A Nyulak szigetén 1530 táján készített Érsekújvári kódex iniciáléinak hieroglifikus részletei (Varga Géza tanulmánya)
- szilajcsiko
- jún. 29.
- 5 perc olvasás
Bevezető
A jelen cikkben tárgyalt iniciálékat Haader Lea mutatja be a Domonkosokhoz köthető középkori kódexek c. dolgozatában. "A Nyulak szigeti domonkos kolostorban a 16. század elején nemcsak fizikai értelemben létezett a sokat emlegetett scriptorium, hanem szellemi, spirituális tekintetben is igazi műhelye alakult itt ki a kódexmásolásnak. A műhely meghatározó, iskolateremtő személyisége Ráskay Lea volt." A szkriptórium második időszakának terméke az Érsekújvári kódex, amelynek nagy részét, közte az alábbi iniciálékat is, Sövényházi Márta készítette. E cikkben a kódex iniciáléiban lévő rövid hieroglifikus (ősvallási kötődésű, képszerű szójeleket alkalmazó) szövegek olvasatát adom közre (1. és 3. ábra).
Az Isten hieroglifát tartalmazó iniciálé
Az 1/a. ábrán látható iniciáléban hétszer szerepel a világfát ábrázoló hieroglifikus Isten (ős + ten) szóösszetétel.
Ebből három előfordulás a fej körül, méltóságjelölő elhelyezésben jelenik meg (1/b. ábra). Amiképpen a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobornak is a homlokán van a szár "úr" hieroglifa, valamint a Kr. e. 4000 tájáról ránk maradt Amúr menti sziklarajzon és egy krími szkíta aranykoronán is a fejtetőre tették az Isten szóösszetételt.
A további négy Isten hieroglifa a négyszögletes iniciálé sarkaiban kapott helyet, mert az ősvallási ábrázolási szokás szerint a világmodellek sarkaiban kell elhelyezni az égbe vezető út jelképét. Erre találunk ismert példát többek között az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában is.
A Nagyon nagy szabír úr hieroglifikus mondatot őrző iniciálé
Az 5. ábrán lévő sziklavéset fényképét az IL SONDAGGIO.(Archivio archeologico mondiale suddiviso in argomenti) fb csoportban Jhonny Mendoza tette közzé. A kép jobb oldalán lévő Zsen tapar "Zsendülő/feltámadó szabír" olvasatú amerikai indián ligatúra a fenti magyar (3/e. ábra) és indusvölgyi (4. ábra) világfa ábrázolás amerikai megfelelője.
Az írástörténeti tanulság
A Sövényházi Márta által a két vizsgált iniciáléban alkalmazott hieroglifák párhuzamait a 2., 4., 5. és 6. ábrában, az addig ismeretlen szójeles írásrendszerünket pedig a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be. A szakképzett és szakképzetlen hozzászólók észrevételei egyformán arról árulkodnak, hogy a magyar hieroglif írás nem olyan, mint a latin írás s az olvasók többségének e tény megértése meghaladja a lehetőségeit. Ebből következően szükség van a legfontosabb tudnivalók megismétlésére.
A székely (rovás)írás előzményét jelentő magyar hieroglif írás a kőkori eredetű ősvallás jelképrendszereként szolgált évtízezredeken keresztül. Genevie von Petzinger kutatásai alapján a Homo sapiens sapiens legkorábbi, több földrészen elterjedt jelkészlete még Afrikában (100 000 éve) alakulhatott ki. Hozzátehetem, hogy az általa kimutatott, nagyjából egységes jelrendszer jeleinek több mint fele (kb. 20 jel) székelyazonos jelekből áll.
A székely rovásírás jelállományát jobban megközelítő, immár 20-50 jelből álló bővebb jelkészlet pedig a Közel-Keleten (50 000 éve) születhetett meg. Az őshazákból szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok magukkal vitték e közös jelkészletet a világ majd minden tájára: a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig.
