyt, felugrott Józsi hátára, és útnak indította nyugat felé.

A magyar határ előtt Józsi ráadott Korruptszkijre egy útközben talált lyukas zakót, ami elegendő álcázásnak bizonyult, így sikeresen átjutottak.

A végcél a parlament volt, de azt üresen találták, végül a portás elmagyarázta, hogy a lakosság a harmadik megemelt gázszámla után fellázadt, ezért ő, a büfés és a takarítónő triumvirátust alapított, és elkergették a vizásokat, akikről kiderült, hogy a nevüket nem a halról kapták, hanem onnan, hogy a többségük állampolgárság helyett csak vízummal rendelkezett. Platós Petrát maga Ursulus von der Lügen mentette ki póniháton. A rendért most ő, a portás felel, a takarítónő írja a törvényeket, a büfés pedig a gazdaság rendbetételével foglalkozik.

A kistévén épp a hírek jöttek, ahol előbb Korruptszkij vagyonának az elkobzásáról számoltak be, majd mutattak pár képet Platós Petra és von der Lügen esküvőjéről, végül bejelentették, hogy Józsi és Korruptszkij ellen is nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.

Józsi és Korruptszkij az őket ért sokk hatására letántorgott a Duna partjára, és magukba roskadva a vizet bámulták. Ahogy sötétedett és lehűlt a levegő, úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha átmenetileg meghúzzák magukat, ezért elbújtak a romos Mesecsónakban, ahol Józsi a hátán vitte a vendégeket, Korruptszkij pedig ijesztgette őket. A kapott borravaló azonban nem volt elég ételre, ezért beköltöztek az állatkert egyik üres ketrecébe. Józsi egy papírlapra ki is írta, hogy itt látható a hungaricus helicopterus és a nanus avarus. A mobiljukból fel sem néző szülőknek hála az álcázás kiválóan működött, Józsinak csak az okozott fejfájást, hogy Korruptszkij zoo csemege helyett pénzt kunyerált a gyerekektől. A vesztük is ez lett: Korruptszkij kikapta az egyik kisgyerek kezéből a játékpisztolyt, és a gyerek bömbölésére annak apja felnézett a telefonból. Az állatkert diszkréten intézte el az ügyet: Józsit és Korruptszkijt elcserélték az oroszokkal két tigriskölyökre.

Korruptszkij jelenleg a tárgyalására vár, közben szorgalmasan körmöli az őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomását; már a harmadik kötetnél tart. Az összetört szívű Józsi pedig egy kubinkai parkban van kiállítva, ahol 500 rubelért gyerekeket visz körbe a hátán.

VR