A fleur de lis és a tulipán jelkép hun eredetéről egy székesfehérvári címerpajzs hieroglifikus mondatjele kapcsán

szilajcsiko
aug. 3.
7 perc olvasás

Varga Géza tanulmánya

Reich Szabina adta közre az academia.edu-n a négy szerzőtársával írt Leletek Székesfehérvár középkori Szent Péter-plébániatemplomából c. dolgozatot, amely egy 1420 tájáról származó székesfehérvári sírkő töredékeit is bemutatja (1. ábra). A sírkövön egy címerpajzs látható, abban pedig "egyenes szárú, alul hármas gyökérzetben végződő heraldikus liliom" (376. oldal). A liliomként való meghatározás botanikai értelemben nem helytálló, a szerzők ezért minősíthették a jelképet "heraldikus liliom"-nak. A virág ugyanilyen erővel nősziromnak, vagy tulipánnak is nézhető, ám e növényeknek a valóságban nem "hármas gyökérzete" van, hanem hagymája (1). Azaz más magyarázatra van szükség. Ennek kifejtésére ad lehetőséget e székesfehérvári hieroglifikus írásemlék. A "hármas gyökérzetű" jelkép nem természethű növényábrázolás, hanem - mint az a székesfehérvári (1. és 2/a. ábra), hun (2/b. ábra) baraba tatár (3. ábra), francia (4. és 6/a. ábra) és magyar népi (7. ábra) példák elolvashatósága alapján belátható – a magyar hieroglif írás szójeleiből alkotott mondatjel.

1. ábra. A székesfehérvári középkori Szent Péter székesegyházban fellelt sírkő címere (Burián Péter rajza nyomán)

A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun mondatjelben szerepel a tulipánszerű Isten (ős + ten) ligatúra (2/b. ábra). A francia hagyományban is megőrződött e virágszerű jelkép Isten/isteni jelentése. A dorestadi meroving boglár hieroglifikus mondatában szereplő Isten ligatúra szintén azt bizonyítja, hogy a merovingok értették és alkalmazták is e hun eredetű ligatúrát (9. ábra). Az énlakai bilingvis kétségtelenné teszi a tulipánszerű hieroglifikus szóösszetétel Isten olvasatát. A fleur de lis összefüggésrendszere alátámasztja a magyar történeti hagyományt is, miszerint a székely írás a hunok hagyatéka (nemzeti írásunk eredeti neve hun-szkíta írás).

A jelen cikkben e virágszerű székesfehérvári mondatjelet olvasom el a magyar hieroglif írás segítségével (2/a. ábra).

2/a. ábra. A sírkő címerpajzsában a szójelekből összerakott, lentről felfele az Égben ragyogó Isten olvasatú hieroglifikus mondatjel szerepel, az ábra jobb oldalán a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), ten és ős jelei láthatók — 2/a. ábra. A sírkő címerpajzsában a szójelekből összerakott, lentről felfele az *Égben ragyogó Isten* olvasatú hieroglifikus mondatjel szerepel, az ábra jobb oldalán a székely írás "g" (ég), "r" (*ragyogó*), *ten* és ős jelei láthatók

A szerzők nem említik, ám széles körben elterjedt téveszme, hogy a hasonló magyarországi lilomszerű virágábrázolások francia hatásra terjedtek el nálunk. Ennek azonban inkább az ellenkezője igaz. Több nép által használt jel változatairól van szó. Az uralom isteni eredetét hirdető, esetenként tulipánszerű elolvasható világfa divatja ugyanis hun (azaz magyar) eredetű. A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun világfa is tartalmazza a virágszerű, magyar jelekkel elolvasható Isten ligatúrát (2/b. ábra). Kézenfekvő, hogy ezt vették át a merovingok a többi hun jellel és az állameszmével együtt (9. és 10. ábra). A francia hagyományban fennmaradt a virágszerű ligatúra Isten jelentése. A Clovis megkeresztelésekor alkalmazott szent olajat tartalmazó, angyal által hozott (5. ábra) ampullán ugyanis liliomszerű jelkép volt, amit az isteni kiválasztottság és az uralkodói legitimitás (az Istentől származó királyi hatalom) jelének tartottak.

A királyi hatalmat jelképező elolvasható világfa gondolatát a hunok hozhatták Európába. A kínai wang "uralkodó" szójel is egy hegyen álló, kettős kereszt alakú világfa, ami a hun Xia dinasztia hagyatéka lehet a kínai írásban. A sumér nun "herceg" szójel szintén hegyen álló kettős kereszt. Elolvasható világfa a hun és avar előzményeket követő, hármas halmon álló kettős kereszt a Magyar Királyság címerében. E körbe, az elolvasható világfák közé tartozik a francia fleur de lis is. Az összekötő kapocs a hun történelem. Mindegyik fenti nép története kapcsolódik valamiképpen a hunokéhoz, vagy – mint a magyarságé – azonos vele. A királyságot jelképező, elolvasható világfa a szabír/hurri területeken születhetett meg vagy 8-10 000 évvel ezelőtt, amit az asszír és a hurri világfák, meg a környezet jeltörténete alapján némi joggal feltételezhetünk. A sajátos világfaábrázolás innen juthatott el a hunokhoz és Kínába, majd a Kárpát-medencébe és a merovingokhoz.

