A rák mint fegyver: csatamezők bevetése szegényített uránnal (Jeffrey St. CLAIR jegyzete)
Eredeti cikk:
Cancer as Weapon: Sowing Battlefields With Depleted Uranium, by JEFFREY ST. CLAIR, MARCH 29, 2023
Schiller Mária küldeménye
Mivel az Egyesült Királyság lelkiismeretlenül döntött arról, hogy szegényített uránnal töltött lőszert küld Ukrajnába, talán hasznos lenne újra átgondolni, hogy milyen környezeti és egészségügyi következményei voltak annak, hogy az Egyesült Államok széles körben használt ilyen fegyvereket Irakban és Kuvaitban az első Öbölháború idején. Ez a rövid esszé a Been Brown So Long It Looked Like Green to Me: The Politics of Nature című könyvemből származik.
Az első Öböl-háború végén Szaddám Huszeint kegyetlen gonosztevőként ítélték el, amiért parancsba adta visszavonuló csapatainak, hogy pusztítsák el a kuvaiti olajmezőket, mérgező fekete füstfelhőkkel szennyezve be a levegőt, és nyersolajmocsarakkal telítve a talajt. Ezt joggal nevezték környezeti háborús bűntettnek.
Az Irakot hónapokon át bombázó amerikai és brit repülőgépek és cirkálórakéták azonban még halálosabb és alattomosabb örökséget hagytak maguk után: több tonna töltényhüvelyt, golyót és bombaszilánkot, amelyekben szegényített uránium van. Az USA összesen több mint 970 radioaktív bombával és rakétával csapott le iraki célpontokra.
Kevesebb mint egy évtizedbe telt, mire a radioaktív bombázások egészségügyi következményei kezdtek a figyelem középpontjába kerülni. És ezek valóban szörnyűek. Az iraki orvosok "fehér halálnak", leukémiának nevezik.
1990 óta a leukémia előfordulási aránya Irakban több mint 600 százalékkal nőtt. A helyzetet súlyosbítja Irak kényszerű elszigeteltsége és a szadista szankciórendszer, amelyet Kofi Annan ENSZ-főtitkár nemrég "humanitárius válságnak" nevezett, ami még nehezebbé teszi a rákos megbetegedések felismerését és kezelését.
"Bizonyítékunk van arra, hogy az elemzésre vett mintákban a szegényített urán nyomaira bukkantunk, és ez nagyon rosszul érinti azokat, akik azt állítják, hogy a rákos megbetegedések más okokból nőttek" – mondta Dr. Umid Mubarak, Irak egészségügyi minisztere.
Mubarak azt állítja, hogy részben az Egyesült Államoknak a DU bombázási kampány egészségügyi és környezeti következményeitől való félelme az oka annak, hogy nem tartotta be a megállapodásban vállalt kötelezettségeit, amely lehetővé tette Irak számára, hogy hatalmas olajtartalékainak egy részét élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokért cserébe eladja.
"A sivatagi por a halált hordozza" – mondta Dr. Jawad Al-Ali onkológus, az angol Királyi Orvosi Társaság tagja. "Vizsgálataink szerint a Bászra környéki lakosság több mint negyven százaléka rákos lesz. Egy újabb Hirosimát élünk át."
A leukémiás és rákos áldozatok többsége nem katona. Ők civilek. És sokan közülük gyerekek. Az Egyesült Államok által dominált iraki szankciós bizottság New Yorkban elutasította Irak ismételt kéréseit a rák kezelésére szolgáló berendezésekre és gyógyszerekre, még az olyan fájdalomcsillapítókra is, mint a morfium. Ennek eredményeként az olyan városok, mint Bászra túlzsúfolt kórházai a rákos betegeket aszpirinnel kezelik.
Ez része annak a nagyobb, Irakot sújtó borzalomnak, amelyben naponta 180 gyermek hal meg az UNICEF által a betegségek 19. századi katalógusából összeállított halálozási adatok szerint: kolera, vérhas, tuberkulózis, e. coli, mumpsz, kanyaró, influenza.
Nem az irakiak és a kuvaitiak az egyetlenek, akiknél az uránszennyezés és a betegségek jelei mutatkoznak. Az Öbölháború veteránjainál, akiket különféle betegségek gyötörnek, urán nyomát találták a vérükben, székletükben, vizeletükben és ondójukban.
A szegényített urán egy meglehetősen jóindulatúan hangzó elnevezés az urán-238-ra, azokra a nyomelemekre, amelyek akkor maradnak vissza, amikor a hasadóanyagot kivonják az urán-235-ből, hogy azt atomreaktorokban és fegyverekben használják. Ez a hulladék évtizedekig radioaktív kellemetlenséget jelentett, és országszerte felhalmozódott a plutóniumfeldolgozó üzemekben. Az 1980-as évek végére közel egymilliárd tonnányi anyagot halmoztak fel.
Aztán a Pentagon fegyvertervezői kitalálták, hogyan lehetne felhasználni a hulladékot: golyókat és bombákat lehetne belőlük készíteni. Az anyag ingyen volt, és bőven volt kéznél. Az urán nehézfém, sűrűbb, mint az ólom. Ez teszi tökéletesen alkalmassá páncéltörő fegyverekben való felhasználásra, amelyeket tankok, páncélozott személyszállítók és bunkerek megsemmisítésére terveztek.
Amikor a harckocsikat romboló bombák felrobbannak, a szegényített urán mikroszkopikus szilánkokká oxidálódik, amelyek rákkeltő porként szállnak a levegőben, és a sivatagi szelek évtizedekig hordozzák őket. A halálos por belélegezve megtapad a tüdő rostjain, és végül pusztítást végez a szervezetben: daganatok, vérzések, tönkretett immunrendszer, leukémiák.
1943-ban a Manhattan-projekthez kapcsolódó világvége-emberek azt találgatták, hogy az urán és más radioaktív anyagok széles földterületeken szétszórhatók, hogy megfékezzék az ellenfél hadseregeit. Leslie Grove tábornok, a projekt vezetője azt állította, hogy az uránfegyverek várhatóan "maradandó tüdőkárosodást" fognak okozni. Az 1950-es évek végén Al Gore apja, Tennessee szenátora azt javasolta, hogy a koreai demilitarizált övezetet uránnal öntözzék le, mint olcsó biztosítékot az észak-koreaiak támadása ellen.
Az Öbölháború után a Pentagon haditervezői annyira elégedettek voltak a radioaktív fegyvereik teljesítményével, hogy új arzenált rendeltek, és Bill Clinton parancsára kilőtték őket a boszniai, koszovói és szerbiai szerb állásokra. Az elmúlt hat évben több mint 100 darab DU-bombát használtak a Balkánon.
A régióban működő orvosi csoportok máris rákos megbetegedéseket észleltek a bombák helyszíneinek közelében.
Az amerikai bombák által 1996-ban elpusztított Szarajevóban az elmúlt öt évben megháromszorozódott a leukémiás megbetegedések aránya.
De nem csak a szerbek betegek és haldoklók. A NATO és az ENSZ békefenntartói a térségben szintén rákos megbetegedésekben szenvednek.
Január 23-ig nyolc olasz katona, aki a térségben szolgált, leukémiában halt meg.
A Pentagon a legkülönfélébb indokok és kifogások között lavírozott. Először a védelmi minisztérium a szegényített uránnal kapcsolatos aggodalmakat békeaktivisták, környezetvédők és iraki propagandisták vad összeesküvés-elméleteinek minősítette.
Amikor az USA NATO-szövetségesei azt követelték, hogy az USA hozza nyilvánosságra lőszereinek kémiai és fémes tulajdonságait, a Pentagon megtagadta. Azt is megtagadta, hogy elrendelje az Öbölben és a Balkánon állomásozó amerikai katonák tesztelését.
Ha az USA hallgatott is, a britek nem.
Az Egyesült Királyság Atomenergia-hatóságának 1991-es tanulmánya azt jósolta, hogy ha az Irakban és Kuvaitban használt szegényített uránfegyverek által kibocsátott részecskék kevesebb mint 10 százalékát belélegeznék, az "300 000 valószínű halálesetet" okozhatna.
A brit becslés feltételezte, hogy az Irakra ledobott bombák egyetlen radioaktív összetevője a szegényített urán volt. Ez nem így volt.
A fegyverek belsejében lévő anyagokról készült új tanulmány "nukleáris koktélként" írja le őket, amely radioaktív elemek keverékét tartalmazza, beleértve a plutóniumot és a rendkívül radioaktív urán-236 izotópot. Ezek az elemek 100 000-szer veszélyesebbek, mint a szegényített urán.
Jellemzően a Pentagon megpróbálta az Energiaügyi Minisztériumra hárítani a felelősséget, amiért az hanyagul kezelte a fegyvergyártó üzemeket. Craig Quigley, a Pentagon szóvivője így írta le a helyzetet Joseph Heller tollához méltóan aprólékos logikával:
"A szennyeződés forrása, amennyire jelenleg meg tudjuk érteni, maguk az üzemek voltak, amelyek a szegényített uránt állították elő abban a 20 éves időszakban, amikor a DU-t gyártották."
Valóban, a DoE nukleáris telephelyeinek problémái és a dolgozók és vállalkozók szennyezettsége már az 1980-as évek óta ismertek. Egy 1991-es energiaügyi minisztériumi feljegyzés szerint:
"az atomreaktorok üzemanyagának és a nukleáris fegyverek elemeinek előállítása során a paducah-i gázdiffúziós üzemben... potenciálisan neptúniumot és plutóniumot tartalmazó szegényített urán keletkezett."
De az ilyen kifogások a helyzet megoldására irányuló intézkedések hiányában egyre inkább fogyatkoznak. Doug Rokke, az amerikai hadsereg egészségügyi fizikusa, aki felügyelte a kuvaiti szegényített uránbomba darabjainak részleges eltakarítását, most beteg. A teste a "biztonságosnak" tartott sugárzási szint 5000-szeresét érzékeli. Tudja, hogy hová kell tenni a felelősséget.
"Ebben nem lehet ésszerű kétség" – mondta Rokke John Pilger ausztrál újságírónak. "A DU nehézfém- és radiológiai mérgezésének következtében az emberek Dél-Irakban légzési problémákkal, veseproblémákkal, rákos megbetegedésekkel küzdenek. A saját csapatom tagjai meghaltak vagy haldokolnak rákban".
A szegényített urán felezési ideje több mint 4 milliárd év, ami nagyjából a Föld korának felel meg. A Balkánon, Kuvaitban és Dél-Irakban több ezer hektárnyi földterületet szennyeztek be örökre. Ha idősebb George Bush, Dick Cheney, Colin Powell és Bill Clinton még mindig az örökség után kutat, van egy komor örökség, amely az örökkévalóságig megmarad.
Jeffrey St. Clair a CounterPunch szerkesztője. Legutóbbi könyve az An Orgy of Thieves (Tolvajok orgiája): Neoliberalism and Its Discontents (Alexander Cockburnnel). Elérhető a sitka@comcast.net címen vagy a Twitteren @JeffreyStClair3.
