Amerikai elemző: Kijev támogatása nem volt bölcs dolog, és csak a szenvedést hozta el az ukránoknak
–
Vukics Ferenc írása
Sok a logikai bukfenc a mostani konfliktusban. A háború kirobbanása után, amikor a Biden-adminisztráció megprópálta a „Bidenflation” kifejezést „Putyin adóra” változtatni (vagyis, hogy az USA-ban felerősödő infláció nem az amerikai vezetés, hanem Putyin műve), egy talpraesettebb újságíró egy teljesen logikus kérdést tett fel Biden egyik sajtótájékoztatóján.
„Mi rendelkezünk a világ legerősebb hadseregével. Mi vagyunk a világ legnagyobb gazdasági ereje. A szövetségi rendszerünk a legkiterjedtebb a világon. Amerika politikai és kulturális érdekérvényesítő ereje hatalmas. Ha mindez igaz, akkor hogyan lehetséges az, hogy egy szankciókkal sújtott, a világ együttműködéséből kizárt, Olaszországénál kisebb gazdasággal rendelkező, Indonézia szintjét képviselő Oroszország ezt meg tudta csinálni a nyugati világgal? Mit tett a Biden-adminisztráció annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg? Mennyire is alkalmas akkor ez a vezetés arra, hogy az országot irányítsa?”
Hasonló logikai bukfencekre hívja fel a figyelmet Brian Clark külpolitikai elemző is az ukrán-orosz konfliktussal kapcsolatban. Clark kutatási területe az amerikai nagystratégia. Rendszeresen publikál a The National Interest, a 19fortyfive.com és a The American Conservative című lapokban.
Despite Ukraine’s Recent Gains, Supporting Kyiv Was Never Wise c. írásában az amerikai elemző azt fejtegeti, hogy
ha az orosz haderő Európa legszegényebb országát sem tudta eddig legyőzni, akkor hogyan is fenyegethetné Lengyelországot és Németországot.
Clark szerint Ukrajna támogatása azért is hibás döntés, mert csak meghosszabbítja az ukrán nép szenvedéseit:
„Az elmúlt két hónap jó volt Ukrajna számára. Az egykori reménytelennek tűnő küzdelem már a múlté, az ukrán hadsereg bebizonyította, hogy képes megfordítani a háború menetét Oroszországgal szemben, jelentős győzelmeket aratott a csatatéren, miközben pedig sokak szerint Oroszország szétesni látszik. Kijev két ellentámadást is indított. Az egyiket északkeleten, ahol mintegy 2300 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, köztük Izyum, Kupiansk és Lyman városokat. A délkeleti régióban pedig jelentős területeket szabadított fel Herszon megyében, amely nemrégiben az Oroszország által illegálisan annektált tartományok egyike lett. Eredménynek még ott van a Kercsi-szoros hídjának közelmúltbeli felrobbantása, amely nem lebecsülendő szimbolikus jelentőséget képvisel Moszkva számára.
Közben Oroszországban sem állnak jól a dolgok.
A hadsereg szenved a rossz moráltól és több emberre van szüksége. Úgy tűnik, hogy sok orosznak nem érdeke a háború megvívása. Miután Putyin elrendelte 300 000 ember mozgósítását, akik között olyanok is voltak, akiknek nem volt katonai tapasztalatuk, az orosz állampolgárok háborúellenes tüntetésekkel, a toborzóközpontok elleni fegyveres támadásokkal, vagy egyszerűen csak az ország elhagyásával reagáltak. A Reuters például arról számolt be, hogy 700 000 férfi döntött úgy, hogy inkább elhagyja Oroszországot, minthogy Ukrajnában harcoljon. Több jel utal arra, hogy Putyin egyes szövetségesei türelmetlenek a hadsereg gyenge teljesítménye miatt. Sokan nyíltan és magánemberként is kritizálni kezdték az elfuserált inváziót.
Nem lehet kétséges, hogy Amerika komoly szerepet játszott ennek a helyzetnek a kialakulásában. Amerika óriási mennyiségű katonai felszerelést, pénzügyi támogatást, a CIA személyi és katonai hírszerzést biztosított, és történelmének legátfogóbb szankcióit vezette be Oroszország ellen, mindezt az ukrán szuverenitás védelmében. Nehéz azt gondolni, hogy mindez a támogatás ne lett volna legalább némi hatással Ukrajna sikerére.
De vajon ez azt jelenti, hogy Amerika támogatása Ukrajnának helyes volt? Csábító lenne azt sugallni a közvéleménynek, hogy igen, Oroszország az agresszív hatalom, és törvénytelen háborút vívott sokkal kisebb szomszédja ellen. De csak az amerikai támogatással voltak képesek az ukránok ilyen hősiesen megvédeni a hazájukat.
Ez a narratíva sokak számára annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy most egy még erőteljesebb amerikai szerepvállalás mellett érvelnek. Abban reménykednek, hogy ez még inkább Kijev javára billenti majd a mérleg nyelvét, és a végső győzelmet is elhozza számukra.
Ha azonban azt gondoljuk, hogy az ukrán ellenállás finanszírozása bölcs dolog volt, akkor nem veszünk tudomást arról a tényről, hogy jelenleg Amerika egy olyan konfliktust gerjeszt, amelyben nincsenek létfontosságú érdekei, miközben az egyszerű ukránoknak kell elviselni a konfliktus minden lehetséges következményét.
Bár volt szó az ukrán demokrácia védelméről, Amerikát elsősorban az a stratégiai fenyegetés motiválja, amelyet Oroszország jelent a liberális világrendre nézve. Oroszország – érvelnek – egy revíziós hatalom, amelynek ukrajnai viselkedése felborítja azokat a szabályokat és normákat, amelyek az elmúlt mintegy 70 évben a világot irányították. Ha Amerika nem lép közbe, hogy segítsen Ukrajnának, a rend könnyen széteshet.
Ahogy Francis Fukuyama fogalmazott: 'Ha Putyinnak sikerül megdöntenie a demokráciát Ukrajnában, és egy bábkormányra cseréli azt, akkor szörnyű precedenst teremt a puszta erőszak alkalmazására. Kína példát fog venni erről, miközben Tajvan visszacsatolásának lehetőségeit fontolgatja. Az Egyesült Államok és a NATO meg lesz alázva, és az egész világnak jelezni fogja, hogy az amerikai támogatási ígéretek üresek, a demokráciák közötti együttműködés pedig nem létezik.'
Ez a fajta érvelés népszerű az amerikai héják körében, és gyakran használják, mégis komoly hiányosságok vannak benne. Soha nem magyarázzák meg, hogy a liberális világrend miért olyan törékeny, hogy egyetlen ország sorsán múlik a jövője. Különösen egy olyan országén, amelyről Amerika is elismerte, hogy nem éri meg közvetlenül megvédeni. Azt sem magyarázzák meg soha, hogy ez a világrendrend miért vív illegális háborúkat Irakban és Líbiában, és miért nem tudja elviselni, hogy Ukrajnában is hasonlót műveljen egy másik hatalom. Ez csak egy hibás érvelés, amely egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy milyen nehéz legyőzni egy népet a saját földjén.
A közelmúltbeli fejleményeknek hiteltelenné kellene tenniük az érvelésüket. Ehelyett szerintük bizonyítékként szolgálnának arra, hogy megduplázzák Ukrajna támogatását. Az elmúlt 8 hónap egyértelműen megmutatta, hogy Oroszország hadserege mennyire alkalmatlan és veszélytelen. Ha Moszkva még a vele határos Ukrajnát, Európa legszegényebb országát sem tudta meghódítani, akkor miért gondolná bárki is, hogy hatást tudna gyakorolni olyan stratégiailag fontosabb országokra, mint Lengyelország vagy Németország? Az egész dolog egy merő fantázia. Őszintén szólva, ez csak egy ürügy az elit számára, hogy igazolja a háború iránti elköteleződését.
De nemcsak a létfontosságú érdekek hiánya teszi tévessé az amerikai politikát, hanem az is, hogy hogyan oszlanak meg e politika költségei. Amerika számára Ukrajna támogatásának költségei kizárólag pénzügyi jellegűek, összesen majdnem 65 milliárd dollárt tesznek ki, és kétségtelenül még magasabbak lesznek. Ukrajna számára azonban a költségek sokkal tragikusabbak. Neki kell elszenvedni a kínzásokat, a civil áldozatokat (köztük legalább 350 gyermeket), az elmenekülők miatt kiürült országot, az egyre gyakoribb áramszüneteket és az ukrán gazdaságnak okozott mintegy 113 milliárd dolláros kárt.
Ezek az emberi és vagyoni veszteségek Oroszország miatt alakultak ki, nem Amerika felelőssége. Egy igazságosabb világban Putyin börtönben ülne, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy
ha Amerika nem lett volna ilyen aktív támogató, akkor Ukrajna már meglépte volna azokat a számára kellemetlen, de szükséges kompromisszumokat, amelyek egy lehetséges békecsomag részét képeznék, és így elkerülhette volna a legtöbb szenvedést.
Amerikát ne zavarja össze az ukrajnai események drámai változása. Igen, Ukrajna jelentős sikereket ért el, miközben Oroszország visszavonult. Mindez igazolja Amerika Ukrajnával kapcsolatos politikáját. Ellenben még mindig nincs egyértelmű végállapot a láthatáron, és szinte biztosra vehető, hogy Putyin tovább fogja fokozni a konfliktust. Ahelyett, hogy Amerika a végtelenségig finanszírozza ezt a háborút ('Ameddig csak kell'), nyomást kellene gyakorolni Kijevre, hogy olyan béketárgyalásokat kezdeményezzen, amelyek az ellenségeskedések beszüntetéséhez vezetnek. Ennek első lépése pedig az, hogy csökkenteni kell az Ukrajnának nyújtott támogatást.”
Brian Clark fejtegetése után megint csak kínai bölcsességek jutottak eszembe:
Bármely föld alkalmas a temetésre.
Meghalni sosem elég késő.
A játékmester nem törődik azzal, hogy melyik oldal nyer.
A részegség nem hoz létre hibákat, csak felfedi azokat.
A hivatalos szólamokat ilyen könnyen befogadó emberek egyfajta szellemi részegségben szenvednek. Nem a propaganda hozta létre a hibáikat, az csak felfedi azokat. A dolgot azonban tovább bonyolítja, hogy a hamis elbeszélések egy jelentős részét örököltük.
