Az elszállt becsületszó ‒ Görgei Artúr katonai pályafutása ‒ harcostársai szemével (Kincsesné Salca Mária jegyzete)
- dombi52
- szept. 12.
- 2 perc olvasás
Meghallgattam a „ma esti kérdést” a Kossuth rádióban: „Áruló volt-e Görgei?”, – és a választ, amelyet erre Görgei Zsuzsa adott, az egykori tábornok leszármazottja.
Szerinte, „természetesen”, Görgei nem áruló volt, hanem „életvédő”.
Szerintem erre a kérdésre mérvadó feleletet kortársai, harcostársai adtak, akik abban a korszellemben éltek, – nem a maiban, amikor még a hazaárulás is büntetlen marad, ha azt pl. parlamenti vagy EU-parlamenti képviselők” követik el.
1552-ben még felakasztották azt, aki a haza földjére be akarta engedni az ellenséget. Ma tele van idegenekkel („befektetőkkel”) a trianoni nemzetgyilkossági kísérlet ellenére még megmaradt, csonka hazánk földje. Vezetőink örülnek, hogy milyen sok munkahelyet hoztak létre, – de elhallgatják, hogy az általuk behozott saját munkásaiknak, – nem a magyaroknak.
Nem is értem, mit értenek „odafönt” szuverenitásvédelemnek!
Egyszóval: Kossuth‒Petőfi‒Görgei korában még (szkíta) keresztény erkölcs uralkodott, a hazáért meghalni volt dicsőség, a becsületszót megtartani volt erkölcsi kötelesség.
Fuksz Sándor igaz vákaszt keresett a fenti kérdésre – Görgeit ismerő kortársak emlékeiből.
Görgei Artúr katonai pályafutása – harcostársai szemével – Fuksz Sándor könyve:
Természetesen, ÉRTEM a Görgei-leszármazottak minden törekvését a Világosnál csata nélküli önmegadás „névadójának” szerecsenmosdatása iránt, – de nem értem, ha Görgei a cári had vezetőivel megegyezett, mert „inkább” előttük tette le a fegyvert, akkor hogyan hagyhatta Aradon a Habsburgok által kivégeztetni legjobb, igazán hazafi harcostársait.
Kérdezhetném „kegyetlenül”: – hogy’ volt képe egyedül elmenekülni?
De én nem akarom bántani a felmenőjük tisztára mosásán fáradozókat, hiszen nem tehetnek Görgei bármilyen döntéséről. Inkább tiszteletre méltó, hogy Görgei Zsuzsa VALÓBAN életeket véd! Ezzel sokaknak mutat jó példát! – A mai, erkölcstelen világban, amikor a magukat nem „áldottnak”, hanem „terhesnek” érző nők ugyanúgy dönthetnek magzatuk megtartásáról vagy kitépetéséről a legvédettebb helyről: az anyaméhből, akárcsak fölösleges kiskutyájuk vagy cicájuk megöléséről!
Kár, hogy a saját, tiszteletre méltó, életvédő tevékenysége közepette az áruló Görgeiről igyekszik hamis képet festeni. A mai, már erkölcstelen világ elfogadhatja „életvédőnek” Görgeit.
De miért tagadja meg Petőfi Sándor 1989-ben Barguzinban megtalált maradványainak MÉLTÓ eltemetését?!
Szerintem ez éppen a mai, hivatalos erkölcstelenséghez tartozik. Ez pedig hitelteleníti Görgei emlékének tisztára mosását is.
Maradjunk meg Görgei Zsuzsa és társai, mint életvédők tiszteleténél!
