A PILLANAT RABSÁGA/SZABADSÁGA (Deli Mihály verse)
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Rögzített kamera vette az eseményt
A vonat teljes sebességgel közeledett
A férfi fölugrott a töltésre és a sínre feküdt
A fékezett kerekek szikrát vetettek
A vas bedarálta a testet
A TV-ben (a „nyugalom megzavarása miatt”)
már csak elhomályosított képeket mutattak
(Noha a következő tudósításban
egy szétbombázott falu házai tűntek föl premier plánban
a füstölgő romok előtt állattetemekkel, vérző túlélőkkel)
A gázolást még kétszer lassítva visszajátszották
mert a rögzített kamera csak egy behatárolt teret
és az odaszegezett pillanatot mutatta
Hamar torlódtak a hírek
(a lebombázott falu, virágkiállítás, foci, meteorológia…)
Ennyi volt az egész
Másnap egy rövid újságcikkben még megemlítették
hogy az öngyilkos tettét családi problémák motiválhatták
Minden más, mint a hagymahéjak rakódtak
a végzetes pillanatra:
– a sokkot kapott mozdonyvezető
– az áldozat kiléte (X.Y. – személyiségi jogok)
– az öngyilkosság indítéka
– a vonat (hirtelen fékezéstől) sérült utasai
– a mentősök, a rendőrség, a vasutasok munkája
– a biztonsági hiányosságok… etc.
A felvétel, hitelességén túl, sarkalatos
Mint általában a halál megeste
Minden itt marad, anyag nem vihető át
Csak a csupasz, szabadságra vágyó
terheitől megváló lélek lép túl a pillanaton
Mindegy is, jut-e valahova
vagy korpuszával együtt pusztul el
(Bízzuk ezt a ’hatáskörünkön kívüliekre’)
A „dolgok” a nyers pillanat tűhegyén egyensúlyozódnak
és billennek (unva/unhatatlanul) erre-mifelénk
Az élet eseményei húznak mindent ide
Hisz mi még élünk
s ekképpen kommentáljuk a történteket, a következményeket
A pillanat túloldala légneművé vált
X. Y. életébe (immár múltjába) kapaszkodunk
Szent/pogány lénye
egy szociológiai-pszichológiai koordinátarendszerbe feszíttetik
egy színes/színtelen/színezhető puzzle-képbe
(a drámai vagy szürke hasonlók közé)
Ezzel finoman mintegy hátat is fordítunk neki
Hiszen ő már nincs, de eljátsszuk, hogy van
(szorongatjuk eleven fényképét:
család, körülmények, múlt, lappangó rejtelmek
a hétköznapok villanásai…)
Kerekedhet belőle egy életrajzi regény
melyben írója és az eset „megélője” nívósan harmonizál
s így az ’anyag’ akár kiemelődhet
a mindennapok közönyös zsurnalizmusából
A tűhegy túloldala misztikus súlyával kódjeleket sugároz
Feloldása nem élet és irodalom kulcsa
hanem szellemi-lelki érzékenység
a kamerán rögzített pillanat kifordult katarzisa
Vak(ító) szembesülés a Pillanat apoteózisával
midőn egy pontba sűrűsödik minden
Akár valami ’ősrobbanás’ előtti gyülekezés
feszült tömörödés, majd lélek-röppenés
Különös módon elég is az eset kamerával dokumentált
szűk-gazdag negyven másodperce, – és semmi több!
Ez az a szakrális tükör
ami iszonyatával és ősi félelmével vonzza a szemlélőt
Ezt devalválja a média revolverező hitelessége
lebilincselően üres kurvasága
De Te, itt, ha éber vagy
egy villanásra fennakadsz a tű hegyén
s a körbepillantáshoz
próbaképpen
negyven másodperced marad
