A magyar konyha rendszerszintű gyökei és szóbokrai (Török Tamás tanulmánya)

A Húsvét nem az ételekről kellene szóljon, ám mi magyarok ezt is egy kicsit túltoljuk! De vajon tudtuk-e, hogy az étkezéssel kapcsolatos szavaink milyen rendszerszintűen működnek? A süt, főz, étel-ital, pörkölt, stb. nem véletlenek, hanem észszerű szóképzéssel jöttek létre alapvető gyökökből (ősképekből). 

Lássuk hogyan!

ÉLELEM

Az Élelem, Élelmiszer szavak egyértelműen az ÉL gyökből képződtek. Nem véletlen, hiszen az ÉLet egyik alapvető forrása az ÉL-ELEM. Ez más nyelvekben is fennmaradt. Maga az ELEM szavunk ott van szinte minden európai nyelvben: ELEMENT, de pl. a latin Alimentum és az angol Aliment (élelem, táplálék) szavakban is. Vagyis ezekben a nyelvben a matematikai „alkatrészek” és a „táplálék” fogalma is a magyar EL/ELEM gyököt hordozza, bár ők már nem tudják, miért.

• ELEMENT (Elem): A latin elementum (és az angol element) mögött felsejlik a magyar ELEM (él-elem), azaz a létezés oszthatatlan egysége.

• ALIMENT (Élelem/Táplálék): A latin alimentum (táplálék) gyöke az AL- (vagy EL-), ami a magyar ÉLELEM (él-elem) szóval azonos logikát követ: az élet fenntartásához szükséges egység.

• A magyar logika fölénye: A magyarban az Élet + Elem = Élelem képlet tudatos és átlátható, míg az angolban az element és a food között nincs semmilyen nyelvi kapcsolat. Az Elementum (alkotóelem) és az Alimentum (élelem) szavakban ott a magyar ÉL/EL és ELEM szavak szinte torzítatlan fúziója. A latin etimológia nem tud mit kezdeni az elementum szó elejével (L-M-N sorozatként kezelik), de a magyar logika alapján ez napnál világosabb: ÉL-ELEM, az élet alapeleme.

ÉTEL-ITAL

Az étel-ital, eszik-iszik, evés-ivás, enni-inni szavak duális módon (É/I gyök) őrzik a cselekvés lényegét. Ez a gyökhangzó-párosítás a hangszimmetria és a gondolati logika egyedülálló ötvözete, amely nem jelenik meg az indoeurópai vagy finnugor nyelvekben. Azonban a magyar gyökök nyomai fellelhetők!

• ÉT: ÉTel, ETet, ÉTvágy, a táplálék maga (LÉT?). Az ÉT gyök még az angol nyelvbe is átkerült: EAT (enni) ugyanakkor ott megáll egyetlen cselekvésnél, nem képes ilyen koherens szóképzésre. És a szláv YEDA (étel) szó is a magyar ÉTEL szóval mutat közeli fonetikai kapcsolatot (eda ‒ éte), de a szlávban hiányzik a magyar ÉT gyökből származó analitikus rendszer. Úgy tűnik, a magyar ÉT gyök archaikus lenyomata van jelen az angol és szláv alapszókincsben.

• IT: Ital, Inni, Ivás, Iszik (mind az I gyökből épül). Ez is tettenérhető nyomokban máshol, pl. az angol drink (ital) szóban ott van az IN (inni) gyök. Az IT gyök (mint az ITal) pedig megjelenik az orosz PIT (inni) szóban is, ami szintén egy közös ősgyökre utal. Ha mégsem, akkor ebben tévedtünk.

LEVES

A leves valaminek a LÉ-je, LEVE (+s képző, mint langyOS, édES, hegyES, stb.). Tehát LÉ (gyök, folyadék), LEVE (+ s képző). Valaminek a LÉje, LEVE sokszor annak LÉnyege is egyben, gondoljunk csak pl. a gyümölcsökre, paradicsomra, stb., amelyekben pont a LÉ adja az ízt, és nem a test (váz). HúsLÉ, húsLEVES, gyümölcsLÉ, gyümölcsLEVES, gulyásLEVES (a gulya leve), halászLÉ, halLEVEs stb. mind őrzik ezt az alapgondolatot.

