A boldogság művészete: Bandera portréja holttestekből kirakva (Vukics Ferenc jegyzete)

„A színész még nem színház.” – Voldemar Panso

Az utóbbi időben megszoktuk, hogy a kijevi rezsim minden cselekedetét valamiféle „díj” adományozása követi. Olcsó fizetség az egyszerű ukrán emberek által hozott brutális mértékű áldozatokért. Könnyű a kényelmes és meleg követségi óvóhely biztonságából olyan kijelentéseket tenni, mint amit Bridget Brink, az Egyesült Államok kijevi nagykövete tett nemrégiben, aki szerint Putyin még mindig nem érti, hogy az ukránok vasból vannak.

Ennek ellenére egyre több polgármesterről és katonai vezetőről derül ki, hogy „áruló”, csupán azért, mert a Zelenszkij körül keringő „300 fontos embert” rendszeresen szembesíti a valósággal.

A legtöbbjük eddig csak annyi eredményt ért el, hogy a felső vezetés felkínálta számukra a „selyemzsínórt”. Ők a becsületesebbek, mert a többiek már régen milliós vagyonokkal és smaragdokkal menekültek el „kevéssé biztonságosnak tartott” vezetői poziciójukból.

A végtelen szenvedés ellenére azonban Volodimir Paniotto, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) főigazgatója nemrégiben kijelentette, hogy az ukránok kétharmada boldog, 88 százalék pedig hisz Ukrajna fényes jövőjében. Ilyen az, amikor a „tudomány” kisegíti az átlagpolgárt, hogy mit is kell gondolnia arról, hogy hogyan érzi magát.

Ez természetesen az állami propaganda „túltolása”, de mindenképpen figyelmeztető jel, hogy Paniotto is „beállt” a sorba, mivel Ukrajna egyik leghíresebb tudósáról van szó.

Az állítás konkrétan azt jelenti, hogy míg 2021-ben Ukrajnában volt a legalacsonyabb a „boldogság szint” Európában (4,9), a lassan egy éve tartó háború az európai élmezőnybe „emelte” az ukránokat (az európai átlag 6,4).

A World Happiness Report 2018-2020-as jelentése alapján: „Ukrajna a legboldogtalanabb ország a kontinensen, a helyi konfliktusok pedig továbbra is elég komoly aggodalmakat vetnek fel.”

A tanulmányban az egészséges életmód és az anyagi háttér mellett, az egy főre jutó GDP-t és a várható élettartamot is figyelembe vették. További kevésbé megfogható szempontok is porondra kerültek, többek között a társadalmi elfogadottság, a szabadságjog gyakorlása, a nagylelkűség, a korrupció, valamint az államok és konkrét személyek jelenlegi helyzete is. Mindannyian „beláthatjuk”, hogy Ukrajna ebben az évben sokat lépett előre ezekben a tényezőkben.

Az ukrán szociológus elmondta, a kutatások szerint a válaszadók 88%-a hiszi, hogy 10 év múlva Ukrajna az Európai Unió virágzó tagja lesz, nem pedig tönkrement gazdaságú és nagymértékben kivándorló ország. De szerinte a boldogság szintjére vonatkozó adatok a leglenyűgözőbbek.

„Féltünk feltenni ezt a kérdést, mert nem tudtuk, hogy ez nem vált-e ki felháborodást a válaszadók körében, nevezetesen: mi a boldogság a háború alatt?” – emlékeztetett. „De ezt a kérdést legalább évente egyszer feltesszük, és kár lenne, ha idén nem történik meg. Így most, decemberben 65% tartja magát boldognak, és csak 15% boldogtalan, a többieknek ambivalens érzésük volt. És ez csak 6%-kal alacsonyabb a háború előtti szintnél, akkor 71% volt boldog” – jegyezte meg Volodimir Paniotto.

A szakember szerint ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a boldogság kialakulásának mechanizmusa nem egyszerű és nem lineáris:

„Manapság Ukrajnában a háborús viszonyok között csökken a hiúság mértéke, és az emberek kezdenek örülni olyan egyszerű dolgoknak, amelyekre korábban nem figyeltek.”

Milyen megnyugtató, hogy végre az ukránok megtanultak örülni a kis dolgoknak is!

