A Zágrábi Múzeum VI. századi pannóniai turulos csatjának magyar mondatai (Varga Géza tanulmánya)
- szilajcsiko
- 2 nappal ezelőtt
- 11 perc olvasás
Bevezető
A Zágrábi Múzeumban őrzött VI. századi csat jellegzetes ékkőberakásos technikával készült, indiai almandingránát felhasználásával. E stílust az India és Európa közötti drágakő-kereskedelmet kézben tartó hunok terjesztették el Európában. A Hun Birodalom bukása után a hun ékszerek tömege került a jellemzően hun vezetők irányítása alatt álló germán utódnépek (gepidák, gótok, szászok, merovingok stb.), vagy az avarok birtokába. Szergej Botalovtól tudjuk, hogy a régészek a kései hun tárgyakat előszeretettel minősítik germánnak. Az aranyból és gránátból készült tárgyak könnyen átvészelik az évszázadokat akár a föld alatt is. Ez lehetőséget ad egy germán környezetben előkerült hun tárgy germánná átminősítésére. Ezért a lelet származását illetően szükség van a csaton lévő hieroglifikus szöveg hasznosítására is. A székely írást és az előzményét jelentő magyar hieroglif írást azonban az akadémikus "tudomány" – a prekoncepcióit szolgálva – tudatosan figyelmen kívül hagyja (1).
A zágrábi turul jelhasználata
A zágrábi turulos csaton (2) a magyar hieroglif írás szójelkészletét ismerhetjük fel, amelyet egyaránt használtak a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is.
Ez az írásrendszer a kőkori eredetű ősvallás jelrendszere volt, amelynek szó- és mondatjeleivel rövid ősvallási mondanivalót képviselő szlogeneket rögzítettek a gyakran képszerű ábrázolási konvenciókban és jelmontázsokban.
E lelet legfeltűnőbb jelei a madár nyakán elhelyezett, világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek), amelyek olvasata mai magyarsággal: Urak ura.
E jelek a tavaly kibontakozott világfa vita, a Hoppál Mihály műhelyében készülő új magyar mitológia, meg a kínai-magyar közös szervezéssel hamarosan megrendezésre kerülő hun kiállítás miatt a lelet megtárgyalásának időszerűségét is adják. A hunok, az avarok, a honfoglaló magyarok és a további sztyeppi rokonnépek egyaránt elhelyeztek hasonlóképpen rövid, ősvallási vonatkozású szövegeket a turulábrázolásokon (3), amint a világmodelleken, a csodaszarvas, a világfa és az Isten ábrázolásain is. (4)
A kor turulábrázolásain tapasztalt szokásos jelhasználatnak megfelelően a szem a Lyukó istennevet, a görbe csőr pedig az isten nagy jelzőjét rögzítette. Hasonló olvasatot enged meg többek között a Maja Petrinec által közölt Knin környéki turulábrázolás is (18. ábra).
A zágrábi turulos csat testén a hieroglifikus sorok úgy követik és borítják egymást, miként a vöröshagyma rétegei.
A 3/a. ábra bal szélén a zágrábi csattest hieroglifikus szövegei, a jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő székely jelek olvashatók. E mondatok, amelyekre alább visszatérek, fentről lefele a következőek:
Lyukó szár Ak ügy "Lyukó úr (az) Ak folyó"
Ragyogó Khuár
Ég szár "Ég ura"
Khuár sar "Khuár úr" (5)
A 3/a. ábrán látható csattest egy felülnézeti világmodell, amelynek – szokás szerint – közepén van az Isten (itt a Khuár istennév jelenik meg), a sarkain pedig az égbe vezető út valamilyen jele (itt a Tejúttal azonos égig érő fát idéző szár "növényi szár, úr" hieroglifa van). A csattesten tehát nem díszítő geometriai elemek vannak, hanem egy világszerte alkalmazott ősvallási és szövegrögzítési hagyományt képviselő, magyarul elolvasható jelekből alkotott világmodell.
A világmodelleket A magyarság jelképei c. kötetben mutattam be.
A 3/b. ábra az első réteg sarkának két lehetséges megoldását mutatja.
Az egyik a Lyukó szár Ak ügy, mai magyarsággal Lyukó úr az Ak folyó (fent).