FŐZ

A FŐZ szó a FŐ gyökből ered, de nem a FEJ vagy a magasság, elsőbbség (főnök, legfőbb) értelemben, mert az egy másik jelentésága a FŐ gyöknek, hanem a HŐ, FŰT, FÚ (FÚvat, tüzet táplál) alapérteményből. FŐTT étel = FŐzött. A FŐZelék is a FŐZ (gyök) + ÉK (képző), vagyis a FŐZés cselekvéséből származik. Más nyelvekben ez az összefüggés teljesen hiányzik: FŐ – FŐZ – FŐZELÉK.

SÜT

A SÜT a TŰZ gyökből eredhet (megfordítva: TŰZ ↔ ZŰT → SÜT), hiszen ahogy a Nap is süt/éget, úgy a tűz is süt/éget. Így aztán nem véletlen, hogy ez az alapja minden idetartozó szavunknak: SÜT, SÜTés, SÜTő, SÜTöde, SÜTemény, SÜLT, SÜLTek, SÜLThús, stb. Ahogy a gyík a kövön SÜTkérezik, úgy SÜTkéreznek a pácolt húsaink is a SÜTőben.

PÖRkölt

A PÖRkölt szavunk alapja a P-R gyök, ami a tűz áramlásának, annak hatásának alapfogalma. Rengeteg szavunk gyöke: PÍR, PIRos, PIRít, PIRul, PIRkad, PARázs, PERnye, PÖRzsöl, PÖRköl, stb.. A PÖRkölt szavunk szó szerint azt jelenti PiRosPapRikával megPöRkölve (3 db P-R is!). És ez nem véletlen! Amikor Ős Zalán felfedezte, hogy a felkelő Nap, a tűzben égő parázs, a pörkölt, a paradicsom, és Ős Sarolta arcának színe szeretkezés után ugyanaz, nyílván nem kellett másképp elnevezni ezt a jelenséget, csakis azonos szóképlettel. Ebből lett a P-R ősgyök, ahol a két mássalhangzó adja az alapfogalmat, és a közé helyezett magánhangzó adja a finomjelentést. Így keletkezhettek a pír, piros, pirkad, pirul, pirít, parázs, perzsel, pernye, pörköl, paradicsom, stb. majd P>V hangváltással a vér, véres, vörös, virrad, stb. szavaink. 

Más nyelvekben ez a összefüggésrendszer teljesen hiányzik.  

Összegezve

A magyar nyelvben az étkezéssel kapcsolatos szavak nem véletlen szóképzések, hanem rendezett, észszerű gyökökből épülnek fel, rendszerszinten kódolva azok alapjelentését, ősképét. A magyar nyelv nem vett át idegen szavakat az alapvető konyhai folyamatokra, hanem saját, aktív gyökökből (FŐZ, SÜT, ÉL, ÉT, LÉ) alkotta meg azokat. Ez az átlátható rendszer (FŐZ-és → FŐZ-elék; SÜT-és → SÜT-emény, LÉ → LEVEs, P-R – PiRos, PÖRköl) a magyar nyelv belső logikai teljességének legtisztább bizonyítéka. Ez a funkcionális szóalkotás az, ami a magyar nyelv analitikus, gyökalapú logikájának legtisztább bizonyítéka. Ez erős ellentétben áll a legtöbb indoeurópai és más nyelvek lexikai töredezettségével vagy átvett szókincsével. A magyar gyökök archaikus nyomai (maradványai) ott rejtőznek más nyelvekben, de csak a magyar nyelvben állnak össze egy átlátható, összefüggő és termékeny logikai rendszerré.

Ki tud még hasonló találatokat mutatni a magyar nyelv étkezéssel kapcsolatos szavairól? Vajon a SÓ, a SÓvárgás és a SOnka összefüggenek? 

Ha tetszett a cikk, kérlek terjeszd!

A fenti érdekességekhez hasonló számos összefüggést kimutattam a Kárpát-medencei Nyelvi Központ című könyvemben. Akit érdekel, itt megtalálja:

https://payhip.com/b/p6Usu