A húsevő nők, az elveszett generáció, a részvények istene, avagy mit rejt egy nemzetközi csevej mélye? (Tallián Hedvig írása)
- szilajcsiko
- ápr. 26.
- 8 perc olvasás
Többször éreztem már ellenállhatatlan késztetést, hogy kiragadjak a nemzetközi felületeken zajló beszélgetésfolyamokból egy-egy érdekesnek, sőt tanulságosnak tűnő részletet. Ugyanis nem mindennap kukkanthatunk bele abba, ahogy egy kínai és egy arab srác, valamint egy Japánt jól ismerő ember egymást egyáltalán nem ismerve beszélget. Vagy „hála” a korántsem szociális médiának, ez mégis lehetséges? Egy közös van hármukban, ismerik Richard Werner professzor tanításait valamennyire. Ráadásul az alábbi beszélgetésben nem csak a „száraz” gazdaságról, de attól elválaszthatatlanul a tágabb emberi közösségeiket, így a nem túl optimistán látott jövőt érintő kérdésekről is szó esett, ezért úgy gondoltam, hogy a magyar olvasók számára is tartogat információt ez a nemzetközi csevej (…és azt a felismerést, hogy Magyarország milyen nagyszerű).
A beszélgetés 2025. április 26-án zajlott, a szereplők pedig:
Enzo Dn – állítása szerint kínai fiatal felnőtt,
X úr – mint ki is fog derülni, sokáig élt Japánban, ismeri az országot, de nem ázsiai.
Yusuf pedig minden valószínűség szerint valamely arab ország szülötte
Íme, hármójuk diskurzusa.
Enzo Dn:
Mi a helyzet jelenleg a legtöbb japán fiatallal?
Enzo Dn:
Hallottam, hogy Japánban emelkedni kezdtek a bérek, de akkor miért van még mindig olyan sok 无敌之人 (legyőzhetetlen ember), aki öngyilkos lesz vagy gyilkolászásba kezd?
X úr:
Nem tudom biztosan, de a probléma részben abból fakad, amit Japánban gyakran „elveszett generációnak” neveznek – azoknak a fiataloknak a generációja, akik a 1990-es évek japán ingatlanpiaci buborékjának kipukkanása után nőttek fel. Ez a generáció súlyos kihívásokkal szembesült a munkaerőpiacra lépésekor. Annak ellenére, hogy teljes képesítéssel végeztek, sokuknak többször is elutasították az álláspályázatait. Akiknek sikerült munkát találniuk, azoknak meg gyakran kemény munkakörülményekkel kellett szembenézniük, beleértve a brutális kizsákmányolást és a fizetés nélküli túlórát. És akik eleinte nem találtak munkát, rendkívül nehéz volt talpra állniuk. A karrierjükben keletkezett nagy szakadékok még nehezebbé tették, hogy később stabil, teljes munkaidős állást találjanak. Ennek eredményeként sokan marginalizálódtak, és továbbra is gazdasági és társadalmi nehézségekkel küzdenek, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyesek a társadalom és az őket megkárosító és kirekesztő előző generáció iránti gyűlöletből cselekedjenek.
X úr:
Emellett az instabil foglalkoztatásuk miatt kigúnyolták és kirekesztették őket, mert szégyellték, hogy nem teljes munkaidőben dolgoznak, ami Japánban különösen hangsúlyos. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a televízióban sok olyan diplomásról számoltak be, akik több tucat pályázatot küldtek el, de mindet elutasították, és nem találtak munkát. A foglalkoztatás javul, de az árak a béremeléseknél gyorsabban emelkednek, így ha nem tévedek, még mindig nem lehet kényelmesen élni. A bérek évtizedekig tartó stagnálása miatt a reáljövedelmek még nem érték utol a növekedést. Nagy tévécsatornákon láttam, hogy az egyetemisták ételutalvánnyal vásárolnak a campuson, míg sokan diákhitelt vesznek fel és részmunkaidős állást vállalnak, hogy fedezni tudják a megélhetésüket, mert sok család képtelen fizetni az egyetemi tanulmányokat. A nagyvárosokban emelkednek a lakbérek, így azok egyre nagyobb részét emésztik fel a fizetésből. Néhányan inkább kihagynak étkezéseket, csak hogy megéljenek. Az egyetlen pozitívum, hogy az elmúlt években megerősítették a Munkaügyi Hivatalt 労働基準局, ami jobb munkakörülményeket biztosít a felettesek zaklatása ellen.
