2023. júl. 10.

Amerika most rombol le egy nagy birodalmat (Michael HUDSON)

Eredeti cikk:

Michael HUDSON: America has Just Destroyed a Great Empire

Marsall Ágnes küldeménye és fordítása

Hérodotosz (Történelem, 1.53. könyv) elbeszéli Kroiszosz ókori lüd király történetét, aki Kr. e. 560-547 között Lüdia utolsó uralkodója volt a mai Nyugat-Törökország és a Földközi-tenger ióniai partvidékén. Kroiszosz meghódította Epheszoszt, Szmürnát és egyéb ion és aiol városállamot Kis-Ázsiában. Birodalmát a Halüsz folyó választotta el Perzsiától. Olyan adóbevételt és hadizsákmányt szerzett, amely korának egyik leggazdagabb uralkodójává tette. Ő volt az első uralkodó, aki arany és ezüst pénzérméket veretett és ezzel megteremtette a valódi pénzt. A győzelmek és a gazdagság azonban arroganciához és önteltséghez vezettek. Kroiszosz nagyravágyóan kelet felé fordította tekintetét, hogy meghódítsa II. Kürosz perzsa király birodalmát.

Miután jelentős ezüsttel és arannyal ruházta fel a kozmopolita Delphoi templomát, megkérdezte a templom jósnőjét, hogy sikerrel jár-e majd a tervezett hódításban. Pythia, a templom papnője így válaszolt: „Ha háborút indítasz a perzsák ellen, egy nagy birodalom fog megdőlni.”

Kroiszosz örült a jóslatnak, és Kr. e. 550-ben elindult Perzsia ellen. E hadjáratában a médek összes Halüszon túli területeit bekebelezte, s Kr. e. 546-ban kelet felé vonulva, az Óperzsa Birodalom anatóliai területeit is meg akarta szerezni, amelyek bázisul szolgálhattak volna Kilikia, majd Babilon meghódításához. Kürosz azonban egy különleges hadműveletet indított Kroiszosz visszaszorítására, legyőzte seregét, elfogta őt, s lefoglalta Lüdia aranyát, hogy bevezesse saját perzsa aranypénzét. Az elvesztett háború következtében Kroiszosz a saját hatalmát vesztette el.

***

Tekerjünk előre napjainkig, amikor

a Biden-kormányzat arra törekszik, hogy kiterjessze az amerikai katonai hatalmat Oroszországgal és mögötte Kínával szemben.

Az elnök az ókori delphoi jósda mai analógiájától, a CIA-tól és a vele szövetséges agytrösztöktől kért tanácsot. Ezek ahelyett, hogy óvták volna az önhittségtől, bátorították a neokonok álmát, miszerint Oroszország és Kína megtámadásával megszilárdítja az Egyesült Államok ellenőrzését a világgazdaság felett, és ezzel megvalósítja a történelem végét.

Miután az Amerikai Egyesült Államok 2014-ben államcsínyt szervezett Ukrajnában, felfegyverezte Oroszország vazallus államát, hogy etnikai háborút vívjon az orosz ajkú lakosság ellen, és NATO-erőddé alakítsa Oroszország krími haditengerészeti bázisát.

Ez a Kroiszosz-szintű törekvés azt célozta, hogy harcba vonja Oroszországot, kimerítse védelmi képességét, tönkretegye gazdaságát, felszámolva ezzel azt a lehetőséget, hogy katonai támogatást nyújthasson Kínának és más országoknak, amelyek az amerikai hegemónia alternatívájaként önállóságra törekedtek.

Nyolcévi provokáció után, 2022 februárjában készen álltak arra, hogy döntő katonai támadást indítsanak Ukrajna oroszajkú lakossága ellen.

