A NATO-főtitkár félelme az Oroszországgal való háborútól
Eredeti cikk:
Caitlin Johnstone: NATO Chief’s ‘Fear of War With Russia’, December 13, 2022
Schiller Mária küldeménye
Eközben a Pentagon zöld utat ad ukrajnai megbízottjának, hogy nagy hatótávolságú támadásokat indítson a szomszédos nukleáris szuperhatalom belsejében lévő célpontok ellen. Nem is olyan régen ez még elképzelhetetlenül félelmetes volt. Most itt tartunk.
Az Antiwar's Dave DeCamp szerint "ritka elismerése Ukrajna támogatása veszélyeinek", hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár elismerte:
félő, hogy valami "szörnyen rosszul" sülhet el, és forró háborúhoz vezethet a nukleáris fegyverekkel rendelkező szövetség és Oroszország között.
A "'Félek egy teljes körű háborútól a Nyugat és Oroszország között', figyelmeztet a Nato vezetője" című cikkben a londoni The Daily Telegraph a következőt ajánlja olvasói figyelmébe:
"'Attól tartok, hogy az ukrajnai háború kicsúszik az irányítás alól, és a NATO és Oroszország közötti nagy háborúvá szélesedik' – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egy interjúban arra a kérdésre válaszolva, hogy mitől tart leginkább a télen.
Az NRK norvég műsorszolgáltatónak pénteken azt mondta, hogy bízik abban, hogy egy ilyen forgatókönyv elkerülhető, de a veszély fennáll.
'Ha a dolgok rosszul mennek, akkor szörnyen rosszul is elsülhetnek' – tette hozzá.""
A nukleáris szuperhatalmak közötti egyre agresszívebbé váló szembenállás esetén a dolgok abszolút szörnyen rosszul alakulhatnak, ahogyan azt a történelem során láthattuk.
A legutóbbi hidegháborúban számos nukleáris közelharc történt technikai meghibásodások és félreértések következtében, beleértve a kubai rakétaválság idején történt incidenst, amikor egy nukleáris fegyverzettel rendelkező szovjet tengeralattjáró csak azért nem vetette be fegyverét az amerikai hadsereg ellen, mert egy tiszt nem volt hajlandó egyetérteni két másik tisztel, akik a tűzparancsot adták.
Ebből a borzalomból a múlt hónapban ismét ízelítőt kaptunk a téves híreket követő hosszú percekben, miszerint Oroszország rakétákat lőtt ki a NATO-tag Lengyelországra. Az a tény, hogy eddig a higgadtabb fejek győzedelmeskedtek, nem jelenti azt, hogy a nukleáris "szürkeállomány" biztonságos, mint ahogyan az sem, hogy egy orosz rulettjáték, amely nem ér véget az első néhány ravasz meghúzás után, azt jelentené, hogy az orosz rulett biztonságos.
Stoltenbergnek igaza van abban, hogy fél. Túl sok dolog van, ami borzalmasan rosszul sülhet el egy ilyen patthelyzetben, és egyszerűen túl sok a kiszámíthatatlan mozgatórugó ahhoz, hogy bárki is biztos lehessen abban, hogy ez nem fog megtörténni.
És elég őrültség hallani, hogy Stoltenberg még akkor is hangot ad ezeknek az aggodalmaknak, amikor a Pentagon zöld utat ad Ukrajnának, hogy az Egyesült Államok által támogatott háborújában nagy hatótávolságú támadásokat indítson oroszországi célpontok ellen, mert ez a két álláspont eléggé ellentmond egymásnak.
"A Pentagon zöld utat ad Ukrajnának az Oroszországon belüli dróncsapásokra" címmel a The Times of London a múlt héten a következőképpen számolt be:
"A Pentagon hallgatólagosan jóváhagyta Ukrajna Oroszországon belüli célpontok elleni nagy hatótávolságú támadásait, miután Putyin elnök több rakétacsapást mért Kijev kritikus infrastruktúrája ellen.
A civilek elleni napi támadások októberi kezdete óta a Pentagon felülvizsgálta az ukrajnai háborúra vonatkozó fenyegetettségi értékelését. Ez döntő fontosságú, és új megítélést tartalmaz arról, hogy a Kijevbe irányuló fegyverszállítások Oroszország és a NATO közötti katonai konfrontációhoz vezethetnek-e.
