Az ENSZ és a „The Great Reset” eredete (Vajda Miklós ismerteti Dr. Antony P. Mueller elemzését)
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
Körülbelül kétezer-négyszáz évvel ezelőtt a görög filozófus, Platón állt elő azzal az ötlettel, hogy egy kidolgozott terv szerint építse fel az államot és a társadalmat. Platón „bölcseket” (filozófusokat) akart a kormány élére, de azt is világossá tette, hogy az ő állama az emberek átalakítását igényli.
A modern időkben a mindenható állam hirdetői Platón filozófusát a szakértővel akarják helyettesíteni, és az eugenikán keresztül megalkotni az új embert, amit ma transzhumanizmusnak neveznek.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete és annak különböző alszervezetei kulcsszerepet játszanak ebben a projektben, amely az Agenda 2030 és a Great Reset projektben elérte jelenlegi szakaszát.
Harc a világkormányért
A Great Reset nem a semmiből jött. Az első modern kísérletet egy kormányzati funkcióval rendelkező globális intézmény létrehozására Woodrow Wilson kormánya indította el, aki 1913 és 1921 között volt az Egyesült Államok elnöke. Mandell House ezredes, az elnök fő tanácsadója és legjobb barátja inspirálására Wilson szerette volna egy Világfórum létrehozását az I. világháború utáni időszakra. Az amerikaiak Népszövetségben való részvételének terve azonban kudarcot vallott, és az internacionalizmus és az új világrend megteremtése felé irányuló törekvés visszaesett a húszas évek alatt.
A nagy gazdasági világválság idején azonban új lépés történt a társadalom szervezetszerű irányítása felé. Franklin Delano Roosevelt (FDR) nem hagyta elmúlni a válságot anélkül, hogy a „New Deal”-jével előmozdította volna a napirendet. FDR-t különösen érdekelték a második világháborúval járó különleges végrehajtói kiváltságok. Az ellenállás szinte nulla volt, amikor előrelépett, hogy megteremtse az új Népszövetség alapjait, amely akkor az Egyesült Nemzetek Szervezete nevet kapta.
Sztálin, Churchill és Roosevelt vezetésével 1942 januárjában huszonhat nemzet egyezett bele az Egyesült Nemzetek Szervezetének (UNO) létrehozásának kezdeményezésébe, amely 1945. október 24-én lépett életbe. Megalakulása óta az Egyesült Nemzetek Szervezete, ill. fiókjai, így a Világbank és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felkészítették a világ országait az alapításkor meghirdetett célok teljesítésére.
A „nemzetközi béke és biztonság”, a „nemzetek közötti baráti kapcsolatok kialakítása” és a „társadalmi haladás, jobb életszínvonal és emberi jogok” előmozdításának szerény kijelentései azonban elrejtik a végrehajtó hatalommal rendelkező világkormány létrehozásának napirendjét, amelynek feladata nem a szabadság és a szabadpiacok előmozdítása, hanem a kulturális és tudományos szervezeteken keresztüli nagyobb beavatkozás és ellenőrzés a nemzetek életébe.
Ez világossá vált az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) 1945-ös létrehozásával.
Eugenika
Az UNESCO 1945-ös megalakulása után az angol evolúcióbiológus, eugenikus és globalistának kikiáltott Julian Huxley (Aldous Huxley, a Brave New World szerzőjének testvére) lett az első igazgatója.
A szervezet elindításakor Huxley egy „globális kiterjedésű tudományos világ-humanizmust” szorgalmazott, és azt kérte, hogy manipulálják az emberi evolúciót a „kívánatos” cél érdekében.
A dialektikus materializmust „az evolúciós filozófia első radikális kísérletének” nevezve, az UNESCO igazgatója nehezményezi, hogy a társadalom megváltoztatásának marxista megközelítése kudarcot vallott, mert hiányzik belőle egy nélkülözhetetlen „biológiai összetevő”.
