FŐTÉR-MEMENTÓ (Deli Mihály Odú-sorozatából)
FŐTÉR-MEMENTÓ
Kérdezed, hogy élünk, mi van velünk…?
Mint mindenhol: vannak fontosabb és hétköznapibb dolgok
Évek óta húzódott a Főtér gondja
Tavasszal lekövezték, díszburkolatot kapott
Szép lett / járjuk, tapossuk, táncoljuk / öröm ez
Jobb oldalunkon a templom, balra a bíróság, szemben a könyvtár
A házunk előtt, városunk megbecsült fiának szobrát restaurálták
Tudós szeme atyaian tekint ránk
Béke van, úgy tűnik
Az emberek szívesen sétálnak erre
Elüldögélnek a padokon, perdülnek, átfutnak, visszatérnek
Sajátjuknak érzik a meghitté vált teret
Az őrséget álló mindhárom épület stabil a maga nemében
– az oltár, a padok, a liturgia
– a régiekkel ölelkező, gyarapodó könyvállomány
– a jog, az igazság, a törvények
Az élet magától értetődően alakítgatja kiszámíthatóságukat:
– az egyház is mozgolódik, változik
– az írások az aktualitásokra reflektálnak
– az ítélkezés és az életszerűség egymást előzgeti
Sorsunk és a történelem összefonódva bonyolódik:
hempereg előre/önmagában, a futurisztikus idő árokszélén
Otthonunkról, ahonnan e fordulatokat nézzük, csak annyit:
a lakók az évtizedek alatt természetesen kicserélődtek
a társaság korrekt, segítőkész, figyelmes
ez adott esetben a baráti kapcsolatokat is helyettesíti
A ház jó állapotban van
Műemléki jellege miatt a város pénzzel támogatta a felújítást
A tér hangulata ezzel egységes lett
Mint egy kis sziget, rejtőzködik az utcák pókhálózatában
De a közösségi épületek miatt
mindenki funkcionálisan és emocionálisan is rátalál
Hát ennyit dióhéjban
Bár mostanában, a díszburkolat, meg a rendezettség miatt
egyre nagyobb a nyüzsgés, a zenebona
Vonzó hely lett, afféle agorának tekintik
Estefelé, és különösen hétvégén, felpezsdül az élet
A templom is nyit, próbálja populárisabban propagálni a hit titkait
A könyvtárban rendszeresek a kulturális műsorok, gyűlések
A bíróság dísztermében pártatlannak álcázott rendezvényeket tartanak
Nálunk meg egyes lakók eladták az erkélyük mellvédjét reklámfeliratoknak
Ebből hosszan elnyúló veszekedések, hivatalokkal vívott perek lettek
az ítéleteket azonban leleményesen kijátsszák
A szomszédunk azt mondja, a díszburkolat miatt
’szintet lépett’ a nyugtalan nyugodtság
a rendezetlen, koszos teret elegáns máz leplezi
mindenkié / egy csipetnyit
lábnyomuk lemosható, mégis koptatja a kövezetet
Érdekes megfigyelés
Változnak az idők, átalakulnak a szokások
vagy csak a megszokott élet fénytörései fárasztanak
Aki pedig elfárad, az legyint
hagyja, hogy mások pezsegjenek, rugdalózzanak
Tehát az van, ami mindig is van:
az ’egyén’ közösséggé alakul, a közösség egyedekre hull
Néha tagadjuk, de sosem vethetjük el magunkat (vagy fordítva)
A külsőségek sunyin-simogatva gomolyognak körülöttünk
Igyekszünk otthonosan élni
Az ember mindenhez hozzászokik (ilyen a természete)
ha hagyják, az unalom könnyedén föllázad (ez is a természete)
(a szép díszkövezetről már fent szóltam)
Te persze nyilván valami színes, drámai beszámolót várnál
Mert az élet, bármerre nézünk, tele feszültséggel
kiszámíthatatlan akciókkal/reakciókkal
robbanásveszélyes szituációkkal
Ezek hamarosan megtörténnek, semmi kétség
A tér esetleg újra romokban hever
A díszkövekből művészi barikádot emelnek
a könyvállományt megtizedelik
a templomot felgyújtják
a bíróságon felállítanak egy bitófát
Az élet nyikorgó tankja átszáguld előttünk-rajtunk
Hősök és bujkáló szemtanúk vére-nyála egybefolyik
A konkrét fájdalmakon túl ránk tör a keserű hányinger
hogy megint helyre kell majd állítani mindent
(kifesteni a templomot
pótolni a könyvállományt
márvány emléktáblát gipszelni a bíróság falára
új lakók, szokatlan szomszédok a házban)
Aztán elmerengünk azon a száraz-aszott közhelyen
hogy sosem változik semmi…
Excel táblázatot nyitunk:
balra, mit vesztettünk; jobbra, mit nyertünk
(statisztika, ráció, kalkuláció etc.)
Így könnyebb lesz felejteni és tovább élni
Fakuló emlékeinket temetni
A Főteret mégis helyrepofozni
Ismerős/ismeretlen polgártársakkal benépesíteni
Bánatos csodálkozással körülnézni
és egy korszerűbb, kopásállóbb, divatosabb
új díszburkolaton gondolkodni
Pawel Kuczynski: Cím nélkül
(A kép forrása: itt)