A másik a Lyukó szár magas kő, mai magyarsággal a Lyukó úr magas köve mondat (lent).
A közöttük való választás során különböző érvek és ellenérvek merülhetnek fel. A dilemma megoldását a hieroglifikus írásemlékek további kutatása, párhuzamok feltárása és feldolgozása segítheti.
A második megoldás ellen szól, hogy a csat ívén is szerepel a magas kő jelpár, ám ott eltérő az alakja (4. ábra). A csat ívén lévő változat helyességét támogatja a zamárdi avar csat ívén szintén megjelenő magas kő jelpár hasonlósága (13. ábra). Ezért az első olvasatot gondolom megfelelőbbnek, mert – bár ez elképzelhető – mégis nehezebb lenne azt feltételezni, hogy ugyanazon a tárgyon különböző alakú jelekkel rögzítették a Tejút magas kő nevét.
A 3/d. ábrán látható szimmetrikus (két irányból is elolvasható) Ég ura mondat a kínai császár címe, amit egy neolitikus kínai tálon is megtalálunk (16. ábra). Ugyanez a mondat szerepel a gátéri avar madaras korongon (14. ábra), a csúcshegyi honfoglalás kori madaras gyűrűn (15. ábra), valamint egy hun hatást tükröző meroving leleten (17. ábra). Az ég hieroglifa megjelenik a csömöri hun cikádafibula szövegében is (8. ábra).
A zágrábi turulos csat teste egy világmodell, aminek a közepe a világmodell ismérveit megismétli: négyszögletű, közepén az Isten (itt a Khuár "úr" hieroglifa), sarkain pedig az égbe vezető út jele (esetünkben a világhegyet ábrázoló sar "sarok, úr" hieroglifa) látható (3/e. ábra). E kis világmodell segítségével négyszer lehet elolvasni a Khuár sar (mai magyarsággal Khuár úr) mondatot. Ez egy panteisztikus világelképzelést jelez, amely szerint a világ azonos az Istennel.
Párhuzamok
A zágrábi turulos csaton megtalálható magyar hieroglifákat Eurázsiában és Amerikában már a kőkor óta elterjedten használták magyar szövegek rögzítésére. E jelek lényegében azonosak a székely írás jeleivel, csak nem egyetlen hangot jelölő betűként, hanem szójelekként kell őket hasznosítani. A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját (a kiindulási alapot képező szójelek meghatározását) az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában az 1990-es években végeztük el. Az eredményről A magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be.
A hasonló jelhasználat és a rögzített szövegek segítenek felmérni a székely írásnak és előzményének, a magyar hieroglif írásnak az elmúlt évezredekben elterjedt használatát és ősvallási kötődését. E fejezetben a zágrábi turulon megfigyelhető jelhasználat jellegzetességeinek párhuzamait mutatom fel.
A turulábrázolásokon alkalmazott hieroglifikus szövegek párhuzamai az 5., 6. és 7. ábrán láthatók. Ezek azt bizonyítják, hogy e madárábrázolásokon szokásban volt rövid, ősvallási vonatkozású hieroglifikus szövegek elhelyezése.
A zágrábi turulra hieroglifákat raktak és ezeknek akad megfelelője a hun, avar és honfoglaló magyar leleteken, valamint a székely írásban is. A zágrábi szójelek közül itt csak az ég hieroglifa (3/d. ábra) hun párhuzamát mutatom be (8. ábra).
A zágrábi turul ábrázolási konvenciói szintén széles körből ismertek (az ábrázolási konvenciókat A magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be). A zágrábi turulon az Ak ügy "Ak (Heraklész) folyó" és a magas kő jelpáros fordul elő. Ezek párhuzamai (9 – 13. ábra) több évezredes előzményekről és erős avarhun kötődésről is tanúskodnak (13. ábra).
Az Ég ura mondat kiemelkedő jelentőségű a zágrábi turul szövegei között (3/d. ábra). Ennek ugyanis feltűnik a párhuzama a gátéri avar korongon (14. ábra) és a csúcshegyi honfoglalás kori madárábrázoláson (15. ábra), valamint egy neolitikus kínai tálon (16. ábra) és egy meroving leleten is (17. ábra). Ez volt a kínai császár címe, amit – a felsorolt példák alapján – valamiképpen használtak a hunok, a merovingok, az avarok és a magyarok is.
