top of page

Az Antikrisztus száma 6-6-6 (Hosszú Zoltán igehirdetése)

szilajcsiko


                                       

Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. (Jn 10,9)


Az alábbi kijelentéseim szerénytelennek tűnhetnek, ám ezt nem magam miatt, hanem eleink tudása előtti meghajlás okán és az információ fontosságának kihangsúlyozása miatt teszem.


Bár a harsonák elmaradnak, mégis egy olyan bejelentés következik, amely tudomásom szerint ebben az értelmezésben a nyugati kulturkörben ismeretlen. A három hatos által jelzett rejtélyes antikrisztusi számról  van szó.


Mivel a rejtély elvonja a figyelmet az igazságról, emiatt a rejtéllyel való foglalkozás nem segíti anyagi mivoltunkba vetett hitünk börtönfalai lebontását. Ezzel ellentétben, az igazság felszabadít. Ezért más a tudás keresése és más a rejtélyek után kutatni.


A 6-6-6 szám rejtélyesnek tűnik, de ismerete a belső szabadság útján járóknak valójában nagyon is gyakorlati segítséget tud adni.


Az Antikrisztus számának ismerete közel húsz éve hogy tudomásomra jutott. Az utóbbi hónapokban, hetekben a három hatos száma a magyar médiában is szóba került. Legutóbb Magyar Péter kapcsán, ahol Péter a 6 6 6 számok előtt tiszteleg. Mivel véletlenek nincsenek, tisztelgése bizonyítja, hogy melyik poláris erőtérhez van bekötve. Akinek szeme van, látja. Így jelzésnek veszem, hogy ezt a számot közkinccsé tegyem, tehát elérkezett az idő.


Ha valakinek még kétsége van afelől, hogy a végidőket éljük, annak biztosan mondhatom, hogy tévedésben van.

János apostol  így ír: "Ebben áll a bölcsesség próbája. Kinek értelme van, számítsa ki a fenevad számát! Emberi szám az. A száma: hatszázhatvanhat. (Jel 13,18 )



Rövid bevezető eleink valóság-ismeretébe


Belső világ‒Külső világ

A most következők többünk számára talán egyszerre lesz elvont és új. Ám ahhoz, hogy az antikrisztusi szám érthetővé váljon, eleink kozmológiai és teológiai szemléletét mint hátteret próbálom megvilágosítani, olyan egyszerűséggel, ahogy csak tudom.


Az őskor tudása egyetemes. Minden kultúra többé-kevésbé eltérő jelképrendszerrel, de ugyanazt fejezte ki: a Végső Valóságot, a Színlétet, más szóval Istent, és a hozzá vezető Utat. E rendszerek az idők során vallásokká és Kulturális Történetekké váltak, és azáltal, hogy nemzedékről nemzedékre következetesen átadtuk egymásnak, mélyen rögzültek. A keresztény világ hatásában egyik legfontosabb Kulturális Története a bűnbeesés, ahol Ádám és Éva mellett a kísértő Kígyó is fontos szereplő. Az Írás a Kígyót a Gonosszal, a Sátánnal, az Antikrisztussal azonosítja.


 Ám ha van Út és Cél, ami/aki a Végső Valóság, akkor van kiinduló pont is. A kiindulópont az evilági létezésünk, ami a Végső Valósághoz viszonyítva Alárendelt Valóság, vagyis Részlét. Az első, nem látható, ez a Teremtő világ. A második, látható, ez a Teremtett világ. Mivel a Teremtő Világ tartja létben a teremtettet, így a kettő egy. A magyar köznyelv az előbbit túlvilágnak, az utóbbit pedig evilágnak nevezi. A túlvilágot most fent, az evilágot lent képzeljük el. Azonban a fent‒lent képzete időben később alakult ki. Eredetében, a valóságnak megfelelően Bel-Kin volt. Tehát az érzékszerveink számára nemlátható világot a bent-tel, a bel-sővel azonosítottuk, ez a Belső Világ, míg az érzékeink által felfogható világot a kint-tel, ez a Külső Világ. Amíg a Belső Világban az összeszedettség által az Egységet tapasztalhatjuk, addig a Kint-ben a szétszóratást.


