Alekszej Navalnij halála és furcsa, jól időzített egybeesések (Edward Curtin jegyzete)
Eredeti cikk:
By Edward Curtin, Global Research, February 20, 2024
Schiller Mária küldeménye
Elveszíti a háborút Ukrajnában, világszerte elítélik a gázai népirtásért, egy széteső birodalom felett uralkodik.
Létezik megrendelésen alapuló propaganda és elhallgatáson alapuló propaganda, az előbbi gyakran az utóbbi elfedésére szolgál. Az időzítés kulcsfontosságú. Az, hogy Joseph Biden amerikai elnöknek, brit, NATO, izraeli szövetségeseinek és vállalati média szócsöveiknek nagy propagandagyőzelemre van szükségük, nyilvánvaló. Vesztésre állnak az ukrajnai háborúban, világszerte elítélték őket a gázai népirtás miatt, és egy széteső birodalom felett uralkodnak. Biden és Netanjahu politikai élete komoly veszélyben van. Ezért most teljes propagandasajtó-erőfeszítést indítottak, amelynek célja, hogy elfedjék veszteségeiket. Mindenki számára, aki képes a logikát használni, kristálytisztán látnia kell, hogy milyen időzítésről van szó.
A propaganda és az eljárás nagy francia tudósa, Jacques Ellul évekkel ezelőtt azt írta, hogy a
"a propaganda nem egy varázspálca érintése. Lassú, folyamatos impregnáláson alapul. Meggyőződést és engedelmességet hoz létre észrevétlen hatások révén, amelyek csak folyamatos ismétléssel válnak hatékonnyá".
Ha azonban ez az alapozás egyszer már hosszú idő alatt megtörtént – ahogyan az a folyamatos oroszellenes Putyin-ellenes hisztériával és Izrael cionista politikájának támogatásával történt –, akkor ezt intenzíven fel lehet fokozni kényszerítő körülmények között, amikor a régóta fennálló narratíva veszélybe kerül, mint ahogyan most is.
Amint 2024. február 16-án, pénteken bejelentették, hogy a nyugati támogatású orosz disszidens, Alekszej Navalnij meghalt egy orosz börtönben, azonnal oroszellenes nyilatkozatok egész sora követte, amelyek célja nemcsak Oroszország és Vlagyimir Putyin elnök démonizálásának folytatása volt, hanem más célokat is szolgáltak.
Egy csapásra eltűnt a memória lyukában az Ukrajnáról, Oroszországról és az USA/NATO-ról szóló higgadt történelemlecke, amelyet Putyin az imént Tucker Carlsonnal közölt a világgal, amikor Biden minden bizonyíték nélkül kijelentette, hogy "Putyin és gengszterei" és Putyin "brutalitása" felelős Navalnij haláláért.
Ez természetesen a hamis, bizonyítékok nélküli vádak megismétlése, amelyeket Oroszország ellen emeltek Navalnij, a Szkripalok (akiket azóta a brit kormány eltüntetett), Alekszandr Litvinyenko és mások korábbi megmérgezése miatt.
Röviddel ezután Zelenszkij, aki bábjátékát adta elő, miközben véletlenül megjelent a müncheni biztonsági konferencián – február 17-én, szombaton, egy nappal Navalnij halálának bejelentése után – Navalnij akkori özvegyével, azt mondta, hogy "nyilvánvaló", hogy Putyin ölte meg Navalnijt, miközben Biden több pénzt sürgetett Ukrajna Oroszország elleni, halálra ítélt háborújára, egy U.S. USA/NATO háborút, amelyet az USA kezdettől fogva létrehozott, az Oroszország határai felé irányuló agresszív katonai nyomulásával és a 2015-ös ukrán puccsal, amely megbuktatta az oroszbarát vezetőt, megteremtve a terepet Oroszország 2022. februári ukrajnai betöréséhez.
Az, hogy Putyin elmondta Carlsonnak ezeket a nyilvánvaló tényeket, miközben ravaszul megemlítette Carlsonnak, hogy megértette, hogy Carlson egyszer megpróbált belépni a CIA-ba, a legtöbb nyugati ember számára ma már történelem, amely a címlapok mögé veszett, ha valaha is volt valami több.
Mindez akkor történt, amikor Oroszország áttörte Ukrajna védelmét, és elfoglalta a régóta vitatott Avdejevka városát. Minden egyes nap, amely telik, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Biden ukrajnai háborús stratégiája egy kétségbeesett, kötélnek eresztett politikus stratégiája, és hogy Putyin teljesen átverte az amerikai banditákat és NATO-s európai strómanjaikat.
A főáramú média inkább az ellenkezőjét sugallja, hogy a remény csak a sarkon van, ha további dollármilliárdokat és fegyvereket küldünk, és ha brit barátaink segítségével továbbvisszük a háborút orosz területre, és kockáztatjuk a nukleáris konfrontációt. De propagandaháborúban vagyunk a nyugati közvéleményért.
A világ nagy része átlátott a nevetséges főáramú média szalagcímeken, amelyekkel azt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy Oroszország a világbékét és stabilitást fenyegető nagy fenyegetés.
A korábbi Russiagate hazugságokhoz hasonlóan ez a mostani, Navalnij halálával egybeeső hazugság is arra van időzítve, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a legfontosabb folyamatban lévő ügyekről.
Holnap és szerdán Julian Assange utolsó fellebbezést nyújt be egy brit bíróságon, hogy megakadályozza kiadatását az Egyesült Államoknak. Biden azt akarja, hogy ezt az újságírót felelősségre vonják, mert elvégezte azt a munkát, amit az főáramú média nem tudott elvégezni: Feltárja a tényeket a könyörtelen amerikai gyilkológépezetről.
De a Navalnij körüli felhajtás másodlagossá és "jelentéktelenné" tette az ártatlan és bátor Assange kínzása és bebörtönzése körüli abszolút képmutatást. Ahogyan az szándékos volt, ez mostanra mellékessé vált, miközben a főáramú média Oroszország-függő szalagcímei megszakítás nélkül áramlanak. A New York Times, a Biden-kormányzat és a mélyállam legfontosabb propagandaorgánuma éppen ma számol be arról, hogy "Putyin elnök fenyegetéseinek súlyossága most már Európára is rájön", és "Navalnij özvegye ígéri, hogy folytatja az ellenzéki vezető munkáját". Ezek a Times tipikus eszmefuttatásai. Ahogy a tegnapi Magazine-cikkének címlapja is: "Marilyn Robinson [Barack Obama írója és barátja] Bident Isten ajándékának tartja".
Nem hiszem, hogy a palesztinok egyetértenének ezzel, de akkor is, az Izrael által amerikai segítséggel végrehajtott mészárlásukat – csak a Gázai övezetben eddig több mint 29 ezer palesztint öltek meg – és a közelgő IDF-es rafahi inváziót is a hátsó oldalakra vagy a semmibe szorította a Navalnijról és Oroszországról szóló propaganda.
Nem említem a március közepén esedékes orosz választásokat, amelyek esetleg beleszólhatnak mindebbe, hiszen mindannyiunknak kötelességtudóan és időben elmondják, hogy a gonosz gyilkos Putyin diktátor, tudatlan, kegyetlen – tegyük hozzá a saját jelzőinket –, és kétségtelenül megpróbálja manipulálni a tisztességes novemberi amerikai elnökválasztást – valakinek, ahogyan 2016-ban is tette.
Nem is említjük a The New York Times február 17-i cikkét David Sanger és Julian Barnes tollából, miszerint "Az USA attól tart, hogy Oroszország atomfegyvert helyezhet az űrbe".
Mindenki tudja, hogy az oroszok eljönnek értünk, ahogy mindig is tették. Valószínűleg ők ölték meg JFK-t is, nem igaz?
Könnyű követni, ahogy ez a propagandakitörés úgy kering az interneten, mint festett pónik a körhintán. Nem lesz idő megállni és gondolkodni, megállni; megkérdezni, hogy mi a fene folyik itt? A pónik bukdácsolnak és billegnek, és elszédítenek.
Ha még több megerősítést szeretne kapni ezekről a dolgokról, olvassa el Gilbert Doctorow politikai elemző éleselméjű írását arról, hogy a TRT World török műsorszolgáltató megtagadta a vele készült interjú közzétételét.
Doctorow azt állítja, hogy a brit hírszerzés ölte meg Navalnijt. A TRT szerint ezt valamiért nem szabad szóba hozni.
Ne feledje! Az oroszok jönnek!
Akár igaza van Doctorow-nak, akár nem, csak egy nagyon ostoba ember gondolná, hogy Putyin megölette volna Navalnijt. Semmit sem nyerhet, és mindent elveszíthet ezzel.
A főáramú média és kormányzati főnökeik azonban a legtöbb embert nagyon ostobának tartják, ezért megpróbálják őket nyilvánvaló propagandával bombázni, megbízásból és mulasztásból. Ezt a történetet már hallottuk korábban is...
*
Ez a cikk eredetileg a szerző honlapján jelent meg, Behind the Curtain (A függöny mögött) címen. Edward Curtin neves szerző, kutató és szociológus, aki Massachusetts nyugati részén él. A Globalizációkutató Központ (CRG) munkatársa.
