Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1846)

Biztatják egymást a vidékiek, legalább

a betevő egy részét termeljük meg, falatokat,

melyek biztos táplálóbbak lesznek, mint amit az

üzletekben kapni, csak hozzá kellene fogni.

Ez kétszeresen nehéz annak, akit a kakasszó

is zavar, kényelmes neki a megmosott zöldség,

nem végez napon sosem izzasztó munkát, és

állatok trágyájának szaga igen taszítja.

Nem is ért hozzá, hogyan és mit kell tenni, s mikor,

ha reggeltől estig dolgozik valahol, oda

utazni kell naponta kétszer, mert nem városban

lakik, hétvégét áldozza rá pihenés gyanánt?

Rangon aluli is, hacsak nem őrül meg érte,

de azok a megszállottak, úgysem sikerülne,

meg aztán az övét biztos elverné a jég, ki

segítene, ha mindegyik magáét műveli?

Ám a kérdés nem olyan egyszerű, ahogy most még

lesöprik az asztalról, mert napirenden van a

fenntarthatóság, ami tévedés, hogy a klíma és

energia ügye, sokkal inkább léleké.

Mi ma és mivé lesz holnap az ember, akinek

ezerszer jobb dolga van egyébként, mint száz éve

volt az akkor élőknek, s ez a sok vívmány igen

csalóka, mert félreviheti a szándékokat.

Viszi is, hogy ma már nem fordulnak egymás felé

magátólértetődő társként fiatalok és

középkorúak, akik cselekvőn vesznek részt

nagyközösség dolgában, de csak fogaskerékként.

Működik is a világ, tele vannak a boltok,

ám hogy meddig fog ez így folyni, nincs még rá válasz,

mert a kérdést rosszul teszik fel természet felől

közelítve, nem az ember felől, akin múlik.

Akarat kérdése, hogy feléljük-e az összes

jövőben is szükséges környezeti feltételt,

nyersanyagot, tiszta édesvizet, hagyjuk-e

a flórát és faunát háborítatlan maradni.

Vagy megyünk tovább a mai városiasodó

úton, ahol ugyan a házak ég felé törnek,

de a telephelyek igen nagyok, szolgáljanak

bármilyen jó célt, szántóföldektől elraboltan.

Van sok jó megoldás csökkenteni a természet

terhelését, de az életmódunk nem követi,

sem spontán, sem irányítottan, keveset tanult

róla mindenki, de ki tanítsa rá a tanárt? 

Ám ha már intézményesül, az a régi nóta

szerint történik, ezért lenne jó, ha magától

terjedne, a belátástól, hogy hasznos, izgalmas

lehetne ráadásul, mennél több saját termék.

Bútort és ruhát is készíthetünk, és még sok mást,

minden szerszám rendelkezésre áll, de jó drágán,

viszont egymásnak kölcsön lehet adni, amihez

bizalom kell, azt pedig barátkozás kelti fel.

Egymás  mellett lakók ne csak szomszédok legyenek,

tudjanak egymás bújáról-bajáról, de főleg

segítsenek egymásnak abban, amit ők jobban

tudnak, eredménynek pedig együtt örüljenek.

Volt már ilyen, akár még házépítésre is jól

összejött a társaság, nem kell külföldre menni,

ahol garantálják az alapjövedelmet, ha

nálunk visszatér, hogy közösség tenyerén hordoz.

Kiszámolja ösztönösen, azaz nem számokkal,

hanem bizalommal, kikre számíthat jelenben,

jövőben, s kikre nem, kiket kell gondjába venni,

s mindig többre lesz képes, mint mit szükséglet kíván.

Ha nem akarunk senki rovására élni, vagy

megrövidíteni természetkárosítással,

ideje elkezdeni a mássá válást, másként

élést, mint az eddigi kiszolgáltatottságot.