Az ősvallási képzetek elterjedtségének köszönhetően a székely jelpárhuzamok szinte mindenütt felbukkannak. Az eredeti szójel-készlet a céljának megfelelően csak néhány ősvallási fohász leírására volt képes. A szójelekből alkotott elolvasható képszerkezetekkel az ősvallás legfontosabb témáit (világfát, csodaszarvast, turult, világmodellt) mutatták be.
A régészeti leleteken (és a most vizsgált iniciálékon is) ilyen képszerű ősvallási szövegeket találunk. Idővel a szójelekből egy hangot jelölő betűk keletkeztek és a jelek nem képekbe, hanem már sorokba rendeződtek.
A 90-es években elvégzett akrofóniarekonstrukciók eredményeképpen mintegy 40 hieroglifa eredeti hangalakját és jelentését rekonstruáltuk. Ezekkel száznál is több hieroglifikus írásemléket sikerült elolvasni az elmúlt 40 000 év ránk maradt írásemlékei közül.
A két iniciáléban megmaradt hieroglifikus írásemlék a párhuzamokkal együtt azt jelenti, hogy a hun időktől a török korszakig Magyarországon általánosan ismert volt a ma székely írásnak nevezett rovásírásunk szójeles előzménye. A tapar "szabír" szójel alapján az uralkodóházhoz közeli tudós körök őrizték a szabírokkal (Csaba királyfi hun népével) való azonosság gondolatát.
Az 1500-as évek végéről ismert Veit Gailel feljegyzése, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. E hieroglifákat napjainkig megtaláljuk a népi, az uralmi és a vallási jelkészletünkben (pl. a hímes tojásainkon, a címereinkben és az Árpád kori templomainkban).
A két iniciáléban lévő világfa ábrázolás azt illusztrálja, hogy a közelmúltban az akadémikus tudomány berkeiben rovológiai hozzáértés hiányában és módszertani hiányosságok miatt eredménytelenül lezajlott világfa vita tudományos igénnyel lezárható. A világfa-képzet az egész emberiség közös gondolati alkotása. Világfát ábrázoló jeleink története alapján ezt a képzetet a magyarság már a kőkortól folyamatosan ismerte és nem volt olyan pillanat, amikor azal ne rendelkezett volna.
Irodalom
Asko Parpola (2005): Study of the Indus Script
Gábor Barna szerkesztő (2016): A Szent Domonkos rend és a kunok, A vallási kultúrakutatás könyvei, Várostörténeti és néprajzi tanulmányok 6., Haader Lea: Domonkosokhoz köthető középkori kódexek, 131. oldal, MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Helytörténeti Múzeum, Kunszentmárton, Szeged
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza (2018): A "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel korai formai változatai
Varga Géza (2018): Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza (2018): Az égig érő fa ábrázolásai
Varga Géza (2018): Az MTA apanázsának csökkentése és a magyar címer elemeinek hun eredete
Varga Géza (2019): A csempeszkopácsi Árpád kori templom hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2019): A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza (2019): A krími szkíta korona Isten hieroglifája
Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2020): Őrségi világmodellek
Varga Géza: Hímes tojások jelei
Varga Géza: Árpád kori tartalom
Varga Géza (2021): "Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból
Varga Géza (2021): A Genevieve von Petzinger által közölt európai barlangi jelek jó része azonos a székely jelekkel
Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza (2022): Az akadémikus "tudomány" módszertani hibái a székely írás eredeztetésekor (video)
Varga Géza (2023): Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2025): Szabír ős olvasatú világfa egy Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán
Varga Géza (2025): A világfa vita
Varga Géza (2025): A világfa meghatározása és ismérvei
A | rovás jel jelentése attól függ milyen magas vagy mély magánhangzóval társítjuk, így lehet szar-szár-szer. A SZER meg ugye az égi törvény, ősi szavunk (a FENT-ről szól). A szar meg ami ürül, az föld szere, tápláléka. Rendkívüli tudás van a magyar nyelvben. Köszönjük