A főemlős „demokráciája” (Czigány Edit jegyzete)

„A demokrácia a csőcselék uralma” (Platon)

Görög szóösszetétel: démosz = nép; kratein = uralom; a kettő együtt = „népuralom”.

Ilyen az emberiség történelme során SOHA, SEHOL nem valósult meg.

Nehéz demokráciának nevezni egy olyan rendszert, amelyben a „megválasztott” kaszt mögé hihetetlenül tőkeerős érdekcsoportok sorakoznak fel, és pénzügyi befolyásukkal olyan törvényeket fogadtatnak el, amelyek az emberek, az ország kárára válnak.

A politikusok elszabadult hajóágyúként működnek, és nem érdekli őket „szent” feladatuk, a nép érdemi képviselete.

Pedig eredeti elgondolás szerint a politika a társadalmon belüli néphatalom megszervezését, képviseletét, és olyan döntési mechanizmus működtetését van hivatva létrehozni, ami az állampolgárok védelmét, biztonságát, megélhetését biztosítja.

Mint a mesében!?!

Ezzel szemben jellemzően egy velejéig korrupt bűnbanda kihasználja a megvezetett milliók bizalmát.

Elfelejtenek minden ígéretet, küldetést, kiépítik világuralmi klientúrájukat, ami kettős célt szolgál: a hatalom minél további megtartását, és a saját családjuk, valamint a támogatóik gyarapodását.

Ezt az átverést csak úgy lehet lenyomni a nép torkán, hogy gyártunk egy ellenpólust, ellenségképet, akiktől az isten mentsen meg, mert az a nemzethalál…

Sok közéleti képződményt kell életre hívni (pártokat, civil szervezeteket, stb.), ezek lesznek a tömbösödő szekértáborok.

Indulhat a propaganda a médiumokban!

Érvényesül a szólásszabadság és a választás lehetősége: melyik tömbbe olvadnak bele.

A cél, hogy a társadalom szakadjon szét, s váljék lehetetlenné számára mind az érdekérvényesítése, mind a hatalom feletti ellenőrzése.

A politikai hovatartozás nagyon hasonló a valláshoz. Az ígéret állandó – ám soha nem válik gyakorlattá.

A globális társadalom hiába változik 4-8-16 évente, ugyanazt az irányzatot érvényesíti.

A globális elitmaffia csakis a maga érdekeit tartja szem előtt, a média hathatós segítségével.

A társadalom hipnotizált állapotban tör saját maga ellen. Felemészti saját összetartó képességét, erejét.

A valódi társadalmi problémákra sosem jut ideje megfelelő válaszokat adni.

Minek is, hisz a globális hatalom egy „színes forradalommal” rögtön elsepri a biztató kísérleteket, lesepri a „meggondolatlan” társaságot a játékasztalról.

A mindenkori kormányok és a mindenkori ellenzék fenntartják a békétlenséget, törzsi tömbökbe terelve a megvezetetteket.

Aki mindebből kimarad, az légüres térben találja magát. Megvetik minden oldalról mint „meggyőződés nélküli, becstelen, jellemtelen páriákat”.

Ha háborogna, hogy mi szükség erre, mindenhonnan érkezne a kőzápor.

A kedves társadalom ezért így érzi jól magát.

A főemlős nem is bír megszabadulni ragadozó előzményeitől: a békében nem leli elég örömét, háború kell neki, életfogytig tartó véres viaskodás...