Enzo Dn:
Külföldi vagy Japánban?
Mr X:
Nem, elhagytam az országot.
Enzo Dn:
Japán vagy, és elhagytad Japánt?
Mr X:
Nem, a 2000-es években éltem ott, így jól ismerem az „elvesztett évtizedek” korszakát. A bérek nem tartottak lépést az inflációval, de remélem, hogy a munkakörülmények javulásával minden rendben lesz. Elnézést a hosszú leírásért, de megpróbáltam teljesebb képet adni. Már eleget szenvedtek. Azt tudom mondani, hogy azok, akik átélték ezt az időszakot, nem szeretnék újra átélni, és másoknak sem kívánják. Hasonló a nagy gazdasági világválság generációjához.
Enzo Dn:
Kína most olyan, mint Japán volt egykor – van egy elveszett generációja. A mai Kínában a legtöbb fiatal kilátástalan helyzetben van. Sokan kétségbeesetten próbálnak átmenni a vizsgáikon, hogy állami alkalmazottak lehessenek, annak ellenére, hogy a fizetés nagyon alacsony, csak néhány ezer RMB (renminbi azaz jüan, ahogy a nemzetközi térben ismert – a ford.) havonta, mert ezek a munkahelyek stabilak. Ugyanakkor sokan a tőkepiacon is spekulálnak. Nagy szerencsém volt, hogy korán belekezdtem a pénzügyi spekulációba, mert még az egyetem előtt rájöttem, hogy Kínában értelmetlen rendes állást vállalni – a fizetések egyszerűen túl alacsonyak. Így most, hogy a kínai gazdaság hanyatlik, a spekulációból tudok megélni.
X úr:
Néha a legjobb lépés az, ha nem játszunk, különösen a foglalkoztatás terén.
Enzo Dn:
Tudod, milyen alacsonyak a bérek jelenleg Kínában? Sokan olyan állásokért versengenek, ahol csak 3000 RMB-t fizetnek havonta.
X úr:
Teljesen megértem. Láttam a videót az óránkénti 6 jüanról, borzalmas volt. Úgy értem, a képzettségük és szorgalmuk miatt ez sértő.
Yusuf:
De a japán helyzetet nem szándékosan provokálták, akkor hogyan lehet, hogy Kínában ugyanaz a helyzet? Ha Japán saját helyzetét a központi bankárok alakították ki belsőleg? A „nincs növekedés strukturális reformok nélkül” elv, amelyet Richard Werner professzor a könyvében idéz, csak átverés. Japán szempontjából nem volt szükség reformokra, akkor hogyan lehet, hogy Kína ugyanazokkal a problémákkal küzd?
Mr X:
Hasonló jelenség volt megfigyelhető Japánban is az „elveszett évtizedek” alatt az egyéni kereskedők esetében, ami logikus választás volt, mivel a bérek nem biztosítottak méltó megélhetést. Hallottál a BNF nevű japán kereskedőről? Ő annak a korszaknak a személyes befektetések területén A LEGENDA.
Enzo Dn:
Nem érted, Yusuf. Úgy gondolom, hogy a kínai kormány már rég felkészült, hogy legalább egy generációt feláldozzon. Ha azt mondod, hogy Kína 50 év múlva jól fog fejlődni, azt nem tagadom.
Yusuf:
Miért áldoznának fel egy generációt a népükből?
Mr X:
Nem vagyok benne biztos, de Japánban is feláldoztak egy generációt. Egyáltalán nem érdemelték meg a munkanélküliséget.
Yusuf:
Igen, de az volt a trükk, hogy ezt senki sem tudta megvédeni Japán szemszögéből. Az érv az volt, hogy a japán gazdaság túl jól ment, és tönkretette a külföldi társadalmakat, és most, hogy a kommunizmus a végnapjait élte, nem volt szükség egy erős, virágzó Japánra, úgyhogy sitty-sutty, vége a termelékeny, iparosodott Japánnak, itt az ideje a 35 éves recessziónak. Akkor miért tenné ugyanezt Kína?
Mr X:
Nem értem, mert elkerülhető ez a helyzet.