Tapasztalás és egység

Az Ősszülők Istentől való eltávolodása maga a Nagy Elkülönülés, a Bűnbeesés. Ez pedig nem más, mint az Éntudatunk kialakulása, ennek átkával és áldásával. Ekkor vált a Föld bolygó olyanná, amilyennek most is ismerjük és Káin megjelenésével és tettével: egy erősen polarizált lokális viszonyítási mezővé. Itt van hideg és meleg, fent és lent, igaz és hamis stb., és van Jó és Gonosz. Itt tapasztalhatunk. Mindez a Teremtő szabadságot adó szeretetéből fakad, azért, hogy a megkülönböztető képességünket használva választhassunk. Amikor Őt választjuk és ezt felvállaljuk, lélekben megtisztulva és kiteljesedve eggyé válunk Vele.


Mint már említettem, a létezés legmélyebb szintjén, a Szinlétben, a Teremtő és a teremtett egy. Ez mindig is így volt, így van és így lesz. Amint a tenger a cseppek összessége és egyek, úgy Isten a Lelkek, vagyis a részek összessége, és egyek.


Mondhatjuk, hogy Ő az Egy, és miáltalunk, a Részei által tapasztal. Igen, az Egy sokká lett, hogy mint Sok, az Élet játékában tapasztalva újra Egy legyen. Ez a tapasztalás végső célja.


Ebben a folyamatban önmagában az intellektuális tudás nem elég, ezért a tapasztalás kulcsfontosságú. A tapasztalás adja meg azt az átélt, megélt tudást, amely sejtszintre beépülve valódi tudáshoz vezet. Ezt nevezzük sejtmemóriának. Így, aki egyszer megtanult biciklizni vagy úszni, az sohasem felejti el, mert a teste megtanulta. Amíg a mindennapi élet megtapasztalásában mint társak sokszor csak időlegesen és felszínesen kapcsolódunk, addig például egy harctéren a megélt félelmek és fájdalmak által szerzett tapasztalat egész életre szól. Ezért mélyebb a baj-társi kapcsolat.


Tehát a tapasztalat, különösen a fájdalmas tapasztalat, elmélyíti a Rész, és ezáltal az Egy tudatosságát. Így a tudatosodás által ‒ mint Részek ‒ egy mélyebb egységre jutunk önmagunkkal és embertársainkkal, vagyis az Egésszel, hogy aztán időben, a Részlétben is újból Egy legyünk.


A Tékozló Fiú

Utunk a külső világ sötétségéből a Belső Fény felé halad. A tapasztalásnak ebben az utazásában mi magunk változunk át, önmagunk isteni származását újból megélő lényekké. Ennek az utazásnak számunkra egyik legkifejezőbb története Jézus példázata a Tékozló Fiúról.


Példázatában az Atyai Ház valójában az Élet Háza, a Forrás, ahonnan származunk és ahová visszatérünk. Ha időben nézzük, akkor ez az ember bűnbeesés előtti állapota, a paradicsomi állapot. Ugyanakkor Isten, mint Élet, maga a SZINLÉT, hisz Benne élünk, mozgunk és vagyunk (Szent Pál). Így az Ő fénye, szeretete belülről tart létben úgy bennünket, mint ahogy a Külső teremtett világot is. Ezért az Atyai Ház nem más, mint az Otthon, a Belső Fény, létezésünk Forrása, mely bennünk van ‒ hát hol máshol lehetne?!


Így valójában soha nem különültünk el, de képzelhetjük azt, hogy igen. Mivel szabadságunkban áll, ezt meg is tettük és tesszük. De ez csak képzelgés. E képzelt valóságunk (rém)álmában jön el hozzánk az Ébresztő, a Megváltó. Ő Jézus, a Krisztus, Aki azáltal ébreszt, hogy az irántunk való szeretetből fakadó életének és keresztre feszítésének drámájával emlékeztet. De honnan teszi ezt? Mivel lényünk legmélyebb szintjén szólít meg, ezért belülről.


Ez történt a Tékozló Fiúval is. Drámai helyzetében emlékezett az Atyai Házra és felébredt benne a vágy az Otthon után. És elindul Haza.


Tehát a Tékozló Fiú maga a Lélek, helyzete a Lélek állapota, tágabban az egész emberiség és annak állapota.


Amikor a Tékozló Fiú jussát kikérve elhagyja az Atyai Házat, akkor az a Lélek eltávolodása létbentartó, életet adó Forrásától. Ekkor a Lélek az érzékszervi tapasztalásával megragadja a kinti világot és a kinti világ megragadja őt.


Itt elkezd szórakozni, fizikai érzékekkel kényezteti magát és szétszórja örökségét, belső élete Erejét, Fényét. Végül a testével azonosulva már csak az érzékszervi tapasztalásnak él, ez a tapasztalás határozza meg tudatát, és érzéki emberré válik. Így veszíti el Istengyermeki méltóságát és szabadságát, és lesz boldogtalan.


Ekkor úgy tűnik, hogy végleg csapdába esik.


A Kinti Világ avagy a Külső Sötétség


(...) "a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. " (Mt 22,14)


Ha időben nézzük, ez a tapasztalásfolyamat, amint már utaltam rá, először szó szerint elbűvölő és kápráztató lehetett. Persze vagyunk sokan, akiknek most is az, többek között erről szólnak a "bakancslisták". Később, amikor a Lélek kezd megfeledkezni származásáról, már csak egy valóságot ismer és tapasztal: a Csillogó Sötétséget, a Külső Világot. Ennek eredménye aztán a teljes emlékezetvesztés, ahol már mint emberiség felejtjük el, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk.


 Végül csak a Külső Világbeli Tudatosság marad. Ezt a Belső Fény nélküli állapotot nevezi a Megváltó Külső Sötétség-nek. Sötétje nem más, mint az érzékszervi tapasztalásban élő Tékozló Fiú száműzött helyzete. Ez pedig a meghasonlás, a hiány, a szükség állapota, ahol szolgasorban él és éhezik, végül moslékot eszik. Itt sírás és fogcsikorgatás van.


A Lélek fájdalmas drámája ez. Alászállása saját döntései okozta poklába. Ám tudnunk kell, hogy a pokol legmélyén nyílik a Mennyország kapuja. Ezért ez az a pillanat, az a fájdalmas pont, ahonnan el lehet jutni a katarzishoz, vagyis meg lehet (vissza lehet) térni az Atyai Házba, saját Szívünkbe.


Az emberiség mint Tékozló Fiú, ehhez a végső ponthoz közelít, és mint Főnix, hamvaiból feltámad.


Ábel és Káin

Látszólag kitérőnek tűnik, mégis a magyar nyelv megvilágítja és láttatja az őskor egyetemes tudását. Nyelvünk őrzi és jelzi, a külső és belső világ igazságát, és ugyanakkor megmutatja, hogy miért azonosak a kinn és a kín szavaink. A fentiek ismeretében most már világos, hogy aki kint reked, az sírást és fogcsikorgatást, vagyis kínt él meg.


Az Ábel és Káin személynevek a beszélő nevek kategóriájába tartoznak, a Belső és Külső világbeli tudatosságot jelzik ‒ és csak magyarul érthetők.


Ábel szavunk eredetileg két szó: egy névelő A és a tulajdonságot megnevező melléknév, a Bel. (A Béla személynevünk ugyancsak beszélő név, jelentése azonos Ábelel, ahol az A névelő mint névutó a szó végén jelenik meg. Régente ez a csere elterjedt volt, használták úgy a névelőt, mint a névutót.)


 Ábel = A Bel. A Bel(ső) ember. Vagyis beszélő, tulajdonságot megnevező név.


 A Káin személynév már torzult, eredetében Káin = A Kin. A Kin, vagyis a Külső Világ embere. Ugyancsak beszélő név.


Történetük rávilágít arra, hogy A Kin-nek, a Külső világ emberének a bemutatott áldozata miért nem volt kedves Istennek. A létezésben elfoglalt helyzete miatt. Mivel csak azt tudta adni, ami lényege, áldozata nem belső, hanem érzéki áldozat volt. Külső rítus, formalitás, így tartalom és lélek nélküli. Olyan, amilyen a létezése. Vagyis áldozatából a lényeg hiányzott: az Istene iránti szeretet. E szeretetlenség miatt nem volt kedves áldozata az Úr előtt, és ölte meg A Belt. Mert A Kin ‒ létezése okán -‒ ellentéte és gyilkosa A Belnek. Történelmünk során ezen ok miatt ontották a Káinok az Ábeleket vérét.


Amíg A Bel a Belső Világbeli Tudatosság embere és Ősmintája, addig A Kin a Külső Világbeli Tudatosság embere és Ősmintája. Az első a hite és szeretete révén ad, teremt, a második a hit és a szeretet hiányában vesz, pusztít. Meglátásom, hogy jelen korunk geopolitikai szinterén az elsőt a nemzeti, míg a másodikat a globalista erők jelenítik meg.


Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a helytelennek is van helye a világban. Szerepe, hogy sötét tükröt tartva rámutasson a helyesre.


Jézus mint a Belső, a Lélek Embere, és a külső törvényt istenítő farizeusok között is ez az Őskonfliktus fedezhető fel. Finomabb formában ez a konfliktus jelenik meg Márta és húga, Mária szolgálatában. Továbbgondolva, ezt a konfliktust felfedezhetjük önmagunkban is, a testi (érzéki) és a lelki ember között. Örömhír ez, mivel az emberiség a fájdalom és a vér útját tapasztalva, ezt az Őskonfliktust már kezdi önmagán belül megélni. És ez jó. Azért jó, mert végül feloldódik.


A fenti gondolataimmal, remélem, sikerült láthatóvá tennem azt, hogy Ábel valójában Krisztus, és Káin az Antikrisztus előképe.


Mindezek tudatában már közelítünk a célhoz, az Antikrisztus számának megismeréséhez.


 A védikus és a szkíta hit és tudástár, amit most buddhizmusnak nevezünk, őrzik a három hatos ismeretét. Ezt 18, azaz 3 × 6  alkotórésznek (szanszkritul dhatu) nevezik.


Viszont azonossága az antikrisztusi számmal nem ismert. Lássuk tehát:

 

Az Antikrisztus száma 

                    

 

Idézzük fel újból János apostolt: "Ebben áll a bölcsesség próbája. Kinek értelme van, számítsa ki a fenevad számát! Emberi szám az. A száma: hatszázhatvanhat. (Jel 13,18)


Bár az Írás hatszázhatvanhat-nak mondja, de amint látjuk, eredeti jelentésében ez három hatos, azaz: 6-6-6. Tehát a hat érzéktudat, a hat érzékszerv, és a hat érzéktárgy.


Mivel a számok a Külső Világbeli Tudatosság, a Lélek Külső Sötétségbeli állapotát jelzik, így rávilágítanak emberi helyzetünkre, ezért hasznos ismerni.


Antikrisztusi, mert rámutat akár a teljes ellentétig elmenő elkülönülésre, a Krisztusi Belső Fénytől, ami az Atyai Ház, az Otthon.


Azért Fenevad mert mint Sárkány, hüllő. A hüllőnek nincs belső fénye, hője (ezért hűl ő). Mivel a Külső Világ napjától nyer életet, hőt, így tőle függ. A hüllő egyúttal függő is. Az érzékszerveinek alávetett lényként csak a Külső Világbeli Tudatossága van. Ő maga az.


Emberi szám az, mondja Szent János apostol. Igen mert a csak érzékszervei által tapasztaló, Külső Világbeli Tudatossággal rendelkező, az érzékeknek alávetett ember száma. A szám maga az Érzéki Ember, az evilágnak élő Ember száma.


Korunkban ő a Hatalom, az Önmegvalósítás Embere, aki a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége által önmagát szolgálja és önmaga királyságát építi. Bukásra van ítélve.


A kor, amibe a 2012-es évben beléptünk, az Egység Kora, ahol az Istenre és az egymásra figyelés következtében a másokat szolgálás eszméje erősödni fog, míg az önszolgálaté eltűnik.


Sok Káin és bal lator él a földön, sok kis antikrisztus. Vannak, akik megmenthetők, és vannak, akik tudatosan gyűlölik a Jót. Ők a Pusztító Világerő ügynökei. Mivel léthelyzetük a Jó gyülölése, emiatt megátalkodottak, így ők nem megmenthetők.


Amikor a Külső Világbeli Tudatosság teljes mivoltában emberi formát ölt, az maga a Jelenések Könyve Antikrisztusa, a Fenevad lesz. Időben ez közvetlenül Jézus Krisztus második eljövetele előtt fog megtörténni, ami igen közel van.


Végül ne feledjük, hogy mindez rólunk szól.


Minden, ami kívülről jön, nem mi vagyunk. Emiatt tesszük szívünkre a kezünket amikor azt mondjuk ÉN. Mint megtérő Tékozló Fiúk ezt előbb vagy utóbb felismerjük. És ekkor már mint Halhatatlan Lelkek, mint vándorok elindulunk a Csillogó Sötétség külső világából a Szív otthonába, az Atyai Házba. Ez az az út, amelynek végén a mi szerető Atyánk mindnyájunkat a szívére ölel. Úgy legyen.


A Jóisten áldásával,

Hosszú Zoltán.


 

          A Tékozló Fiú

 

Ami Van az természetes,

így nem érték.

Csak ha nincs, lesz érték.

Add ki a jussom ‒

szólt a Fiú az Apjának.

Az kiadta.

A Fiú a Vanból eljutott a Nincsbe.

A Nincsben a nem érték Értékké vált.

Bár fájdalom árán, a Fiú ezt megértette.

Így a Nincs tapasztalatával gazdagodva

Hazatért.

És az Apa a szívére ölelte.

 



 

 

320 megtekintés

10 Comments


vendég
Jan 24

A HEINEKEN-HEZ ÉS A SZÁMHOZ KAPCSOLÓDÓAN AJÁNLOM MINDENKINEK BEMENNI A BOLTBA, LEVENNI EGY "ÉLELMISZERNEK" HAZUDOTT TERMÉKET A POLCRÓL ÉS MEGVIZSGÁLNI A VONALKÓDOT!

LEGELÖL-KÖZÉPEN-VÉGÉN HÁROM TÚLLÓGÓ DUPLA-VONAL NOS EZ NEM MÁS, MINT 6-6-6. NA EZT ESSZÜK-VESSZÜK MINDIG, MINDENHOL!!! JÓ ÉTVÁGYAT!!!

ja...vegyünk le minden más terméket is a polcról megvizsgálás céljából...

Like

Czobor Imre
Jan 22

Egyfelől közeledtünk, másfelől távolodtunk. Ha Isten mindig ugyanaz, akkor az Ószövetség és az Újszövetség nem ugyanarról ad leírást. Jézus mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki nem jut Istenhez, csak általam." Ez pedig kizárja a "hegycsúcs" elméletet, miszerint oda bármely oldalról el lehet jutni, vagyis bármely vallás által lehet üdvözülni. Az Újszövetség Istenképét erősítik az új tudományos világkép elméletek is, pl. melyet Grandpierre Attila: Az élet könyve c. művében foglalt össze, vagy éppen az alábbi:

https://vdtablog.hu/a-vilag-egyik-legokosabb-embere-megalkotta-a-valosag-isten-es-a-tudatossag-kognitiv-elmeleti-univerzum-modelljet/

Like
Czobor Imre
Jan 23
Replying to

"Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (1Ján 3,8;Júd 1,6) 45Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem."

Jézus tanításának "szellemiségéből" valóban következhet, hogy "aki a helyes úton jár vagyis a nem ártás megbocsátás és a jószándék útján az megismeri az Igazságot és eljut az Életre. Aki e hármat éli bár lehet, hogy név szerint nem ismeri Jézus Krisztust…

Like

Hosszú Zoltán
Jan 22

Meglátásom, hogy Isten mindig ugyanaz, az Egyetemes Intelligencia és Szeretet aki teremt és gondoskodik. Mi emberek ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal, és ezt különböző kultúrák "cifrázták" Ezt mutatja az ógörög panteon, de ilyen a hindu, a germán stb. Mondhatni, amilyen a nép olyan az Istene. A valóság az, hogy nem az Istennek vannak emberi tulajdonságai, hanem az embernek van Isteni Tulajdonsága. Számomra a valós Isten ábrázolást Jézust adja nekünk a tékozló fiú atyja képében.. Az ellenségszeretetről pedig annyit tudok mondani, hogy Isten báránya nem az emberek birkája. A jogos önvédelem megengedett.

Like

Tibor
Jan 22

Emberi sör-s..



Like
Hosszú Zoltán
Jan 22
Replying to

A Heinekenen nem, csodálkozom...A világcégek nagy része antikrisztusi bekötöttségű. És erre még büszkék is, de csillaguk leáldozóban!

Like

Guest
Jan 22

Tisztelettel megjegyzem, hogy a "gondolt" kifejezés helyett, a képzelet lenne helyénvalóbb meglátásom szerint.

Like
Hosszú Zoltán
Jan 22
Replying to

A képzeletet nem tartom jónak mivel a képzelő - képzelés - képzelt hármasságot adná meg, egy másik lehetőség az észlelő - észlelés - észlelt.

Like
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page