FÉLIDŐBEN (Deli Mihály Odú-sorozatából)
FÉLIDŐBEN
Mára behajtjuk a táblát / a játéknak vége
Bábuk, zsetonok, s a pörge kocka a dobozban
Fáradt izgalmunk kinyújtózkodik és fölnevet
A vér elcsurdogál, indulatunk tokba csúszik
A fekete nap egy láthatatlan sarokba hull
Méla hold bandukol kijózanodásunk fölött
A messzeségben fiatalok zenéje lüktet
Éber, álmatlan éjszaka tükrébe ütközünk
Micsoda napok! – vernek, siklanak és elvesznek
Tapasztalataink megfeszülnek / elszáradnak
Lázas élménybeszámolónk unalomba fullad
Gőgünkre önkritikus cinkossággal legyintünk
Finnyás hiúságunk lázadása orra bukik
Le akartuk igázni ösztöneinket / zászlót
tűztünk gondosan megépített szemétdombunkra
Életünk nemes, nagyszerű és hősiesen szép
Ki merné leköpni, meggyalázni, eltörölni?!
Ha felrobban is a föld, mi már nyugodtan alszunk
Mindenki azt képzel, amit akar / nyakunkban a
gumipóráz ruganyosan táncoltat / engedi:
fussunk / de hová futnánk? / álmaink velünk vannak
A dobozban hűvös, közönyös csend / élettelen
várakozás / a tábla-lapok közt préselt virág
Holnap folytatjuk a játékot / nyerni akarunk
Pawel Kuczynski: Cím nélkül
(A kép forrása: itt)