Enzo Dn:
Folyamatosan hangsúlyozom, hogy a kínai kormány egy centralizált rendszer, míg a belföldi kereslet fellendítése decentralizációt igényel. Ezért nem történt jelentős előrelépés Kína gazdasági átalakulásában, és az újra és újra halasztódik. Csak akkor tesznek korlátozott intézkedéseket, ha nincs más választásuk, mert a benne érdekelt csoportok túl nagyok.
Mr X:
Emlékszem Wen Jiabao volt miniszterelnök megjegyzésére, hogy a gazdasági reformok nem elégségesek, és a gazdasági reformok befejezéséhez politikai reformokra is szükség van.
Enzo Dn:
Nem emlékszem, X úr, arra a japán LEGENDÁRA..
Mr X:
A videóit megtalálhatja a Bilibilin, érdekes történet. Keress rá a „BNF 股神” (A részvények istene) kifejezésre. Követtem őt és elvezetett a nyúl üregének mélyére, és évekkel később ide, ahol összeállt a kép. Werner professzor könyvében (A jen hercegei – a ford) a Japánról leírtak az „elveszett évtizedek” idejéből megegyeztek a helyszínen szerzett tapasztalataimmal.
Enzo Dn:
Werner professzor makrogazdasági elméletei segítenek megítélni, hogy a makrogazdasági politikák vagy az azok iránti várakozások hatása fellendülést vagy visszafordulást, medve- vagy bika-piaci helyzetet fog-e kiváltani. Még nem láttam, hogy a kínai kormány valódi visszafordulási politikát vezetett volna be. Ehelyett folyamatosan fellendülési politikákat vezetnek be, vagy még gyakrabban arra irányítják a piacot, hogy a visszafordulási politikákra vonatkozó várakozásokat árazza be.
Mr X:
A likviditási vezető indexet követed főleg, vagy más elméleteket és indexeket is?
Enzo Dn:
Nem, úgy gondolom, hogy még a legpontosabb gazdasági elméletek is csak korlátozottan használhatók közvetlenül a legtöbb piaci spekulációban. Úgy gondolom, hogy a piac lényegében egy árképző gépezet, amely folyamatosan árazza be a különböző információkat és azok hamisításait. Csak annyit kell tennie, hogy megítéli az információk erejét, és ha nem tudja megítélni, akkor ne vegyen részt a folyamatban.
Yusuf:
Istenem! Az biztos nagyon nehéz volt. (Japán elveszett évtizedét átélni – a ford.)
Mr X:
Megrázó élmény volt. Abból az időszakból az eltávolodás, közöny és a szkepticizmus maradt meg bennem. Nincs mit nyernem azzal, hogy ezt megosztom, de figyelmeztetésképp mondom.
Enzo Dn:
Japán és Németország régóta az Egyesült Államok bábállamai. Azok az emberek, akiknek valódi szellemük és gerincük volt, többségük a csatatéren halt meg. Ezért az USA tetszése szerint erőszakolhatta meg őket.
Yusuf:
Az eltávolodás és közöny abból fakad, hogy az akkori viharos időkben az erőfeszítéseid hatástalannak bizonyultak?
Mr X:
Jó kérdés. Abban a korszakban az egyéni erőfeszítések ritkán hoztak eredményt. Amikor a makrogazdasági környezet pesszimista, és a versenyben való részvétel értelmetlennek tűnik, az ember természetesen felteheti a kérdést: „Miért is fáradozzak?”.
Yusuf:
Pontosan. Valahogy olyan kompetenciahierarchiákat látok, amelyek utánozzák a japán helyzetet abban az időszakban. Az arab világban ez nagyon jellemző, és nagyon érdekes, hogyan alakulnak a dolgok.
Enzo Dn:
A kínai fiatalok is lustálkodnak, nem szeretkeznek, nem házasodnak, nem szülnek gyereket, és nincsenek céljaik. A japán lányoknak vannak konkrét anyagi követelményeik a házassághoz? Kínában a házassághoz ugyanis hozományt kell adni, egyes régiókban nagyon magas a hozomány, és ház, autó és megtakarítás is kell, különben nem lehet házasodni, ezért most, hogy a gazdaság romokban hever, rengeteg nő nem kel el. (Enzo Dn korábban is a mellett érvelt, hogy Kína vezetése nem jó irányba viszi a gazdaságot – a ford megjegyzése.) Manapság sok nő válik streamerré, a határokat feszegeti, részmunkaidőben prostituálódik, tartásért cserébe, és az árak nagyon alacsonyak. Úgy hallottam, hogy manapság már havi tízezer jüanért lehet tartani egy gyönyörű egyetemista lányt. Amikor Japán recesszióban volt, sok gyönyörű nő döntött úgy, hogy támogatást keres, vagy belép a szexiparba?
