FÉLIDŐBEN (Deli Mihály Odú-sorozatából)

FÉLIDŐBEN

Mára behajtjuk a táblát / a játéknak vége

Bábuk, zsetonok, s a pörge kocka a dobozban

Fáradt izgalmunk kinyújtózkodik és fölnevet

A vér elcsurdogál, indulatunk tokba csúszik

A fekete nap egy láthatatlan sarokba hull

Méla hold bandukol kijózanodásunk fölött

A messzeségben fiatalok zenéje lüktet

Éber, álmatlan éjszaka tükrébe ütközünk

Micsoda napok! – vernek, siklanak és elvesznek

Tapasztalataink megfeszülnek / elszáradnak

Lázas élménybeszámolónk unalomba fullad

Gőgünkre önkritikus cinkossággal legyintünk

Finnyás hiúságunk lázadása orra bukik

Le akartuk igázni ösztöneinket / zászlót

tűztünk gondosan megépített szemétdombunkra

Életünk nemes, nagyszerű és hősiesen szép

Ki merné leköpni, meggyalázni, eltörölni?!

Ha felrobban is a föld, mi már nyugodtan alszunk

Mindenki azt képzel, amit akar / nyakunkban a

gumipóráz ruganyosan táncoltat / engedi:

fussunk / de hová futnánk? / álmaink velünk vannak

A dobozban hűvös, közönyös csend / élettelen

várakozás / a tábla-lapok közt préselt virág

Holnap folytatjuk a játékot / nyerni akarunk

Pawel Kuczynski: Cím nélkül

(A kép forrása: itt)