A nyugati világ kommunizmusba süllyed? (Paul Craig Roberts jegyzete)

Eredeti cikk:

Is the Western World Degenerating Into Communism?, September 8, 2025 | Paul Craig Roberts

A sokszínűség, a méltányosság és a befogadás (DEI) kommunizmus.

Az elmúlt évben különböző weboldalakon olvastam cikkeket arról, hogy a Nyugat azzá a kommunista állammá vált, amely ellen egykor harcolt.

Erre számos jogos példát hoznak fel: a törvény fegyverként való felhasználása, mint Sztálin kirakatperében a bolsevikokkal szemben, akik végrehajtották az orosz forradalmat; a szólásszabadság és a tiltakozás elnyomása az egész nyugati világban; hamis választási eredmények, mint a 2020-as amerikai elnökválasztáson és Európában, ahol megtiltották az ellenzéki jelölteknek, hogy induljanak a választásokon; a „külföldi ellenségekre” való összpontosítás ahelyett, hogy a zsarnokságot belföldön intézményesítenék; Trump támogatóinak belföldi ellenségként és lázadókként való megjelölése.

Eddig még senki sem fogalmazta meg ezeket az aggályokat egy képletben. Hadd próbáljam meg én!

60 éve a liberálisok átalakították az Egyesült Államokat a érdemeken alapuló jogosultságokról a faji és nemi alapú jogosultságokra.

Az Egyesült Államok, amelynek alapja az angol közjog és a kormány felelősségre vonhatósága, amelyet az 1680-as angol dicsőséges forradalom ért el, évtizedek óta a progresszívek és a liberálisok támadásainak célpontja, mert érdemeken és a törvény előtti egyenlőségen alapuló társadalom. A törvény előtti egyenlőség pontosan ezt követeli meg, és ezért tiltja a DEI-alapú preferenciákat.

Az érdemeken alapuló társadalom lehetővé teszi és ösztönzi, hogy a legalkalmasabbak és legképzettebbek töltsék be a vezető pozíciókat. Ez azonban kizárja a kevésbé képzetteket, és ezzel megsérti a „sokszínűséget, méltányosságot és befogadást”, amelyet a liberális baloldal új szabványként emelt ki.

A „megoldás” az, hogy a kevésbé képzetteket helyezzék vezető pozíciókba. Ehhez az érdemeket „rasszistának” kell démonizálni, ami azt eredményezte, hogy az érdemek már nem feltétele az Ivy League egyetemekre és a korábban érdemeken alapuló középiskolákba való felvételnek. Ehelyett a felvétel faji kiváltságokon alapul.

A progresszívek és a liberálisok Franklin D. Roosevelt rezsimje óta sikeresen emelték a DEI-t az érdem fölé, amelyet ma „fehér rasszizmusnak” bélyegeznek. A Demokrata Párt egyetlen célja az érdemeken alapuló társadalom megsemmisítése. Trumpot a liberális baloldal gyűlöli, mert megpróbálja helyreállítani az érdemeken alapuló társadalmat.

A liberális baloldal számára az érdem diszkriminatív, és ezáltal rasszista. A rasszizmus elkerülése érdekében a DEI-nek kell felváltania az érdemet az amerikai társadalom alapjaként.

A DEI a Demokrata Párt fegyvere a érdemeken alapuló társadalom megdöntésére.

A kommunizmus elméletileg kizárja az érdemeken alapuló jövedelmet, befolyást és státuszt, de a gyakorlatban nem. A gyakorlatban a kommunista párttagság volt a felemelkedéshez vezető létra. De az ideológusok számára az elmélet a fontos. A kommunizmusban az érdemektől független egyenlőség a normális.

A kapitalista, burzsoá társadalom az érdemeken alapul, ahol a jövedelem, a befolyás és a státusz a sikereken alapul. Ezért az érdemeken alapuló társadalom kizárja az egyenlő eredményeket.

Az érdemeken alapuló társadalom a modern szóhasználatban „tisztességtelen”. A tisztességes társadalom az, amelyben az érdem nem kap jutalmat, és hátrányba kerül azokhoz képest, akik nem rendelkeznek érdemekkel.

Kurt Vonnegut a „Harrison Bergeron” című novellájában írja le a liberális baloldal ideálját. Vonnegut úgy gondolta, hogy 2081-ig kell várni, mire az amerikai liberális baloldal létrehozhatja a Handicapper General kabinetminisztériumot. De az átmenet már 1965-ben megkezdődött, amikor az EEOC felforgatta az 1964-es polgárjogi törvényt, és bevezette a feketéknek szóló, „affirmative action” néven ismert faji preferenciákat. Ezeket a preferenciákat az 1964-es polgárjogi törvény kifejezetten tiltotta. Az amerikai liberális baloldal azonban ideológiai programját a törvény fölé emelte.

Egy ilyen társadalom természetesen középszerű lesz, és lemarad az intellektuális és kulturális fejlődésben. De mivel ezek a fejlődések érdemeken alapulnak, nem számítanak.

A DEI akkor valósul meg, amikor az egyéni teljesítmény a társadalom elleni bűncselekménynek minősül.

Vonnegut történetében Harrison Bergeront a Handicapper General lelövi. Egyszer olvastam egy tudományos fantasztikus történetet, amelyben egy bizonyos életkorban a gyerekek intelligenciáját tesztelték. Ha intelligenciájuk a normán felül volt, megölték őket.

Már ma, 2025. szeptember 8-án is vannak törvények és rendeletek, amelyek büntetik az érdemeken alapuló felvételi, alkalmazási és előléptetési döntéseket, és bűncselekménynek minősítik a holokauszttal és más hivatalos narratívákkal való egyet nem értést.

Különböző demokraták által irányított városok törvényeket fogadtak el, amelyek jogi mentességet biztosítanak a nem fehéreknek.

Mégis a Nyugat továbbra is a szólásszabadságot hirdeti – ami nyilvánvalóan hamis állítás – és a törvény előtti egyenlőséget az eredmények egyenlőségeként definiálja újra.

Mivel az amerikai alkotmány által garantált szólásszabadság ma már nem megengedett, hogyan maradhat fenn az igazság? Ha az igazság nem megengedett, hogyan lehet jó döntéseket hozni?

Ahogy az elmúlt évtizedek teljesen egyértelművé tették, a nyugati világban nem lehet jó döntéseket hozni. A béke helyett ellenségeket teremtenek. A törvény megszegőit védik, míg áldozataikat büntetik. A határokat nem védik, az ország etnikai polgárainak kárára.

Ahogy a betepelülők inváziója folytatódik, egyre inkább a jogosultság veszi át a helyét az érdemnek, és a nyugati kormányok egyre kevésbé képviselik etnikai bázisukat. Így jutottunk el a Szentek táborához.

---

deepl.com/en/translator – VDGy