Yusuf:
Az arab világban is ugyanez a helyzet, bár egyes területek jobban teljesítenek, mint mások. Általában így mennek a dolgok: ha a kompetenciahierarchia összeomlik, minden más is vele együtt.
Mr X:
Ha egy társadalom stagnál, akkor a folyamatos életminőség-javulást ígérő társadalmi szerződés felbomlik. Enzo, Japánban nincs olyan szokás, hogy hozományt adnak. Ha van is, akkor csak szimbolikus 結納金 (hozomány) De a házasság után a feleség kezeli a pénzügyeket. A férj pedig zsebpénzt kap a feleségétől. Gazdasági válság idején a japán nők helyzete elég szomorú.
Yusuf:
Amikor megnéztem a dokumentumfilmet A jen hercegeiről (Werner könyvéből készült filmadaptáció – a ford), őrületnek tűnt, hogy az öngyilkosság a 24-40 éves férfiak körében a leggyakoribb halálok. De aztán láttam az arab kompetenciahierarchiák összeomlását Irakban és Szíriában, vagy Líbiában, ahol alapvetően ugyanezt lehetett látni, csak több erőszakkal.
Mr X:
Ez nagy tragédia. Annyi potenciál veszett kárba. Ha valaki elveszíti az állását, elveszíti a társadalomhoz való kötődését, és a szégyenérzet teherként nehezedik rá. Nem tudsz többé a családod elé állni, amikor a karriered volt az identitásod.
Yusuf:
Igen, ez őrület, bár szerintem Japánban ez extrém, de nem mondhatom, hogy az arab világban sokkal jobb lenne a helyzet. A különbség főleg abban rejlik, hogy az arabok hogyan kezelik a helyzetet: kollektíven úgy tesznek, mintha a probléma nem létezne, amíg a kudarc el nem éri a kritikus pontot, és akkor puff, míg a japán társadalomban, vagy más hasonló kelet-ázsiai társadalmakban a felelősség nagyrészt az egyénre hárul. Az előnye, hogy nincs hazugság, de a hátránya, hogy egy nagyon neurotikus társadalom alakul ki, ami nagyon zavaró hatással lehet. Mesélnél a társadalomban a húsevő nőkről? Ideális archetípusnak tekintik őket a társadalomban? Legalábbis a nők számára?
Mr X:
A 肉食女子 (húsimádó nőkre) gondolsz? Ha jól értelek, az agresszív archetípusra gondolsz.
Yusuf:
Nem tudom, hogy japánul hogy hívják, az ideál egyszerűen arról szól, hogy egyes nők a munkaerőpiacon vadásznak a lehetőségekre, és legalábbis a társadalom elvárásainak megfelelően rendkívül sikeresek.
Enzo Dn:
A japán nők engedelmesek.
Yusuf:
(A japán húsevő csajok témához ajánl honlapot) https://www.behance.net/gallery/71239157/Japanese-Carnivorous-Women Valami ilyesmi.
Mr X:
Meg is nézem!
Enzo Dn:
Jelenleg sok ilyen nő van Kínában.
Yusuf:
Igen, az nem lenne meglepő.
Mr X: [2025. 04. 26. 15:30]
A legközelebbi meghatározás, amit találok, a キャリアウーマン. Szó szerint fordítva: „karrierista nő”.
Enzo Dn:
Kínában sok „simping” (sziszegő) férfi van, sokan közülük olyanok, mint a lágy tojások, attól félnek, hogy a barátnőik vagy feleségeik elhagyják őket.
Yusuf:
Igen, szerintem is ez lehet a fordítása, hogy karrierista nő. Hasonló dolog alakul az arab világban is, bár a kompetenciahierarchiák nyilvánvaló romlása és a társadalmi dinamika hiánya miatt ezt nyilvánvalóan nehezebb állítani. Japánban más a helyzet, ahol már nagyon fejlett és haladó társadalom van, könnyebb elismerni azokat az „archetípusokat”, amelyek a társadalom működését biztosítják. Így könnyebb állítani, hogy a nők húsevők.
Kapcsolódó cikkünk:
