A NÉMA (Deli Mihály írása)
A NÉMASövényes Ignácnak hívták, 1870-ben született, 1910-ben meghalt
Ötszáz holdas birtoka volt az Őrségben, kisebbek itt-ott Zalában
Habókos csodabogárnak tartották a családban, kinevették
Elfogadta, s megbújt ebben a státuszában
Nem ápolta a kontaktust rokonaival
A birtok ügyeit is nehezen kezelte
A cselédség, és odavetődő kóborlók óvatos módszerességgel meglopkodták
A házvezetőnő, az intéző, a titkár vigyáztak rá
őrizték (bár szerényebb mértékben maguk is dézsmálták) a maradékokat
Katolikus létére Bényei Adolf református tiszteletessel tartott mély barátságot
Írásait, eszmefuttatásait, találmányainak koncepcióját
csak a tiszteletessel osztotta meg
Három fő művén dolgozott élete utolsó tíz évében
A lélek ösmerősei című filozófiai elmélkedésében
az emberek körül serénykedő angyalokkal foglalkozott
Amolyan lélekutazások voltak ezek a képzelgések
Misztikus álmodozások az élet mögötti és az életen túli világról
oly elragadó stílusban és meggyőző erővel
hogy időnként a tiszteletes lelki elköteleződését is megingatta
de legalábbis játékos incselkedésre ragadtatta
Másik munkája A legyek mozgásáról szólt
amelyben mikroszkopikus alapossággal boncolgatta a legyek elképesztő reflexeit
gyorsaságukat, irányváltó képességüket, javíthatatlan pimaszságukat
s az ebből adódó, illetve felhasználandó tanulságokat
azaz, hogyan tudnánk e különleges adottságaikat tőlük eltanulni, és finomítva hasznosítani
Vagyis a természet tökéletes törékenységét masinikussá transzformálni
Harmadik munkájának A fénybegyűjtés gépezete címet adta
A tanulmány elméleti és mérnöki-technikai leírása volt annak a módszernek
hogyan lehet a nap fényét-hőjét igába fogni, elraktározni és bármikor felhasználni
mi több szállítani, energiává alakítani, megsokszorozni (s mit még…!)
Barátja csodaváró mosollyal ült az éjszakai műhelyben
várva e találmány gyakorlati demonstrációját
Midőn Ignác lecsavarta a gázlángot
az asztal fölött, a csillárnak alig nevezhető furcsa szerkezet hófehér fényével elárasztotta a helységet
Egy gombbal erősíteni-gyengíteni, sárgítani-fehéríteni lehetett a fényt
Higanymérő mutatta a hő emelkedését, csökkenését
Nem vibrált, nem halványult, mintha a valóságos nap sugárzott volna be a mennyezeten át
Hajnalig ültek az előző nap begyűjtött fény- és hőáradat alatt, borozgattak, énekeltek
Istenük végtelen nyugalmát csiklandozták / magukon nevettek
Mikor a pirkadat sugarai betűztek a zsalugáter résein, lekapcsolta a „fénygépet”
„Ennyit tehet az ember / s lám, hiúságunk máris megaláztatik!” –
mondta fanyar ironikussággal, és kitárta az ablakot
Megkönnyezték az aranyos napsugarakat
A tiszteletes váltig bíztatta, tegye közkinccsé felfedezéseit, gondolatait
A hívek közösségére, az emberek sokadalmára, teremtettségünk feladataira hivatkozott
De Ignác szerényen visszahúzódva közölte:
„Még sok javításra van szükség
Nem minden találmány és gondolat hat pozitívan az emberiségre
Látszólag örömteli és hasznos dolgok »elmérgeződhetnek«
Észrevétlenül kell érvényre juttatni a Teremtő szándékait
A jóra, a rosszra ugyanúgy készületlen és védtelen az ember
Akárcsak a gondozatlan gyermek” – kerekítette le az éjszakát
„Semmi veszélyt nem látok a dolgaidban
Ez a fénycsapda maga a csoda!” – mondta a tiszteletes
„Még nem kaptam jóváhagyást” – hárította el Ignác
„A tehetséged a »jóváhagyás«, ember!” – így a tiszteletes
Ignác erre annyit mondott: „Döntsön az Úr. Senkik vagyunk Hozzá képest”
A tiszteletes erre föl csak hallgatott
Az ember Istentől kapott felhatalmazásán régóta eldöntetlenül vitatkoztak
Ignác megölelte: „Türelem. Meg kell érnie mindennek
Az angyalok, a legyek, a fény is: türelmesek
Az Isten meg végképp; semmivel sem siet
Én csupán egy szolga vagyok Hozzá képest!”
A tiszteletes már mozdult volna
de belátta, képtelen e filozófiai-pszichológiai szakadékot áthidalni
Több ládányi irat állt Ignác dolgozószobájában, „finomításra” várva…
…Az összes megsemmisült
E három dokumentum is csak a hű barát emlékezete által maradt fenn
Ugyanis Ignác váratlan halála után a kapzsi rokonok
és a birtok alkalmazottai mindent széthordtak, elégettek
Nagy máglya lángolt az udvar közepén, amikor a tiszteletes odaért
Tehetetlenül magasba emelte ökleit, és mint egy bibliai próféta
üvöltötte a vigyorgó-értetlenkedő ácsorgók felé: „Micsoda tudatlan, gonosz barbárok vagytok!”
Több éves barátságuk ellenére semmi kézzelfogható dokumentuma nem maradt Ignáctól
Föltúrta az egész parókiát, míg végre egy gyűrött lapon megpillantotta a kézírását
Hitéből kitérve (hitében megerősödve), szent ereklyeként őrizte élete végéig:
„Kegyelmes Istenem
Idevetettél élni
Épphogy elbírom e terhet
Ments fel, ne legyek olyan, mint a többi
Sugallmaidat teljesítem
Csak téged szolgállak
Magamat Néked ajánlom
Birtokomat, kertemet megrabolhatják
Amit adsz, tovább adom
Nem akarhatom a hálájukat
Ne tudják, ki vagyok
Benned higgyenek
Tőled féljenek
Szellemed kezében vagyok
Szellem vagyok a kezedben
Ne állhasson közénk senki
A titkok, titkok maradjanak
Vegyél magadhoz
Mindent megtettem, amire képesítettél
Mindenem a Tiéd
Nem tudtam magamat megnyitni
hogy Rád ismerjenek
Fogadd el bukásomat
hiszen a Tiéd vagyok!”
A kép forrása: itt.
