Amiről hallgatnak az oltásiparisták: a HPV oltás veszélyei (2.) ‒ Szakács Árpád hírcsatornája
- dombi52
- szept. 26.
- 6 perc olvasás
A cikk forrása:
Szakács Árpád, Sep 25, 2025
A vakcina nemcsak hogy nem mindig véd, hanem egyeseknél kifejezetten káros lehet.
Világraszóló botrányok övezték a HPV oltás globális bevezetését, a rengeteg halálesetet és számos súlyos mellékhatást eltussolták a hatóságok.
Legutóbbi videómban azt ígértem, hogy egy vaskos könyvet fogok részletekbe menően ismertetni, amely a hazai egészségügyi szervek által biztonságosnak és hatékonynak nevezett méhnyakrák elleni HPV vakcinával kapcsolatos információkat tartalmaz. Ezeket a magyar egészségügyi szervek elhallgatják az édesanyák és édesapák elől, akik jóhiszeműen beoltatják a gyermekeiket egy olyan vakcinával, amelynek az esetleges súlyos következményeiről nem kapnak tájékoztatást.
A kötet angol nyelvű címe: The HPV Vaccine on Trial, a magyar fordítás nagyjából: A HPV vakcina az ítélőszék előtt. A kötethez Luc Montaigner Nobel-díjas virológus írt előszót, amelyet már ismertettem. A könyv bemutatásának első részét itt tudja elolvasni.
Tehát sorrendben ismertetem tovább a könyv fejezeteit:
6. fejezet – Elhamarkodott eredmények – helyettesítő végpontok és gyorsított engedélyezés
A szerzők bemutatják, hogy a klinikai vizsgálatok nem azt elemezték, vajon a vakcina valóban megelőzi-e a méhnyakrákot, hanem csupán “helyettesítő végpontokat” (CIN2 és CIN3 elváltozások) használtak. Ezek azonban nem mindig vezetnek rákhoz, és sok esetben maguktól visszafejlődnek. [helyettesítő végpontok: a rák megjelenése előtti elváltozás (angolul: precancerous lesion) olyan sejt- vagy szövettani elváltozás, amely még nem rák, de nagy valószínűséggel rákhoz vezethet, ha nem kezelik. Tehát ezek “előjelek”, amelyek jelzik, hogy a sejtek már rendellenesen viselkednek, és idővel daganattá alakulhatnak. HPV és méhnyak esetében: CIN1: enyhe sejteltérés (sokszor magától elmúlik). CIN2 és CIN3: közepesen súlyos és súlyos elváltozások → nagy az esély, hogy kezeletlenül méhnyakrákká fejlődnek. AIS (adenocarcinoma in situ): egy másik típusú súlyos állapot a méhnyakon]
A Gardasil és Gardasil 9 engedélyezését a Merck gyorsított eljárással (fast-track, priority review) vitte végig, ami tovább rövidítette a kutatási időszakot. A szerzők szerint ez komolyan megkérdőjelezi a döntést, mivel a rák ritka, hosszú lappangású betegség, így a valódi hatékonyságot nem lehetett kimutatni rövid vizsgálatokkal.
7. fejezet – Álplacebók és placebók
A klinikai vizsgálatokban a Merck és a GSK soha nem használt valódi sóoldatos placebót. Ehelyett “álplacebókat” (fauxcebo) alkalmaztak:
alumínium-adjuvánst (AAHS)
más oltóanyagokat,
vagy toxikus összetevőket (pl. Polysorbate 80, bórsav, génmódosított élesztő) tartalmazó hordozóoldatot.
Ez a módszer eltorzította az eredményeket, hiszen a kontrollcsoport is kaphatott mellékhatásokat okozó anyagokat, így a vizsgálati és a kontrollcsoport közötti különbséget mesterségesen “eltüntették”. A WHO és az FDA elvben támogatja a sóoldatos placebókat, mégis engedélyezték ezt a megtévesztő eljárást.
8. fejezet – A 018-as protokoll – Elrejtve a szemünk elől
A 018-as protokoll különösen fontos volt, mert ez volt az egyetlen vizsgálat a célpopulációban (9–15 évesek), amely nem alumínium-adjuváns kontrollt alkalmazott, hanem a hordozóoldatot. Az FDA dokumentumaiból azonban kiderült, hogy a vizsgálatban csak feleannyi alumínium-adjuvánst adtak, mint a forgalomba hozott vakcinában. Ez több problémát vet fel:
Az FDA és Merck eltérő adatokkal dolgozott, ami adatmanipulációra utalhat.
