A Betlehemi csillag idén újra feltűnik az égen!
A Betlehemi csillag titkával kapcsolatos legizgalmasabb kérdéseket pedig december 20-án, vasárnap este, a Nagy Együttállás előtti napon fogjuk még részletesebben megvizsgálni, a Svábhegyi Csillagvizsgáló Galaxis Útikalauz Online Műsorában.
Ebben az évben több szempontból is különleges karácsonyunk lesz. Hogy együtt ünnepelhetünk-e a fa alatt, azt még nem tudjuk. Talán a karácsonyi hangulatot árasztó betlehemek, a Jézus születését, és a három király látogatását ábrázoló, bárányokkal és csacsikkal kiegészített díszletek is hiányozni fognak sok városból és templomból. A betlehemi csillag üstökös csóvája sem fog ott tündökölni a díszleteken. Az égen azonban pompás látványosság készülődik, a betlehemi csillag 2000 éves jele újra feltűnik a magasságban! Mintha az égiek mit sem tudnának a jelenleg földünkön zajló apokalipszisről. És vajon jelent-e bármit is ennek a jelnek az újbóli feltűnése? Vajon várhatjuk-e a Messiás újbóli visszajövetelét?
Mindannyian érezzük, hogy izgalmas időket élünk. Cikkünkben és előadásunkban ezeknek a kérdéseknek eredünk nyomába, középpontban a Betlehemi csillaggal.
Mi is valójában ez a leggyakrabban négy vagy ötágú, csóvával ábrázolt csillag? Honnan ered a története? A Jézus születésekor feltűnt különös csillagról Máté evangéliuma számol be részletesen. A bibliai forrás szerint Heródes király idejében napkeleti bölcsek érkeznek Jeruzsálembe. A bölcsek a zsidók királyát keresik, mert látták a születendő király csillagát Babilonban. Heródes féltékenységében élénken érdeklődni kezd a király felől, meg is kérdezi a zsidó írástudókat, hogy hol kell a Messiásnak megszületnie az ószövetségi próféciák szerint. Az írástudók Mikeás próféta könyvéből idézve megmondják neki, hogy a júdeai Betlehemben. Ekkor a bölcsek tovább mennek Betlehembe, ahol megtalálják a kis Jézust, és csecsemőhöz nem, de királyhoz annál inkább illő ajándékokkal látják el: Füstölőszernek való tömjént, drága kenetek tartósítására való mirhát, és aranyat kap a szegény sorba született király. A bölcsek álmot látnak, ahol intést kapnak arra vonatkozóan, hogy más úton térjenek haza, Heródest kikerülve.
Jézus születése kapcsán a betlehemi csillag feltűnése mellett sok más csodás dolog is történt, elég akár Mária Szent Lélektől való szűzi fogantatására, Mária és József angyali látomásaira, Zakariás féléves elnémulására, a pásztorok által látott angyali kórusra, vagy Heródes gyermekgyilkosságára gondolnunk. De a legnemzetközibb és legfelkavaróbb jel a keleti bölcsek érkezése volt. Mi késztette ezeket az embereket, hogy hazájukat elhagyva, talán teveháton másfélezer kilométert zarándokoljanak azért, hogy egy betlehemi porfészekben egy szegény sorba született csecsemőnek drága ajándékokat adjanak, majd ugyanennyit zarándokoljanak hazafelé is? Milyen titka és ereje volt a betlehemi csillagnak az ő életükben? Mi is lehetett ez a csillag valójában?
A korai kereszténységben az eredeti mátéi beszámoló hamar elkezdődött színeződni. A 3. században íródott, apokrif Jakab protoevangéliuma már csillagok felkeltéről beszél, többes számban. A középkori költészet még inkább kiszínesítette a Jézus születéséről szóló történetet. A babiloni bölcsek háromkirályokká alakultak át. Az ősz öreg Gáspár Európát képviselte, a barnabőrű Menyhért Ázsiát, a feketebőrű, szerecsen Boldizsár pedig az Afrikai kontinenst. A betlehemi csillag is fejlődésnek indult: 1301-ben a Halley üstökös visszatérésekor különösen szépen és fényesen ragyogott Európa ege fölött. Giotto di Bondone híres olasz festőművész az üstökösből merített ihletet, amikor megfestette a három királyt, és a nagy csóvás üstököst a betlehemi istálló fölött. Ezek a legendás túlzások bizonyára segítettek felkelteni az érdeklődők figyelmét a Messiás születésével és a jó királyokkal kapcsolatban, de a csillag titkának megfejtéséhez nem vitt közelebb. A legtöbb szövegmagyarázó hittudós így különleges csodának, egyedi fénytüneménynek vélte a csillagot.
De a valóságban történt-e vajon valami különleges égi jelenség Jézus születésekor? Sok lehetőség és elmélet szóba jött: üstökös, nóva vagy szupernóva feltűnése, vagy különleges bolygóegyüttállás. Fényes üstökösről feljegyzésünk nincs abból az időből. A Halley üstökös Kr. e. 12-ben járt földközelben. Az üstökösök ráadásul az antik korban is a fertőzések, dögvész, háború és halál hírnökei voltak.
Szupernóvára, fényes vendégcsillagra utaló beszámoló sem maradt fenn. Az együttállások kinyomozásához és bizonyításához fontos lenne tudni viszont Jézus születésének a pontos időpontját. Az viszonylag hamar kiderült, hogy a Dionysius Exiguus szerzetes által 525-ben bevezetett időszámításunk kezdőpontja nem tökéletesen pontos.
Jézus születésének időpontját csillagászati és kultúrtörténeti szempontból Johannes Kepler, híres csillagász vizsgálta először behatóan. Bár a bolygók mozgását leíró Kepler törvényeket mindannyian megtanultuk fizikaórán, Kepler eme csillagászati-teológiai kutatásáról talán kevesebbet tudunk. Kepler már az elején felhívta a figyelmet arra, hogy míg Máté leírása szerint Jézus születése Heródes király uralkodása alatt történt, Nagy Heródes Kr. e 4-ben meghalt. Heródes halála is pontosan igazolható csillagászati vonatkozással: Josephus Flavius zsidó történetíró beszámolója alapján a már súlyosan beteg Heródes halála előtt kivégeztette Matthias főpapot és társait, elevenen elégetve őket. És azon az éjszakán elsötétült a Hold. Heródes utolsó holdfogyatkozása pontosan Kr. e. 4-ben, a tavaszi napéjegyenlőség előtti holdtölte idején történt. Márpedig, ha Heródes Kr. e. 4-ben halt meg, akkor Jézusnak ennél korábban kellett születnie!
Kepler elegáns megoldási javaslatot adott a Betlehemi csillagra: Vérbeli égi mechanikusként ő volt az első, aki kiszámolta és kimutatta, hogy Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz Nagy Együttállása következett be. Kepler érdekes módon mégsem erre gondolt betlehemi csillagként, hanem a Mars, Jupiter és Szaturnusz Kr. e. 6-ban bekövetkezett hármas együttállására.
Hogy miért azonosította ezt a hármas együttállást a betlehemi csillaggal, annak rendkívül izgalmas csillagászati vonatkozásai vannak!
(...)