Ezekkel az ötletekkel Julian Huxley tekintélyes társaságba került. A tizenkilencedik század vége óta az emberi faj genetikai fejlesztésére irányuló felhívás az eugenikán keresztül számos kiemelkedő követőre tesz szert. John Maynard Keynes például az eugenika és a népességszabályozás előmozdítását tartotta az egyik legfontosabb társadalmi kérdésnek és kulcsfontosságú kutatási területnek.
Keynes nem volt egyedül.
Az emberi faj saját fejlesztése érdekében történő tenyésztésének támogatóinak listája meglehetősen nagy és lenyűgöző. Ezek az „illiberális reformerek” sok más jól ismert név mellett HG Wells és GB Shaw írók, Theodore Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök, valamint Irving Fisher közgazdász és a családtervezés úttörői, Margaret Sanger és Bill Gates Sr., Bill Gates apja, a Microsoft társalapítója és a Bill and Melinda Gates Alapítvány vezetője .
Julian Huxley az UNESCO megalapításánál tartott beszédében meglehetősen konkrétan fogalmazta meg ennek az intézménynek a céljait és módszereit. Az emberiség kívánt „evolúciós előrehaladásának” eléréséhez az első lépésnek hangsúlyozni kell „a világpolitikai egység végső szükségességét, és minden népet megismertetni a teljes szuverenitású különálló nemzetekről egy világszervezetre való átruházásának következményeivel”.
Ezen túlmenően az intézménynek mérlegelnie kell a „minőség és a mennyiség fontossága” közötti kompromisszumot, ami azt jelenti, hogy figyelembe kell vennie, hogy „minden emberi szervezetnek, mint minden típusú szervezetnek van egy optimális mérettartománya.” Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének különös figyelmet kell fordítania „a világ művészetének és kultúrájának változatosságában való egységre, valamint a tudományos ismeretek egységes gyűjteményének előmozdítására”
Huxley világossá teszi, hogy az emberi sokféleség nem való mindenkinek. Változatosság a „gyengék, bolondok és erkölcsi fogyatékosok számára… nem lehet más, mint rossz”.
És mert „a lakosság jelentős százaléka nem képes profitálni a felsőoktatásból”, valamint „a fiatal férfiak jelentős százaléka” szenved „testi gyengeségtől”, vagy mentálisan instabill” és „ezek az okok gyakran genetikai eredetűek”, ezeket a csoportokat ki kell zárni az emberi haladás előmozdítására irányuló erőfeszítésekből.
Beszédében Huxley diagnosztizálta, hogy írásának idején
„valószínűnek tűnik, hogy a genetikai butaság, a fizikai gyengeség, a mentális instabilitás, és az emberi fajban már meglévő betegségekre való hajlam túlságosan nagy tehernek fog bizonyulni ahhoz, hogy valódi előrelépést lehessen elérni”. Hiszen „elengedhetetlen, hogy az eugenikát teljesen a tudomány határain belülre hozzuk, mert mint már jeleztük, a nem túl távoli jövőben az emberi lények átlagos minőségének javításának problémája valószínűleg sürgetővé válik; és ez csak egy valóban tudományos eugenika megállapításainak alkalmazásával valósítható meg”
Az éghajlati veszély alkalmazása
A következő döntő lépést a globális gazdasági átalakulás felé a Római Klub első jelentése tette meg. 1968-ban megalakult a Római Klub az olaszországi Bellagio Rockefeller birtokon. Első jelentését 1972-ben tették közzé „A növekedés határai” címmel.
A Római Klub emeritus elnöke, Alexander King és a klub titkára, Bertrand Schneider tábornok a Római Klub Tanácsának jelentésében tájékoztatják, hogy
amikor a klub tagjai új ellenség azonosítását keresték, a szennyezést, a globális felmelegedést, a vízhiányt és az éhínségeket sorolták fel az emberiség hibáztatásának legmegfelelőbb elemei között, azzal a következménnyel, hogy magát az emberiséget is csökkenteni kell, hogy kordában tarthassák ezeket a fenyegetéseket.