Ez jelentős fejleményt jelent az Ukrajna és Oroszország közötti kilenc hónapja tartó háborúban, mivel Washington most már valószínűbbnek tartja, hogy Kijevnek nagyobb hatótávolságú fegyvereket szállít."
A The Times egy "amerikai védelmi forrást" idéz, aki a következőket mondta:
"Nem azt mondjuk Kijevnek, hogy 'Ne csapjon le az oroszokra [Oroszországban vagy a Krímben]'. Nem mondhatjuk meg nekik, hogy mit tegyenek. Rajtuk múlik, hogyan használják a fegyvereiket. De amikor az általunk szállított fegyvereket használják, az egyetlen dolog, amihez ragaszkodunk, hogy az ukrán hadsereg tartsa be a nemzetközi háborús törvényeket és a genfi egyezményeket".
"Ezek az egyetlen korlátozások, de ez magában foglalja, hogy ne célozzanak meg orosz családokat és ne kövessenek el merényleteket. Ami minket illet, Ukrajna betartotta a szabályokat" – mondja a forrás, ami furcsa állítás, tekintve, hogy az amerikai hírszerzés állítólag arra a következtetésre jutott, hogy Ukrajna állt Alekszandr Dugin lánya elleni merénylet mögött.
"Ukrajna gondosan ügyelt arra, hogy a csapások végrehajtásához saját drónjait használja, nem pedig az Egyesült Államok által szállított fegyvereket" – írja a The Times, miközben azt is megjegyzi, hogy "a Pentagon tisztviselői világossá tették, hogy komolyan fontolóra veszik Kijev kéréseit a nagyobb hatótávolságú amerikai fegyverekre, beleértve rakétákat és vadászbombázókat, amelyeket még hatékonyabb csapásokhoz lehetne használni Oroszországon belül vagy a megszállt Krímben".
Ez a felfedezés napokkal azután történt, hogy Ukrajna az eddigi legpimaszabb támadást intézte orosz terület ellen: dróncsapásokat mért bázisokra, amelyek során több orosz katona meghalt, és két nukleárisan alkalmas bombázógép megrongálódott.
Nem is olyan régen még elképzelhetetlenül rémisztő kilátás lett volna, hogy az Egyesült Államok olyan proxy-háborút vívjon, amely közvetlen támadásokat intéz Oroszország nukleáris erői ellen, most mégis itt tartunk, és úgy tűnik, hogy ez csak fokozódik.
A birodalom védelmezői megpróbálják majd ezt a beszélgetést úgy tálalni, hogy Ukrajnának "joga" van-e megtámadni orosz területet – ami egy terelőtéma.
Nyilvánvaló, hogy Ukrajnának joga van megtámadni egy olyan nemzetet, amely megtámadja őt; nem ez a lényeg. Az igazi kérdés az a veszély, hogy forró háborút provokálnak ki a nukleáris szuperhatalmak között, ami még a NATO főtitkárát is egyre idegesebbé teszi.
A nyugati hatalmi szövetség folyamatosan fokozza az agressziót, hogy kipróbálja, meddig provokálhatja Oroszországot, ez vezetett eleve ehhez a konfliktushoz.
Most ott tartunk, hogy Oroszországnak nincs sok tere hátrálni, mielőtt kötélnek állna, és esetleg olyasmire kényszerülne, amit senki sem akar.
Ezeknek az embereknek nem az eszkalációról, hanem a de-eszkalációról kellene beszélniük. Diplomáciára, de-eszkalációra és enyhülésre van szükségünk, és tegnap is szükségünk volt rájuk.
Caitlin Johnstone munkáját teljes mértékben az olvasók támogatják, így ha tetszett ez a darab, kérjük, ossza meg, kövesse őt a Facebookon, Twitteren, Soundcloudon vagy YouTube-on, vagy dobjon egy kis pénzt a borravalós üvegbe a Ko-fi, Patreon vagy Paypal oldalán. Ha többet szeretnél olvasni, megvásárolhatod a könyveit. A legjobb módja annak, hogy biztosan lássátok, amit publikál, ha feliratkoztok a levelezőlistára a weboldalán vagy a Substackon, amivel e-mailben kaptok értesítést mindenről, amit publikál. További információért arról, hogy ki ő, hol áll, és mit próbál tenni a platformjával, kattints ide. Minden művét amerikai férjével, Tim Foleyval közösen írta.
(fordítás: a www.DeepL.com/Translator /free version/ segítségével)
Comentários