Oroszország saját különleges katonai műveletével védte meg orosz ajkú honfitársait az újabb etnikai erőszakkal szemben. Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei azonnal lefoglalták Oroszország Európában és Észak-Amerikában tartott devizatartalékait, és követelték, hogy minden ország vezessen be szankciókat az orosz energia- és gabonaimportra, abban a reményben, hogy ezzel összeomlik a rubel árfolyama. A „delphoi” külügyminisztérium arra számított, hogy ez az orosz nép lázadását és Vlagyimir Putyin kormányának megbuktatását fogja kiváltani, lehetővé téve az amerikai manőverezést egy olyan kliens oligarchia beiktatására Oroszországban, mint amilyen Jelcin elnök alatt, az 1990-es években volt. A konfrontáció egyik melléktermékeként megszilárdította nyugat-európai műholdjai felett az ellenőrzést, hogy megakadályozhassa Európa azon álmát, hogy – ipari termékeinek az orosz nyersanyagokra történő cseréje révén – profitáljon az orosz kereskedelmi és befektetési kapcsolatokból. Az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantásával kisiklatta ezt a kilátást. Németországot elzárta az olcsó orosz gáztól, s a kontinens vezető gazdasága így a magasabb költségű amerikai cseppfolyósított földgáztól (LNG) függ.

Európa, hogy elkerülje a széleskörű fizetésképtelenséget, a hazai, európai gázkitermelés támogatására kényszerült, miközben azzal szembesül, hogy Amerika szövetségeseként az Ukrajnába szállított német Leopard harckocsik, amerikai Patriot rakéták és egyéb NATO „csodafegyverek” nagy része megsemmisül az orosz hadsereg elleni harcban.

Világossá vált, hogy az amerikai stratégia nem egyszerűen az, hogy „harcoljunk az utolsó ukránig”, hanem az, hogy harcoljunk az utolsó európai tankig, rakétáig és fegyverekig.

A NATO fegyverzetének kimerülése hatalmas piacot teremt az amerikai hadiipari komplexum számára. A NATO tagországainak azt mondják, hogy növeljék katonai kiadásaikat a GDP 3 vagy akár 4 százalékára. Ám az amerikai és a német fegyverek gyenge teljesítménye az ukrajnai hadszíntéren meghiúsíthatja a győzelem álmát, Európa gazdaságai pedig depresszióba süllyednek. Mivel Németország ipari gazdasága az Oroszországgal folytatott kereskedelem megszakadása miatt hanyatlik, Christian Lindner német pénzügyminiszter a Die Welt című lapnak 2023. június 16-án azt mondta, hogy országa nem engedheti meg magának, hogy több pénzt fizessen be az Európai Unió költségvetésébe, amelybe már régóta a legnagyobb befizető.

Az euró árfolyamát támogató német export nélkül a valuta nyomás alá kerül a dollárral szemben, mivel Európa jórészt amerikai cseppfolyósított földgázt vásárol, a NATO pedig szintén Amerikától vásárolt új fegyverekkel tölti fel kimerült fegyverkészleteit. Az alacsonyabb árfolyam leszorítja az európai munkaerő vásárlóerejét, miközben az újrafegyverkezésre és a gáztámogatásra fordított szociális kiadások csökkentése depresszióba taszítja a kontinenst.

Az amerikai dominanciával szembeni nacionalista reakció az egész európai politikában erősödik, és ahelyett, hogy Amerika megszilárdítaná az európai politika feletti ellenőrzését, végül veszíthet – nemcsak Európában, hanem a számára kulcsfontosságú globális délen is. Ahelyett, hogy Biden elnök ígérete szerint „rommá változtatná az orosz rubelt”, Oroszország kereskedelmi mérlege felszökött, aranykészlete pedig nőtt, ahogyan azon országok aranykészlete is, amelyek kormányai most gazdaságuk dollármentesítésére törekszenek. Az amerikai diplomácia az, ami Eurázsiát és a globális délvidéket kiszorítja az USA pályájáról. Amerika önhitt törekvését az egypólusú világuralomra csak belülről lehetett volna ilyen gyorsan lebontani.

A Biden–Blinken–Nuland-kormányzat megtette azt, amit sem Vlagyimir Putyin, sem Hszi kínai elnök nem remélhetett volna ilyen rövid idő alatt.

Egyikük sem volt hajlandó bedobni a kesztyűt, és alternatívát teremteni az USA-központú világrenddel szemben. Az Oroszország, Irán, Venezuela és Kína elleni amerikai szankciók azonban olyan vámkorlátok bevezetését eredményezték, amelyek kikényszerítették az önellátást az USA/NATO „kertjén” kívüli világ „dzsungelében”, ahogyan azt Josep Borrell, uniós diplomata nevezi.

Bár a globális dél és egyéb országok már az 1955-ös bandungi el nem kötelezett nemzetek konferenciája óta panaszkodnak az USA dominanciájára, eddig nem volt meg a kritikus tömegük ahhoz, hogy életképes alternatívát hozzanak létre.

Figyelmük azonban most arra irányult, hogy az Egyesült Államok elkobozta Oroszország hivatalos dollártartalékait a NATO-országokban.

Ez megkérdőjelezte azt a gondolatot, hogy a dollár biztonságos eszköz a megtakarítások nemzetközi tárolására.

Az, hogy a Bank of England korábban lefoglalta Venezuela Londonban tartott aranytartalékait – kijelentve, hogy felajánlja azt a szocialista rezsim meg nem választott ellenfeleinek, akiket az amerikai diplomaták kijelölnek –, jól mutatja, hogy a fontot, az eurót és a dollárt fegyverként használták. – És mellesleg, mi történt a hajdani Líbia aranytartalékaival?

Az amerikai diplomaták kerülik ezt a forgatókönyvet, a kiszolgáltatott országok pedig bíznak abban az egyedülálló előnyben, amelyet az Egyesült Államok kínál. Aki tartózkodhat attól, hogy bombázza őket, hogy színes forradalmakat rendezzen, hogy a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért „Pinochet” legyen, vagy egy új „Jelcint” telepítsen, aki a gazdaságot egy kliens oligarchiának adja át.

De az ilyen magatartástól való tartózkodás az egyetlen, amit Amerika kínálhat. Saját gazdaságát ipartalanította, és a külföldi befektetésekről alkotott elképzelése az, hogy monopoljáradék-kereső lehetőségeket teremtsen azáltal, hogy a technológiai monopóliumokat és az olaj- és gabonakereskedelem ellenőrzését az Egyesült Államok kezében koncentrálja, mintha ez gazdasági hatékonyság, nem pedig járadékvadászat lenne.

Ami történt, az a tudatosság megváltozása.

Ma azt látjuk, hogy a globális többség megpróbál egy független és békésen előkészített választást létrehozni arra, hogy milyen nemzetközi rendet akar.

Céljuk nem pusztán a dollárhasználat alternatíváinak megteremtése, hanem hogy egy teljesen új alternatívát hozzanak létre az IMF és a Világbank, a SWIFT banki elszámolási rendszer, a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Egyesült Államok diplomatái által az ENSZ-től eltérített intézmények egész sora számára.

Az eredmény civilizációs léptékű lesz.Nem a történelem végét látjuk, hanem egy új lehetőséget az USA-központú neoliberális pénzügyi kapitalizmussal szemben.

A privatizáció szemét közgazdaságtanával, a munkások elleni osztályharccal, valamint azzal az elképzeléssel szemben, hogy a pénzt és a hitelt egy szűk pénzügyi osztály kezében kell privatizálni, ahelyett, hogy közhasznú lenne a gazdasági szükségletek és az életszínvonal emelésének finanszírozására.

Amerika mai történelmi szerepe a sors iróniája. Azzal, hogy Oroszország meghódításával Ukrajna síkságain egy ellentétes birodalmi rendszerbe akarja zárni a világot, s azzal, hogy megpróbálja elszigetelni Kínát az amerikai informatikai monopólium megtörésére irányuló kísérleteitől, – katalizátorként hozta lendületbe a globális többséget egy új nemzetközi rend megteremése felé.

Konklúzió:

A játszma hamarosan véget ér. Kroiszosz szelleme ma Amerikában öltött testet. A történelem most ismétli meg önmagát. Így volt ez mindig, és így is lesz, újra meg újra, amíg az államok élére olyan vezetők állhatnak, akiket elural a hatalmi téboly és a kapzsiság, miközben történelmi műveltségük a nulla felé konvergál.