2/b. ábra. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal, balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten, ős és "r" (ragyog) rovásjelek (fotógrafika) — 2/b. ábra. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt *Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr!* (mai magyarsággal: *Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!*) mondattal, balra a hun *nagy, szár* "úr", *ten, ős* szójelek, jobbra a megfelelő székely "n" (*nagy*), "sz" (*szár* "növényi szár, úr"), *ten,* ős és "r" (*ragyog*) rovásjelek (fotógrafika)

A hasonló jelhasználat és annak egységes értelmezése a szójelek közös hun eredetével (a meroving dinasztiának nevet adó Merovech hun udvarban való neveltetésével) magyarázható, amelyet a korai francia és magyar uralkodóházak még számon tarthattak. A dorestadi meroving bogláron olvasható hieroglifikus Lyukó isten országa mondat dokumentálja, hogy a merovingok ismerték a hun-magyar Isten szó hieroglifikus ős + ten jelölési módját (9. ábra).

A fleur de lis jelképnek francia forrásokban fennmaradt Isten jelentése egyúttal igazolja a magyar tulipán Isten (ős + ten) olvasatát is (2). A tulipánszerű virág ugyanis a magyar hieroglif írás segítségével Isten (ős + ten) alakban elolvasható, ami az énlakai bilingvis alapján belátható. A tulipánszerű világfa ábrázolás (például a Sarata Monteoru-i hun fibula mondatjele) már a magyarság hun ősei számára is a legfontosabb elolvasható istenjelképek egyike volt. A franciák a hunoktól vették át e tulipánra emlékeztető ligatúrát, csak liliomszerű változatot csináltak belőle. Ezt megtehették, hiszen nem egy konkrét növény természethű ábrázolására, hanem egy vallási képzet, az Istennel azonos világfa elolvasható ábrázolására törekedtek. Az Árpád korban élénk francia-magyar kapcsolatoknak (3) köszönhetően aztán a közös hagyományra emlékezvén a liliomszerű jelképváltozat is megjelent például a pécsi püspöki palota pincéjében, Somogyváron és Székesfehérváron (1. és 2. ábra).

Az elolvashatóság igénye okozta, hogy a régészeti leleteken, vagy népi ábrázolásokon lévő tulipánszerű, vagy liliomszerű virág botanikailag nem, ám szójelekkel azonosítható. Ezért értelmetlen arról polemizálni, hogy e virágot mikor tekinthetjük tulipánnak és mikor liliomnak.

E székesfehérvári "heraldikus liliom" és a nemrég eredménytelenül lezárult világfa vita lehetőséget kínál az e téren mutatkozó lemaradások behozására. A régészet egyes képviselőitől azonban már megkaptuk a jelzést, hogy nem törekszenek az effajta alkalmak kihasználására.

Jegyzet

(1) A székesfehérvári címerben szereplő "hármas gyökérzet" kizárja a liliomként való magyarázat lehetőségét. A liliomfélék hagymája hiányzik a francia fleur de lis ábrázolásokról is, miközben a magyar és a sztyeppei jelhagyományban előfordul a "hármas gyökérzet" (1-4. 6. és 7. ábra).

3. ábra. XVIII. századi szibériai (baraba) tatár sámándob a lentről felfele Ragyogó szár "Ragyogó úr" és Égi szár "Égi úr" olvasatú világfa-ábrázolásokkal (Strahlenberg 1730, VI/D tablója alapján a képet Somfai Kara Dávid közli)

E "gyökeres problémák" miatt a székesfehérvári heraldikai elem nem lehet lilom és (a "háromágú gyökér" francia magyarázatának hiánya miatt) nem lehet francia eredetű sem. A "heraldikus liliom" fogalmának bevezetése csak egy elvarratlan szálat jelent. A felmerülő ellentmondásokra és kérdésekre a rovológiai megközelítés ad választ. E szerint a székesfehérvári "heraldikai liliom", az európai fleur de lis és a magyar tulipántisztelet tárgya egyaránt egy szójelekből alkotott, a sztyeppi ősvallásból ránk maradt mondatjel, tulipánszerű elolvasható világfa ábrázolás.

4. ábra. A leggondosabban kidolgozott fleur de lis ábrázoláson sincs nyoma a lilomhagymának, ám a magyar hieroglif írás jeleinek maradéka felismerhető benne, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), "gy" (egy), ten és ős jelei láthatók, az olvasat: Égben ragyogó Egy isten — 4. ábra. A leggondosabban kidolgozott *fleur de lis* ábrázoláson sincs nyoma a lilomhagymának, ám a magyar hieroglif írás jeleinek maradéka felismerhető benne, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), "r" (*ragyogó*), "gy" (*egy*), *ten* és ős jelei láthatók, az olvasat: *Égben ragyogó Egy isten*

(2) A fleur de lis, vagyis a francia királyi hatalom isteni eredetére utaló szimbólum származásáról főként a középkori források és legendák adnak magyarázatot. A pontos tudás arról, hogy a fleur de lis a királyi hatalom isteni eredetét jelképezi, elsősorban a francia monarchia hagyományaiban és krónikáiban maradt fenn.

A fleur de lis legendája és szimbolikája szorosan kapcsolódik az első frank király, I. Klodvig (Clovis) megkeresztelkedéséhez és felkenéséhez.

Szent Rémy érsek Kr. u. 496-ban Clovis-t a következő szavak kíséretében kereszteli meg a római hitre: „Courbez la tête fier sicambre… (Hajtsd meg a fejedet büszke szikamber). A pannóniai Szikambria városa néhány évvel korábban még Attila városa volt. E körülmény is arra utal, hogy a merovingok első kézből ismerhették a hun jelképeket.

Egy középkori legenda szerint egy angyal hozta le a Szent Ampullát (a szent olajat tartó edényt) a mennyből, amellyel Clovist megkenték, és ezen az ampullán is fleur de lis motívum volt – utalva a király hatalmának isteni eredetére (5. ábra).

5. ábra. Pierre Puget festménye a Reimsben 496. december 25-i történt keresztelőről: angyal hozza a fleur de lis jelképpel ellátott olajos ampullát Clovis felkenéséhez

Az ilyen történetek és értelmezések főként középkori francia krónikákban, például a Guillaume de Nangis által írt XIII. századi allegorikus költeményben maradtak fenn, amely a királyi címerek szimbolikáját elemzi. Emellett a francia uralkodók – különösen a Kapetiánus-dinasztiából származó VI. Lajos és VII. Lajos – által használt jelképek és koronázási ceremóniák forrásai a fő hivatkozási pontok.

(3) A környezetünk ma is tele van annak a végső soron kőkori eredetű nemzetközi jelszótárnak az elemeivel, amelybe a jelen cikkben tárgyaltak is beletartoznak. Sok esetben a magyar jelkészlet segítségével fel lehet tárni, meg lehet közelíteni az egykori jelentéseket és hangalakokat.

6/a. ábra. Egy Chillon-i gótikus láda fleur de lis jelképének "gyökere" nem a liliomhagymával, hanem a magyar hieroglif írás ég jelével és a kínai lolo írás "ég" jelével azonosítható — 6/a. ábra. Egy Chillon-i gótikus láda *fleur de lis* jelképének "gyökere" nem a liliomhagymával, hanem a magyar hieroglif írás ég jelével és a kínai lolo írás "ég" jelével azonosítható

6/b. ábra. A kínai lolo írás "ég" jele és a székely írás "g" (ég) rovásbetűje a fleur de lis „gyökerének” magyarázata — 6/b. ábra. A kínai lolo írás "ég" jele és a székely írás "g" (ég) rovásbetűje a *fleur de lis* „gyökerének” magyarázata

7. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi mintáról másolt tálján ilyen Égi szár (mai magyarsággal Égi úr) olvasatú mondatjelek vannak. — 7. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi mintáról másolt tálján ilyen *Égi szár* (mai magyarsággal *Égi úr*) olvasatú mondatjelek vannak.

(2) A francia források némelyike Szent Márton hun-magyar királyfi voltát is felveti. A vonatkozó irodalmat Király Ilona szedte össze és adta közre 1929-ben (8. ábra). Ennek megfelelően lett Szent Márton a francia meg a Szent István kori magyar állam védőszentje. A közös szellemi gyökerekre mutat az is, hogy a meroving és Árpád kori emlékeken gyakori a hunok által is alkalmazott magyar hieroglif írással írt írásemlék (9. ábra). Clovis apjának, Childeriknek a sírjából is magyar jelekkel írt magyar mondatot hordozó uralmi jelvény került elő (10. ábra). Ugyanaz a mondanivalója, mint a magyar címer hun és avar előzményeket követő hármas halom álló kettős keresztjének. Egy isten országának, vagy földjének mondja a királyságot mindkettő. Ezekből nyilvánvaló, hogy a merovingok ismerték a hun-magyar Isten jelképeit és az istennel azonos elolvasható világfa képzetét..