„A múlt randevúja” – Amikor az intim dolgokból csatatér lesz – Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstoff idézése (3)
- dombi52
- 11 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Eredeti cikk:
Prédictions pour une France en cendres : 3 – «Les rendez-vous d’autrefois» – Quand l’intime devient champ de bataille, 2026. 07. 02., reseauinternational.net
Marsall Ágnes küldeménye
Trenet dalban megidézett emlékei között ott vannak a „régi idők találkái” is. Két szerelmes újbóli egymásra találása, egy suttogva tett ígéret, a kölcsönösségen és várakozáson alapuló vágy. Itt a szerelem a kapcsolódás művészete, odafigyelés a másikra, a „mi” türelmes felépítése.
Vajon mit találna Trenet, az intimitás költője, 2026-ban?
Egy csatateret fedezne fel. A test puszta készletté vált – optimalizálandó erőforrássá, pénzzé tehető tartalommá. A szexualitást magával ragadta a „gamifikáció”, a játékosítás logikája: a teljesítmény, a rangsorolás, a láthatóság és a tőkésítés. A másik már nem felfedezésre váró rejtély, hanem fogyasztandó termék, „lájkolandó” kép, az élvezet átmeneti eszköze.
Ez a változás korántsem spontán folyamat. A kulturális, média- és politikai elit egy része szorgalmazza, népszerűsíti és ünnepli egy olyan „felszabadítás” jegyében, amely egyre inkább kötelező érvényű elvárásnak tűnik. Engedni kell a késztetésnek. Meg kell mutatni magunkat. „Fel kell szabadulni” a régi tabuk alól. Ám miféle felszabadítás az, amely új normák követésére kényszerít, különben „reakciósnak”, „puritánnak” vagy „prűdnek” bélyegeznek?
A legszívbemarkolóbb eset a gyermekkoré. A gyermek számára a „múltbéli találkozások” az őket oltalmazó felnőttekkel zajlottak. E találkozásokban ott rejlett a bizonyosság, hogy ártatlanságukat tiszteletben tartják, és idejüket a játék, nem pedig a kizsákmányolás tölti ki. 2026-ra ez a bizonyosság szertefoszlott. A gyermekvédelmi szolgáltatásokkal kapcsolatos botrányok, a kiskorúak prostitúciója és az erőszakos pornográfiával történő korai szembesülés nem véletlenek műve. Olyan rendszer termékei ezek, amely a gyermeket felhasználható tárggyá silányította. Ebben a nihilizmus vezérelte kisajátításban a gyermek a végső „készlet”: formálható, alakítható és fogyasztható erőforrás.
Amikor a társadalom már nem védi a gyermekkort, nem csupán erkölcsi vétséget követ el, hanem saját civilizációs halálos ítéletét írja alá. Elfelejti, „mi teszi érdemessé az életet a megélésre” – ahogyan azt a Dominique Muselet által idézett iráni elemző megfogalmazta –, mivel elfelejtette, hogy a jövőnek arca van, és ez az arc egy olyan gyermeké, akinek a puszta túlélés helyett a bizalom légkörében kell felnőnie.
A Trenet-dal linkje:
Előzmények:
Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstaff idézése
„Mi marad meg a szerelmeinkből?” – Egy nemzet válásának allegóriája – Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstoff idézése (1)
„Elhalványul a boldogság, lobog a haj a szélben” – Az elitek bukása, a példaértékű magatartás vége – Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstoff idézése (2)