A madár csőre és szeme a Nagyságos Lyukó mondatot rögzíti a zágrábi turulon. E jelhasználat beleillik a hieroglifikus szövegek rögzítésének hagyományába és több példája is van. Ezek közé tartozik a Maja Petrinec által közölt, Knin környékén előkerült turulábrázolás (18. ábra).
A Knin környéki turul (18. ábra) testén lévő jelek olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... az égben Nagyságos Lyukó! A csattest közepének olvasata: Lyukó földje. Ezt a földet az Ak ügy "Heraklész folyó" olvasatú vízábrázolás öleli körül. A csattest ez esetben is egy felülnézeti világmodell, miképpen a zágrábi turulos csaton is. A világmodellekről A magyarság jelképei c. kötetben írtam bővebben.
Jegyzetek
(1) Az akadémikus tudomány székely írással kapcsolatos évszázados ellenérzését több példa dokumentálja.
A finnugrizmus divatjával párhuzamosan lett szokás a "tudományos konszenzus" berkeiben a hun-magyar azonosság tagadása és ennek képezte akadályát a székely írás kutatása. Ezt az írásrendszert ugyanis a hagyomány még hun írásnak nevezte, csak a finnugrista szellem kívánta meg az átkeresztelését székely írásnak. Az írásrendszer napjainkig alkalmazott szójeleiről nem hajlandók tudomást venni. Annak ellenére, hogy a szójelek létét Veit Gailelnek az 1500-as évekből fennmaradt híradásán túl a régészeti leleteken, valamint a népi, uralmi és vallási jelhasználatban megmaradt nyomok is bizonyítják. Prekoncepcióik alátámasztására azt is kitalálták, hogy a rovásírást csak a székelyek használták, bár e hieroglifák az egész magyar nyelvterületen kimutathatók. Ezért nem hajlandók tárgyalni, sőt – mint azt Róna-Tas András is megtette az MTA dísztermében vagy 300 hallgató előtt – tudományon kívüli jelzőosztogatással letagadják és elfedik a magyar népi jelkészlet (például a veleméri rajzos sindük), a régészeti leleteken lévő székelyazonos jelekkel írt szövegek (például a hun és avar hieroglifikus nyelvemlékek), valamint a székely írás valószínűségszámítással bizonyított kapcsolatát. A 2021-ben megjelent MTA rováskorpusz téveszméje szerint a székelység egy elmagyarosodott török népcsoport, így őrizték meg és alkalmazták a magyar nyelvre ezt az eredetileg török írást. Nem zavarta sem a szerzőket, sem az MTA-t, hogy ezt az álláspontjukat semmi sem támasztja alá, ám egy sor érv cáfolja.
Sándor Klára rokonszenves őszinteséggel vallja be, hogy "az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele (a székely írással – VG) egyáltalán foglalkozni". Módszertani tisztázatlanságot is elárul, amikor ezt írja: "elővigyázatos kutató vonakodva köti a nevét olyan tárgyhoz, amelyről jobbára csak tudománytalan, délibábos írások jelennek meg". Hiszen elsősorban éppen a tisztázatlan kérdésekre kellene tudományos igényű választ adnia a kutatásnak.
Egyébként is minden tudományos alapot nélkülözően (a Zsirai Miklós és követői által osztogatott jelzőknek megfelelően) jelölték ki, hogy náluk mi számít délibábosnak. Például a sumér-magyar rokonság kérdése számított annak vagy száz évig, míg Götz László és Simo Parpola színre nem léptek. Ma már a sumért is az uráli (azaz a magyarral rokon) nyelvek közé lehet sorolni az 500 közös etimon alapján, Zsirai Miklósról pedig az derült ki, hogy a jelzőosztogatásával valótlanságokat próbált meg hitelesíteni.
Ám, ha egy kérdés tisztázatlan lenne és a véle kapcsolatos szakirodalom tele lenne délibábos ötletekkel, az sem képezhetné akadályát a tudományos igényű kutatásnak. E véleményével csak azt árulta el Sándor Klára, hogy a tudományos okkal nem magyarázható tartózkodás létezik az akadémikus kutatásban. Kiszely Istvánnal és e sorok írójával egyetértve ő is az amatőrök vesszőparipájának (értsd: kutatási területének – VG) tartja ezt a tudományterületet. Ezért nem ők szállítják a zágrábi turul és a százszámra megtalált hieroglifikus szövegpárhuzamok olvasatát sem.
A Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték az általam letétbe helyezett budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét. Ugyanis a letéti szerződésben még az volt a múzeum véleménye, hogy ez egy hun cikáda fibula. A jeleiről általam adott magyar olvasatot talán nem kívánták beleilleszteni a hun-magyar azonosságot cáfoló téveszméik mellé. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze erre is rátett egy lapáttal, amikor letagadta a jelvény általam adott rovásírásos olvasatának létét, miközben hivatkozott az olvasatomat közlő kötetemre. Ennek köszönhetően a nyelvemléknek számító szöveg kimaradt az MTA rováskorpuszából. Kásler Miklós miniszter vizsgálatot rendelt el, ám ennek során – kérésem ellenére – engem nem hallgattak meg és az érveimet sem vették figyelembe. A minisztériumi vizsgálatról tájékoztató Fekete Péter államtitkár egy múzeumból származó hazugság megismétlésével intézte el az ügyet, az azt cáfoló adataimra nem is válaszolt.
Ez az eseménysor és a többi, ehhez hasonló eset (például a közelmúltban lezajlott világfa vita) világosan bizonyítja, hogy a "tudományos konszenzus" akár leletrongálást is elkövet és büntetlenül hagy súlyos eseteket, vagy tisztázatlanul hagy fontos kérdéseket a történelemhamisítás és a nemzet félrevezetése érdekében.
(2) A turul meghatározását a Bálint Csanád által felvetett kérdésre válaszolva dolgoztam ki. E szerint a ragadozómadár ábrázolásokat az különbözteti meg a turulábrázolásoktól, hogy az utóbbin, vagy a környezetében székely rovásjelekkel rokon hieroglifák vannak. Ezek a hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) ugyanis elárulják a turul ősvallási szerepét és ez lehetőséget ad az azonosítására. Ugyanígy azonosítható a világfa, a világmodell és a csodaszarvas is, mert ez a jelrendszer az ősvallás céljait szolgálta, az ősvallás számára fontos képeket látta el magyarázó szövegekkel.
(3) Az apahidai hun turulokon, a Gizella kincs avarok által készített turulos fibuláján és a komáromszentpéteri honfoglalás kori turulon is találunk székelyazonos jelekkel írt rövid szövegeket (5-7. ábra).
(4) A közelmúltban felfedezett, végső soron kőkori eredetű, ősvallási célú jelrendszert a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le és adtam közre. Az újabban elolvasott hieroglifikus írásemlékekről a Varga Géza írástörténész blogban és az academia.edu-n számolok be.
(5) Khuár a kaukázusi hunok istenének neve, a mai úr szavunk korabeli alakja, a Kura folyó nevének változata. Egy szkíta álláspontot képvisel, amely a folyókat a folyó istene miatt tiszteli. Ezt a szakirodalomban ismert adatot (a Khuár istennevet) említi Mübariz Helilov – Nyitray Szabolcs is az Ősmagyarok Azerbajdzsánban c. kötetben, amelyben megtalálhatók a további hivatkozások is.
Irodalom
Kiss P. Attila: Nyugat és Kelet között: a Kárpát‐medencei Gepida Királyság. Társadalmi‐gazdasági‐kulturális struktúrák egy kora középkori államalakulat életében az írott források és a régészeti leletanyag fényében (btk.ppke.hu)
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2. füzet
Mübaraz Helilov – Nyitray Szabolcs (2008): Ősmagyarok Azerbajdzsánban, Hun-Idea
Maja Petrinec: Die historisch-archäologische Skizze der Besiedlung der mittelalterlichen Gespanschaft Knin / Povijesno-arheološka skica naseljenosti prostora srednjovjekovne Kninske županije (academia.edu)
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Varga Géza (1999): A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Veleméri rajzos sindük
Varga Géza: A világfa vita
Varga Géza: Hiteles turulábrázolások
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Magas kő ábrázolási konvenció példatár
Varga Géza: Az égig érő fa ábrázolásai
Varga Géza: Hiteles turulábrázolások
Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás
Comments