A féladag adjuváns miatt a mellékhatások kevésbé jelentkezhettek.
A vakcina valódi összetételét a közvélemény, sőt még az orvosok sem ismerték meg pontosan. A szerzők szerint ez tudatos torzítás, amely a biztonsági problémák elfedését szolgálta.
9. fejezet – Fokozott kockázat: “negatív hatásosság”
Ez a fejezet a legaggasztóbb: a klinikai adatok arra utalnak, hogy a vakcina fokozhatja a rák kialakulásának kockázatát bizonyos csoportokban.
A Merck adatai szerint azoknál a nőknél, akiknél a vakcina beadásakor már fennállt HPV-fertőzés vagy antitest-pozitivitás, akár 44,6%-kal nagyobb eséllyel alakult ki CIN2/3 elváltozás, mint a kontrollcsoportnál.
A GSK Cervarix vizsgálataiban szintén jelentkezett a negatív hatásosság, egyes alcsoportoknál –48,1% értékben.
Ennek ellenére az FDA és az orvosi társaságok nem javasolják a HPV-szűrést oltás előtt – sőt, kifejezetten ellenzik.
Ez azt jelenti, hogy a vakcina nemcsak hogy nem mindig véd, hanem egyeseknél kifejezetten káros lehet.
10. fejezet – Termékenységi hatások – figyelmen kívül hagyott jelek
A szerzők hangsúlyozzák, hogy nincs humán vizsgálat a vakcina termékenységre gyakorolt hatásairól. Bár állatkísérleteket végeztek, a klinikai próbák során nem vizsgálták rendszeresen a meddőséget vagy a reproduktív problémákat. Csakhogy több figyelmeztető jelzés is volt:
A vizsgálatokban részt vevő fiatal nők közül sokan teherbe estek, és a vetélések aránya 25% körül mozgott, ami kétszerese a normál (10–15%) aránynak.
A Gardasil 9 próbáiban ez az arány még magasabb, 27,4% volt.
Ennek ellenére az FDA nem vizsgálta tovább ezt a problémát, és nem figyelmeztetett a kockázatra. A szerzők szerint ez egy súlyos mulasztás, amely hosszú távon demográfiai következményekkel járhat.
11. fejezet – Klinikai vizsgálati visszaélések
A szerzők rámutatnak, hogy a Gardasil vizsgálatai során a mellékhatások megfigyelése és jelentése hiányos volt.
A “megváltozott egészségügyi állapotokat” gyakran nem jelentették vakcina-mellékhatásként, hanem független betegségekként kategorizálták.
A vizsgálat résztvevőinek csak kis részének adtak “oltási naplót”, és azt is csupán 14 napig kellett vezetniük – így a hosszú távú problémák nem kerültek nyilvántartásba.
Az orvosokra szinte teljesen rábízták annak eldöntését, hogy mi számít jelentendő eseménynek, ami tovább torzította az adatokat. Összességében ez a fejezet azt állítja, hogy a biztonságra vonatkozó következtetések alapvetően megbízhatatlanok, mert a vizsgálatok szisztematikusan aluljelentették a problémákat.
12. fejezet –India – klinikai botrány
2006 után az amerikai PATH [Korábbi nevén Program for Appropriate Technology in Health - Program a megfelelő technológiák alkalmazásáért az egészségügyben - egy nemzetközi, globális egészségügyi szervezet. A PATH hat platformra összpontosít: vakcinák, gyógyszerek, diagnosztika, eszközök, rendszer- és szolgáltatás innovációk] “demonstrációs projektet” indított Indiában, Ugandában, Peruban és Vietnamban a HPV-oltás kipróbálására. Indiában két államban (Andhra Pradesh és Gujarat) több ezer tinédzser lányt oltottak be Gardasillal és Cervarixszal.
Hét lány halála országos botrányt váltott ki.
Az indiai parlament vizsgálata kimutatta: a projektek valójában de facto klinikai kísérletek voltak, amelyekhez nem volt megfelelő engedély és tájékozott beleegyezés. A lányok gyakran írástudatlan családokból származtak, a szülők aláírását sok esetben manipulált módon szerezték meg.
Az ügy következményeként India 2013-ban szigorította a klinikai vizsgálati szabályozást, és a mai napig nincs országos HPV-oltási program.
