VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A világ legostobább energiapolitikája

A cím plágium, eredetiben így hangzott: World’s Dumbest Energy Policy, és a Wall Street Journalban jelent meg 2019. január 29-én. A cikk réginek tűnhet, de a probléma sem új, és elég tartósnak is ígérkezik.

Kezdjük talán a cikk bevezető mondatával: „Az ostoba környezetvédelmi politika Európa-szerte rutinszerű – lásd Emmanuel Macron zavargásokat kiváltó üzemanyagadóját Franciaországban –, de még e mérték szerint is figyelemre méltó Németország új terve a szén (erőművek) elhagyására. Miután megszámlálhatatlan eurómilliárdokat pazarolt el a megújuló energiákra, és Európa egyik legmagasabb energiaárával terhelte a német háztartásokat és vállalkozásokat, most Berlin azt ígéri, hogy felszámolja azt az egyetlen megbízható áramforrást, amely Németországnak még megmaradt.”

Mi is történt, illetve történik a német energiapolitikában? Ennek megmagyarázására vissza kell mennünk az időben, egészen 1968-ig, a szélsőbaloldali diákmozgalmak széles körű kibontakozásáig. Ekkor párizsi mintára Németországban is összeálltak a különböző anarchista, establishment-ellenes, szélsőbal, atomháború-ellenes és környezetvédelmi mozgalmak (1987-ig még pedofil frakciójuk is volt), amelyek eleinte az atomháború, majd az atomerőművek ellen tiltakoztak. Később, 1980-ban már pártként bejutottak a Bundestagba, sőt Joschka Fischer személyében még külügyminisztert és kancellárhelyettest is adtak Németországnak. Ahogy a fősodratú pártokra ráuntak a választók, a zöldek egyre nagyobb befolyásra tettek szert, bár a szövetségi választásokon soha nem értek el többet öt–tíz százaléknál. Ez az eredmény azonban elég volt, hogy alkalomadtán koalíciós partnerek lehettek, de talán nagyobb volt az erejük akkor, amikor valamilyen cél érdekében az utcára kellett vinni az embereket. A zöldek Angela Merkelben, aki korábban környezetvédelmi miniszter volt, még korábban pedig évtizedeken át (14 éves korától) a keletnémet kommunista ifjúsági mozgalom aktivistája, jó partnerre találtak. Merkel rövidesen meghirdette az Energiewendét (energiafordulatot), amely az atomerőművek bezárását és a megújulóknak nyújtott hatalmas támogatást jelentette. De nemcsak azt tette, hanem a zöldek erőteljes támogatása mellett motorja volt a 2015-ös párizsi megállapodásnak és az 2018-ban meghirdetett zöldmegállapodásnak is, amely a 2030-as célt, nemcsak a németek, hanem az egész Európai Unió számára 40 százalékról 55 százalékra emelte.

A befolyásos német lap, a Der Spiegel idézi a német Szövetségi Számvevőszék jelentését, amely szerint csak az utóbbi öt évben 160 milliárd eurót költöttek az Energiewendére, ennek ellenére nem fogja a kitűzött célokat elérni. A Szövetségi Számvevőszék elnöke, Kay Scheller szerint a költségek messze nem állnak arányban az elért eredményekkel. A megújuló energiaforrások a kapacitások felét, de az energiatermelésnek csak harmadát adják, a megújuló források energiatermelése erősen ingadozó, és ha nem fúj a szél, és esetleg a nap sem süt, akkor a szén-dioxid-kibocsátó szénerőművek termelnek, amelyek Németország villamosenergia-fogyasztásának negyven százalékát szolgáltatják.

(...)

Tovább a cikkhez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu