Amikor egy ország hanggá válik – FAIROUZ (Marsall Ágnes összeállítása)
- dombi52
- 3 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Vannak művészek, akiknek karrierjük van.
És vannak hangok, amelyeknek hazájuk van.
Fairouz nemcsak énekelt Libanonról: élhetővé tette, még akkor is, amikor az élhetetlenné vált. A száműzötteknek hordozható hazát, a gyászolóknak imát, a megosztottaknak közös nyelvet adott.
Ezeket a sorokat egy személyes adóssággal írom: egy olyan ember adósságával, aki 2009-ben átszelte Libanont, mint ahogyan egy dallamot szelünk át, és aki taxiról taxira, kávézóról kávézóra, dombról dombra megértette, hogy Fairouz hangja nemcsak átszelte a tájat – hanem egyben is tartotta azt.
A szerény bejrúti körülmények között született Fairouz sokkal több lett, mint egy énekesnő: élő emlékezet. A Rahbani testvérekkel együtt nemcsak egy országról énekelt, hanem meg is alkotta azt – egy költői, idilli, lehetséges Libanont. Talán idealizáltat, de éltetőt.
Palesztináról énekelt szólamok nélkül, fájdalomról gyűlölet nélkül, méltóságról harag nélkül.
A polgárháború alatt elutasította a táborokat, elutasította a száműzetést, visszautasította az együttműködést. Hangja az utolsó közös nyelv maradt Kelet- és Nyugat-Bejrút között.
„Nem a politikusoknak énekelek. A népnek énekelek.”
1984-ben a „Le Beirut” egy mártírváros imája lett. 2020-ban, a kikötő felrobbanása után ez a hang olyan természetesen tért vissza, mint egy kollektív reflex.
Fairouz nem fellép. Szertartást végez.
Úgy énekel, mintha imádkozna.
Az a Libanon, amiről énekel, lehet, hogy nem valóságos.
De amíg a hangja visszhangzik, lehetséges marad.
شكراً فيروز، شكراً من القلب
Köszönöm, Fairouz, szívem mélyéről köszönöm.
Laala Bechetoula
Fairouz (Nouhad Wadie’ Haddad) 1934. november 21-én született Bejrútban, Libanonban. Bár énekesi karrierje tinédzserkorában indult, a Fairouz (arabul türkiz) nevet csak az 1950-es években vette fel, amikor egy libanoni rádióállomásnál énekesként dolgozott. Kivételes énekesi tehetségével, amely ötvözi a nyugati és az arab zenei stílusokat, hamarosan világsztárrá vált. Fairouz már 1971-es észak-amerikai turnéja idején is a „libanoni énekesek első hölgyeként” volt ismert. Az Egyesült Államok csak egy a sok ország közül, ahol életében teltházas turnékat és koncerteket adott. Évtizedeken át az arab rádióállomások egyik oszlopos tagja volt, és több mint 150 millió lemezt adott el világszerte. Gyakran nevezik őt „Libanon lelkének”, és ma is a legnagyobb élő arab díva.
A kórus a templom előcsarnokában énekelte a „I Am the Grieving Mother” /Én vagyok a gyászoló anya/ című vallási himnuszt, amikor Fairouz belépett a templomba. A himnuszt hagyományosan a húsvét idején maga az énekesnő énekli.