13. fejezet – Piac a semmiből
A Merck és a GSK óriási pénzügyi nyereséget realizált a HPV-vakcinából:
2017-ben a Merck 2,3 milliárd dollárt, a GSK pedig 186 millió fontot keresett belőle.
Több mint 270 millió dózist adtak el világszerte.
A Merck számára a Gardasil a Vioxx-botrány (amely több tízezer halálesethez köthető fájdalomcsillapító miatt robbant ki) utáni pénzügyi túlélési stratégia része lett.
A piacot úgy építették fel, hogy nemcsak a fiatal lányokat, hanem később a fiúkat, a felnőtteket és potenciálisan még a csecsemőket is célba vették, miközben az oltás kötelezővé tételére törekedtek.
14. fejezet – USA – Eladás és kényszerítés
Ez a fejezet bemutatja, hogyan alakult az USA-ban a HPV-oltás piaca:
Az oltás ára a bevezetéskor 360 dollár volt a három dózisért, a Gardasil 9 esetén már 410 dollár. Ez évi 1,64 milliárd dolláros kötelező piacot jelentene, ha minden állam előírja.
A Merck masszív reklámkampányt indított, amely a szülők bűntudatára és a gyerekek félelmeire épített (“Be One Less” – “Legyél eggyel kevesebb áldozat”).
Az USA-ban engedélyezett a gyógyszerek közvetlen fogyasztói reklámozása (DTC marketing), ami más országokban illegális.
A CDC és az államok közegészségügyi rendszerei kulcsszerepet játszottak abban, hogy az oltást bevezessék és kötelezővé tegyék az iskolás lányok számára.
15. fejezet – Mellékhatások tömkelege
A Gardasil piacra dobása után rövid időn belül sok ezer mellékhatás-bejelentés érkezett. A fejezet konkrét eseteket mutat be:
Chris Tarsell: fiatal művész, aki a harmadik Gardasil-adag után halt meg; az amerikai bíróság végül elismerte, hogy halála “valószínűleg az oltás miatt” következett be.
Colton Berrett: 2013-ban lebénult az oltás után, majd 2018-ban öngyilkosságot követett el.
Joel Gomez: órákkal a második adag után halt meg.
Számos lány és fiú krónikus betegségeket, autoimmun és neurológiai tüneteket jelentett. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a hivatalos VAERS (oltásmellékhatások jelentésére létrehozott) rendszerben aluljelentés zajlik: a valós szám a többszöröse lehet a regisztrált eseteknek.
16. fejezet – Az igazság keresése
Ez a fejezet bemutatja, hogyan próbálnak az oltássérült családok jogorvoslatot találni.
Az 1986-os amerikai törvény (National Childhood Vaccine Injury Act - Nemzeti Gyermekkori Védőoltások Által Okozott Sérülések Törvénye) létrehozta a Vaccine Injury Compensation Programot (VICP: Védőoltás okozta károsodások kártérítési programja), amely azonban rendkívül bürokratikus, lassú és az áldozatokat nem támogatja.
Az esetek kétharmadát elutasítják, és csak 0,5%-uk jut el a hagyományos bíróságokra.
Néhány esetben, például Chris Tarsell halálánál, a bíróság elismerte az oltással való összefüggést, de a legtöbb család hosszú és reménytelen harcot vív.
Egyes országokban (Franciaország, Japán, Spanyolország, India, Kolumbia) szintén indultak perek a Gardasil és a Cervarix miatt.
17. fejezet –Az üzenet irányítása
A szerzők összehasonlítják a Big Pharma kommunikációját a Big Tobacco stratégiájával:
A dohányiparhoz hasonlóan a gyógyszeripar is keretrendszert épít, befolyásolja a szabályozókat, és igyekszik elhallgattatni vagy lejáratni a kritikus tudományos hangokat.
A Gardasil esetében a kritikusokat gyakran „szélhámos tudósnak”, „álújságírónak” vagy „antivaxxernek” bélyegezték.
A WHO és egyes tudósok (pl. Heidi Larson a Nature-ben) azt hirdették, hogy a mellékhatások pszichoszomatikusak, és a világ “el kell hogy fogadja, hogy a HPV-oltás biztonságos”.
A szerzők szerint ez tudatos propaganda, amely a közvélemény manipulálására épül.
Folyt. köv.
