A nevek bizonyítanak. A magyarok nevei, kilétük és őshazájuk
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Bevezető
Ez a tanulmánysorozat egy hosszú kutatómunka eredménye, melyet a félremagyarázott magyar történelemírással ellentmondó tények tettek szükségessé.
(...)
Így az arab al-madjghariyya pontos jelentése: a magyarsághoz tartozó. Ezen ismeretek birtokában tovább lehet folytatni a magyarság kilétének és őshazájának tanulmányozását.
A nevek bizonyítanak
VÁZLAT: Antropológiai, történelmi és genetikai eredményekkel kiegészített fejezet a Magyar nép kilétét illetően. Célja a jelenleg azonos népnek nyilvánított Magyar és Hungar kapcsolat, majd az uráli őshaza felülvizsgálata. A középkori magyar uralkodó osztály 12. század előtti időkből származó török személynevei hatásosan hozzájárulnak a népcsoportjukról alkotható vélemény kialakításához. Azonban ugyanabból a korból származó jobbágy és szolganevek nyelvi összetétele más; azok a magyar nyelvből származnak. A közép-európai magyarok, finnek, észtek és az Urál menti finnugor népek nyelvi kapcsolata vitathatatlan, de a genetikai rokonságuk nem. A Kárpát-medence és környéke kerül előtérbe, ahol a Magyar ősnyelv kifejlődött. Genetikai jelzőgének azt mutatják, hogy a magyarok, a lengyelek és az ukránok közelebbi rokonságban állnak egymással minden más európai népeknél. A magyarok és finnek közti genetikai rokonság azonban jelentéktelen.
Eredetünket illetően, a magyarországi közoktatás szemszögéből nézve, már régen megvan az eldöntött válasz a finnugor elmélet alapján. Azonban ezek a régi irányelvek és megrögzött elméletek indokoltan kétségbe vonhatók névtörténeti módszerek alkalmazásával, ami e tanulmány kiinduló pontja. A tanulmány célja a magyarság jelenleg elismert uráli származásának és neveik eredetének tüzetes vizsgálata, több más bizonyító anyag bevonásával.
Az itt bemutatott bizonyító anyag tanulmányozásának eredménye nem egyezik az uráli őshaza lehetőségével. A magyar név nem azonos értelmű a Hungar névvel. E két név két különböző népcsoportot jelöl: a Magyar az őstelepes magyarokat, és a Hungar az őket leigázó hunokat, majd hungarokat. Ugyanis neveink olyan irányba mutatnak, hogy a magyarok őslakói a Kárpát-medencének, és nem hódítókként jelentek meg a IX. század végén. Meggyőző érvek egész sora tárul elénk és ilyen megállapítás felé terelik a kutatót.
A jelenleg érvényben lévő különböző nézetek, mint a finnugor vagy török rokonság, olyan történelmi és nyelvészeti kutatásokra támaszkodnak, ahol a tudósok csak az általuk tanult és begyakorolt módszereket használták a magyar múlt megmagyarázására. Ettől az irányvonaltól eltérően célravezetőbb, ha embertani, történelmi és genetikai elemzésből nyert példákkal egészítjük ki és támasztjuk alá a névtani vizsgálat eredményeit. Így nemcsak a múlt megértéséhez szükséges látószög bővül ki, hanem a jelent is más, új megvilágításban szemlélhetjük.
