ÁRMÁNY (Gavallér János verse)
ÁRMÁNY
Tegnap még tegnap volt, élt a remény.
S mára tán elvonult a vihar,
szivárványos az ég,
a torkokon keserűség szárad,
nehéz nyelni a mindennapokat:
Ma már bilincsben a vágy,
kaptárba zárt számok mutatják,
mikor merre, mit hogyan,
mert mások akarják,
így meg úgy jöjjön a változás.
Pedig tegnap még tegnap volt;
embert kereső eső után
nőttek gombamód a jobbnál jobb,
bénábbnál bénább gondolatok,
– talán szerethetnénk egymást!
Tény-elméletek hazudhatnak?
Meghalt már minden és mindenki,
aki illatát érezte a gondolatnak.
Semmit magyaráz a tudomány,
barátságosan ölel az ármány.
2021.04.07.
Comments