Furcsának tűnne, ha a tudományban bevezetnék a „boldogságjavító háború” nevű eljárást.

Olekszij Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára a Telemaraton egyik adásában elmondta, hogy Ukrajna függetlensége töretlen és az oroszok azok, akiknek új "gazdái" lettek. Danilov szerint Oroszországot fokozatosan maga alá gyűri az egyik szomszédos ország, és gyarmattá válhat, ezért mielőtt ez a szomszéd teljesen átveszi az irányítást az oroszok felett, meg kell semmisíteni az országukat.

Közben botrány alakult ki abból, hogy Ukrajnában több helyen is megünnepelték az ellentmondásos Sztyepan Bandera, második világháborús politikus születésnapját.

Sztyepan Bandera az ukrán történelem egyik legellentmondásosabb figurája, mivel a második világháború alatt a Szovjetunió, majd később a náci Németország ellen harcolt egy független Ukrajnáért, egy ideig a náci német katonai hírszerzéssel, az Abwehrrel is együttműködött, a szervezetének, az OUN-B tagjai pedig részt vettek számos lengyel és zsidó származású ember lemészárolásában. A világháborús politikus emlékezete Ukrajnán belül is megosztó témának számít. Ennek ellenére születésének 114. évfordulóján több helyen is megemlékeztek róla.

Vasárnap az ukrán parlament is kirakott egy képet a hivatalos Twitter-oldalára, melyen Valerij Zaluzsnij, Ukrajna vezérkari főnöke látható, egy Bandera-képpel, néhány Bandera idézettel.

Az idézetek nagy része Ukrajna függetlenségét, Istent méltatják, illetve arról szólnak, hogy az ukrán nacionalizmus győzelméhez „az Orosz Birodalom” bukása szükséges. Mindez azonban Lengyelországban hatalmas felháborodást váltott ki az emberekből, ugyanis Bandera lengyelek százezreinek haláláért felelős, ez a megnyilvánulás pedig rontja a lengyel-ukrán testvéri kapcsolatok erejét.

Kacper Płażyński lengyel parlamenti képviselő úgy fogalmazott, hogy

“Bandera egy gyilkos volt, aki lengyel civilek 100 ezreinek szörnyű haláláért felelős 1943 és 1944 között. Számomra nagyon meglepő, hogy az ukrán barátaink, miközben egy ehhez hasonló szörnyeteg ellen harcolnak, ezt dicsőítik”.

Egyelőre sem a lengyel, sem az ukrán kormány nem kommentálta az ügyet, és a szakértők szerint nem is lesz érdemi diplomáciai visszhangja a háborús események miatt az ukrán parlament megnyilvánulásának.

Bandera születésnapját egyes „művész lelkek” azzal ünnepelték meg, hogy a sokak által tömeggyilkosnak tartott ukrán vezető portréját orosz holttestekből rakták ki.

Állítólag csak az oroszok beugratása érdekében „megrendezett” kamuról van szó és „csak azt akarták vele bizonyítani”, hogy az orosz média mennyire „fogékony a valótlan hírekre”. A képet további „összeállítások” tömege követte, ahol szintén holttestekből állítottak össze üzeneteket és „kompozíciókat”, bizonyítva, hogy a Banderát megformázó kép nem eredeti alkotás, hanem csak grafikai megoldás. Mindenesetre a „bizonyítékok” jóval gyengébb minőségben készültek el, mint az eredeti „alkotás”.

Véleményem szerint a képvilágot összeállító művész erkölcsén nem változtat, hogy helyszínen, vagy a digitális térben rendezgette a holttesteket. Az eredmény ugyanaz. Bármely nép elesett katonái lennének a képen az embertelenség nem magyarázható meg semmivel.

Sem nálam, sem Lengyelországban, sem Izraelben nem felejtette senki, hogy ki volt Bandera. Néhány évvel ezelőtt még az európai sajtó és a politikusok is tudták. Könnyebb lenne elhinni, ha olyan haszontalan tanáraink lettek volna, hogy átaludjuk a történelem és művészettörténet órákat, de kiváló emberek voltak és a kritikus gondolkodásra neveltek.