Az 1990-es évek óta az Egyesült Nemzetek Szervezete az Agenda 2021-ben és az Agenda 2030-ban számos átfogó kezdeményezést tett a globális ellenőrzési rendszer felé.
A 2030-ig szóló menetrendet az ENSZ összes tagállama 2015-ben elfogadta. A felhívás a globális változás tervét tizenhét fenntartható fejlődési célban jelöli meg (SDG). A kulcsfogalom a „fenntartható fejlődés”, amely kulcsfontosságú eszközként tartalmazza a népességszabályozást.
A Föld megmentése a zöld politika harcosainak szlogenjévé vált. Az 1970-es évek óta a globális felmelegedés horror forgatókönyve hasznos eszköz a kezükben, hogy politikai befolyást szerezzenek, és végre uralkodjanak a közbeszéd felett. Időközben ezek az antikapitalista csoportok meghatározó befolyásra tettek szert a médiában, az oktatási és igazságszolgáltatási rendszerben, és a politikai színtéren jelentős szereplőkké váltak.
Sok országban, különösen Európában, az úgynevezett zöld pártok a politikai rendszer sarkalatos tényezőjévé váltak. A képviselők közül sokan meglehetősen nyitottak követeléseikben, hogy a társadalmat és a gazdaságot kompatibilissé tegyék a magas ökológiai normákkal, amelyek megkövetelik a jelenlegi rendszer újraindítását.
1945-ben Huxley megjegyezte, hogy még túl korai egy eugenikus népességcsökkentési programot javasolni, de azt tanácsolta, hogy a szervezet számára fontos lesz, hogy „lássa, a problémát, és a legnagyobb gondossággal vizsgálják, hogy a nyilvánosság tájékoztatva legyen a kockán forgó kérdésekről, így legalább sok minden köztudottá válik.”
Huxley óvatossága már nem szükséges.
Időközben az Egyesült Nemzetek Szervezetének ágai olyan szintű hatalomra tettek szert, hogy még az eredetileg kisebb ENSZ-alszervezetek is, mint például az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a világ egyes kormányait utasíthatják parancsaik teljesítésére. A WHO és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – amelynek hitelfeltételei között az is szerepel, hogy egy ország betartja-e a WHO által meghatározott szabályokat – az új világrend megteremtésén munkálkodó legfőbb tandemmé vált.
Ahogyan Julian Huxley 1945-ös beszédében rámutatott, az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata, hogy felszámolja a gazdasági szabadságot, mert a „laisser-faire és kapitalista gazdasági rendszerek” „nagyon sok csúnyaságot hoztak létre”.
Eljött az idő, hogy „egyetlen világkultúra” létrejöttén dolgozzunk. Ezt a tömegtájékoztatás és az oktatási rendszerek kifejezett segítségével kell megtenni.
Következtetés
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének és alszervezeteinek megalakulásával az eugenika és a transzhumanizmus programjainak előmozdítása nagy lépést tett előre. A Római Klub tevékenységével együtt megvan a tere, hogy elindítsák a jelenleg zajló nagy újraindítást. A világjárvány kihirdetésével a gazdaság és a társadalom átfogó kormányzati ellenőrzésének célja újabb ugrást tett a gazdaság és a társadalom átalakítása felé. A szabadság új ellenséggel néz szembe. A zsarnokság a szakértői uralom és a jóindulatú diktatúra álcája alá kerül. Az új diktátorok nem az isteni gondviselés alapján igazolják a dominanciához való jogukat, hanem most azt a jogot követelik, hogy az egyetemes egészség és biztonság nevében, feltételezett tudományos bizonyítékok alapján uralják a népeket.
(Dr. Antony P. Mueller, német közgazdász professzor, aki jelenleg Brazíliában tanít.)
Forrás:
