top of page

ALUDNI TÉR A HOLD (Gavallér János verse)


Gavallér János








ALUDNI TÉR A HOLD


Hajnalban, harmat zizeg,

némán lépked a sóhaj,

egyedül választott csillagod

ragyog még az égen,

aludni tér a hold.

Itt szuszogsz mellettem,

elmúlik az éj,

sétánk véget ér,

s álmodunk, álmodunk,

álmodjuk, hogy velünk marad a csend.

Mikor semmi más nem létezik,

csak a kéz, mely hozzánk ér,

beteljesült vágy;

amikor nincs más egyéb,

szíved dobbanása a zaj,

amiből érzem, az élet szép.


Sétáltunk, otthontalanok

egyedül az álmainkkal,

gyáván ölelt az ég,

sétánk véget ért,

velünk maradt a csend,

választott csillagod pislákolt csak az égen.

A zaj, az élet, minden, ami szép volt, véget ért.


Némán lépked a sóhaj,

a hajnal didereg,

távolból, messze-messze kezed integet;

a zaj, amit éreztem,

sosem hallottam,

minden, ami szép volt, véget ért.


2021.09.13.


9 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg