Az érzéketlenség elleni háború (CJ Hopkins jegyzete)

Eredeti cikk:

The War on Insensitivity, by CJ Hopkins, 2023. Feb 21

Schiller Mária küldeménye

Íme egy "összeesküvés-elmélet". Ez a globális-kapitalista gondolatrendőrségről szól, és a társadalom "érzéketlenségtől" való megtisztítására irányuló folyamatos erőfeszítéseikről. Igen, így van, érzéketlenség. Ha van valami, amit a globális-kapitalista gondolatrendőrség ki nem állhat, az az érzéketlenség. Tudják, például az etnikai vagy vallási kisebbségek, a testi vagy szellemi fogyatékkal élők, a nemek közötti váltakozó neműek, az ocsmányul csúnya emberek, a szörnyen kövér emberek, a törpék és így tovább.

A globális-kapitalista gondolatrendőrség borzasztóan aggódik az ilyen személyek érzései miatt. És más érzékeny személyek érzései miatt, akik szintén aggódnak az ilyen személyek érzései miatt. És általában mindenki érzései miatt.

Ezért megtisztítják a társadalmat az irodalmi tartalom minden olyan formájától, és minden más tartalomtól, amely esetleg helyrehozhatatlanul sértheti az ilyen személyeket, és az ilyen személyek érzései miatt aggódó személyeket, és mindenkit, aki bármi miatt is megsértődhet.

Feltételezem, mostanra már önök is látták a híreket Roald Dahl "érzékenyítő szerkesztéséről", aki olyan könyvek szerzője, mint a James és az óriásbarack, a Charlie és a csokoládégyár, a Boszorkányok, a Twits és számos más könyv.

Az történt, hogy Dahl kiadója, a Puffin Books felbérelt egy kis csapat "érzékenyítő szerkesztőt", hogy érdemben átírják a könyveit, és eltöröljék az olyan szavakat, mint "kövér" és "csúnya", valamint Dahl "kopasz" és "nőnemű" jellemzéseit, és beillesszék a saját, "érzékenyített" nyelvezetüket.

Amit talán nem tudsz, hogy a Puffin Books a Penguin Random House, egy multinacionális konglomerátum kiadóvállalat és a Bertelsmann, egy névlegesen német, de valójában globális médiakonglomerátum leányvállalata. A Penguin Random House egyike az úgynevezett "öt nagy kiadónak", amelyek a kiskereskedelmi könyvpiac mintegy 80%-át ellenőrzik. A másik négy a Simon & Schuster, a Macmillan, a Hachette és a HarperCollins.

Együttesen ez az öt vállalati óriásvállalat több száz részlegével, kiadói csoportjával és impresszumával (pl. Puffin Books) ellenőrzi a legtöbb olvasmányt. Vegyen le találomra néhány könyvet a könyvespolcáról, és nézzen utána az impresszumoknak, hogy megnézze, hány közülük a "nagy öt" kiadó valamelyikének vagy valamelyik részlegének vagy kiadói csoportjának a tulajdonában van.

Egy másik dolog, amiről talán nem is tudsz, hogy ezek a kiadói konglomerátumok és a nyomdák légiói, valamint az írók, akik arra törekszenek, hogy ezek a nyomdák kiadják őket, egyre több "érzékeny olvasót" alkalmaznak. A Writer's Digest így írja le a funkciójukat:

"A kiadók és a szerzők felbérelik őket, hogy alapvetően töröljék a könyveiket, mielőtt azok az utcára kerülnének, remélve, hogy megelőznek minden félreérthető üzenetet ... remélve, hogy az embereket pontos fényben ábrázolják, ha műfaji, faji, etnikai, szexuális orientációról van szó. Az érzékenyítő szerkesztés a kiadó vagy a szerkesztő biztosítéka a jó hírnév védelmére és a profitveszteség elhárítására, minden esetre, valamint a szerző kísérlete arra, hogy a karaktereket pontos fényben ábrázolja. A szervezetek akkor vásárolnak érzékenységi lektorálást, ha az írás kívül esik a szakértelmükön vagy tapasztalatukon, vagy bizonytalanok abban, hogy megfelelően ábrázoltak-e részleteket."

A Penguin Random House minden olyan szerzőjének, aki "személyes tapasztalatain kívül ír" (azaz a képzeletét használja), "hitelességi olvasmányt" ajánl, hogy megakadályozza, hogy "sztereotípiákat állandósítson", vagy "tudattalan vagy internalizált előítéleteit" mutassa ki, és "káros ábrázolási mintákat" hozzon létre stb.

Ha ez úgy hangzik, mint valami hátborzongató, Orwelli-elmélet-minisztérium típusú agybaszás, az azért van, mert pontosan erről van szó. Ez igazából senkit sem érint kevésbé, mint engem – nem engednék egyetlen nagyvállalati kiadót vagy "érzékeny olvasójukat" sem az írásaim közelébe, amelyeket amúgy sem adnának ki, és amelyek miatt valószínűleg rohamot kapnának, és aztán az irodában tántorogva keresnék más fogyatékkal élő fekete-transznemű kollégákat, akik előtt letérdelnének és bocsánatot kérnének –, de van egy egész generációnyi feltörekvő író, akiket arra kondicionáltak, hogy ezt "normálisnak" fogadják el.

A Roald-Dahl-sztorit "woke/anti-woke" kultúrharc-történetként keretezik. Nem az. És nem is egy aberráció. Ez az új globális-kapitalista totalitarizmus szerves része, amiről már sokat beszéltem.

Az egész "Wokeness" jelenség az. A globális-kapitalista kulturális forradalmárok mindenütt vadásznak az "érzéketlenségre". A művészetekben, az iskolákban, a tévéműsorokban, a filmekben, a közösségi médiában stb.

Az "érzéketlenség" a globális-kapitalista ideológiától való eltérés minden formája, függetlenül attól, hogy hol helyezkedik el a bal/jobb spektrumon.

A folyamatot a Gleichschaltung új formájaként írtam le, a társadalom minden elemének – vagy minden olyan elemnek, amely számít – a globális-kapitalista ideológiával való szisztematikus összehangolásaként.

Mi is az a globális-kapitalista ideológia?

Nos, mondtam, hogy van egy "összeesküvés-elméletem". Nem túl szexi "összeesküvés-elmélet", de meg kell tennem, mert csak ennyim van. És, bocsássanak meg, de még csak most kezdek bele a második "érzéketlen" disztópikus regényembe, ezért ezt az "összeesküvés-elméletet" a The War on Populism bevezetőjének egy hosszú részletével fogom megmagyarázni: Consent Factory Essays, Vol. II (2018-2019) című esszégyűjteményem egyik kötetéből, ahelyett, hogy venném a fáradságot, hogy csúnyán átfogalmazzam. Ez tényleg egy elég hosszú részlet, szóval, ha történetesen munka közben olvasod ezt (vagyis amikor dolgoznod kellene), vagy ha vissza kell térned egy Twitter-frászhoz, vagy ha a figyelmed egy szúnyogéhoz hasonlóan rövid, akkor talán érdemes elmentened, és megpróbálod később elolvasni.

Készen állsz? Oké, akkor kezdjük.

Ez a konfliktus (azaz a globális kapitalizmus kontra globális "populista" lázadás) az elmúlt négy év őrületének gyökere. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell értenünk, hogy ez elsősorban egy ideológiai konfliktus, egy globális háború a szívekért és az elmékért. Trump, Johnson, Corbyn, Sanders és más úgynevezett "populista" figurák soha nem jelentettek valódi fenyegetést a GloboCap számára, semmilyen anyagi értelemben. Ők szimbólumok, figurák, a globális kapitalista ideológiával szembeni ellenállás reprezentációi. A GloboCap ezt az ideológiájával szembeni ellenállást (balról és jobbról egyaránt... nem számít) próbálja eltiporni, nem pedig bármely konkrét politikai vezetőt vagy mozgalmat. Ezt a "populista" lázadást kell elfojtania, hogy folytathassa a munkát, és az egész világot egyetlen nagy, értéktelen piactérré alakíthassa át ... amit az elmúlt harminc évben tett.

Erre épült a kapitalizmus. Ideológiai értelemben egy egyszerű gépezet, amely megfosztja a társadalmakat a "despotikus" értékektől (pl. vallási, társadalmi, kulturális értékektől ... a királyok, papok, arisztokráciák, művészek, közösségek, politikai pártok, családok stb. által létrehozott értékektől), és mindezt egyetlen értékkel (azaz csereértékkel) helyettesíti, mindent áruvá téve. Lényegében ez egy ideológiai gépezet, egy értékdekódoló/átkódoló gépezet, amely a társadalmakat piacokká alakítja át.

(Itt egy kicsit megvágtam, hogy valamivel kevésbé legyen hosszú, és rátérjek a globális-kapitalista-ideológiai részre.)

A globális kapitalizmus ideológiája (vagyis az a terület, amely a "valóságunkat" alkotja) nem hasonlít semmilyen más ideológiához az ideológia 5000 éves történetében. Ez egy olyan ideológiai terület, amelynek nincsenek határai, sem belső, sem külső határai. Ez egy jellegtelen terület, amelyen belül bármi lehetséges, mert semmi sem rendelkezik értékkel vagy jelentéssel önmagában és önmagával. Szó szerint "a valóság sivataga", az értékek végtelen, zökkenőmentes sivataga, amelynek élettelen felszínén az értékek szellemei örökké bolyonganak, körbe-körbe, céltalanul, semmit sem jelentve, sehová sem tartva, mert már ott vannak, az egyetlen helyen, ahol lenni lehet, mert a sivatag mindenhol és mindenütt van.

Ezen a területen kívül nincs sehol és semmi. Nincs "kívül", ahol bármi létezhetne. Ez egyetlen nagy globális kapitalista világ, egyetlen egységes, mindenütt jelenlévő kapitalista "valóság"... egyetlen nagy globális piactér, vagy az lesz, amint a GloboCap befejezi a hidegháború utáni világ maradékának destabilizálását és átstrukturálását.

Ez az elmúlt harminc év története. A mai figyelemelterelés, a gyártott tömeghisztéria, a propaganda, a koholt felháborodás, a botrányok, a háborúk, a háborúk híresztelései, a közösségi médiában zagyvaságokat kiabáló hangok millióinak fülsiketítő morajlása, az összeesküvés-elméletek alatt, valós és kitalált, a választási politika olcsó színjátéka, és így tovább, ott kint a szabadban, mert senki sem figyelt oda, a GloboCap felmosott, megtisztította a társadalmakat elavult értékeiktől, beolvasztotta őket a globális piacba... ideológiai konformizmust megvalósítva.

Önök ismerik ezt az ideológiai konformizmust. Mindannyian ismerjük. Valószínűleg sok olyan "értéket" támogatsz, amelyeket állítólag támogatni akarnak: antirasszizmus, egyenlő jogok, az egyház és az állam szétválasztása, stb., a hagyományos liberális menetrend. Ne feledjük, a kapitalista ideológia az, ami végül is megszabadított minket a despoták, királyok, arisztokráciák, papok uralma alól. (Én személy szerint rendkívül hálás vagyok ezért.) Mint fentebb kifejtettem, a kapitalizmus ezt úgy érte el, hogy kiirtotta a "despotikus" értékeket, és mindet egyetlen értékkel, a csereértékkel helyettesítette, mindent áruvá téve. Ez azonban nem hangzik túl vonzóan. Senki sem akarja magát csak árucikknek látni, vagy egy olyan világban élni, ahol nincsenek valódi értékek. Ezért a kapitalizmus "demokráciaként" hozta forgalomba magát, és ez sokkal jobban elnyerte a tömegek tetszését.

Itt vagyunk, néhány száz évvel később, és a "demokrácia" (azaz a kapitalizmus) kifogyott a "despotikus" értékekből, amelyeket ki akar irtani és amelyek alól "felszabadítani" akar bennünket. Persze, még mindig van némi tennivalója a Közel-Kelet szekularizálásában, és még mindig van néhány ország, amelyik nem játszik, de a bolygó nagy része már belevágott a programba. Az értékek felszámolásával kapcsolatos munka nagy része, amit még el kell végezni, itthon van. Még mindig sok nyugati fogyasztó van, aki nem fogadta el teljesen a "demokráciát", és aki ragaszkodik a régi "despotikus" értékekhez... rasszista értékek, vallási értékek, nacionalista értékek, idegengyűlölő értékek, homofób értékek, transzfób értékek, kulturális és művészeti értékek, ableistikus értékek, alloista értékek, árnyékizmus, lookizmus, etnocentrizmus, ciszgenderizmus, antiszemitizmus, jingoizmus, szexizmus, méretizmus, saneizmus... a lista csak folytatódik és folytatódik és folytatódik.

A demokrácia (azaz a globális kapitalizmus) addig nem nyugszik, amíg meg nem tisztítja a társadalmat (azaz, a globális piacot) ezektől a csúnya, romboló, despotikus értékektől, és bevezetett egy világméretű "magatartási kódexet" (mint amilyen a legtöbb globális vállalatnak van), egyetemes "gyűlöletbeszéd-ellenes szabályokkal" és "megfelelő szókincs" listákkal, és eltörölt minden látható szimbólumot, ami az ilyen despotikus értékeket jelképezi a közszemléről, és minden utalást rájuk az iskolai tantervből, és egyébként az emberiséget hiper-konformista fogyasztók tömegévé alakította át, akik mind úgy néznek ki, mint a Benetton reklámban a modellek, és úgy beszélnek, mint az ügyfélszolgálati képviselők.

Ne értsenek félre, én a demokrácia híve vagyok, és nem vagyok híve a rasszizmusnak vagy bármilyen másfajta diszkriminációnak vagy bigottságnak. Csak próbálok egy kicsit rávilágítani az utóbbi időben tomboló identitáspolitikai buzgalom mögött álló erőkre, és az ilyen buzgalom elleni "populista" visszahatásra.

Ezt a buzgalmat, ezt az ideológiai konformizmusért folytatott keresztes hadjáratot sok baloldali a "társadalmi igazságosság" megteremtésére irányuló mozgalomként, sok jobboldali pedig "kulturális marxizmusként" írja le. Egyik sem az. Vagy ... OK, mindkettőnek vannak elemei, de alapvetően a globális kapitalizmus megtisztítja a társadalmat a despotikus értékektől, létrehozva azt a végtelen, értékmentes, értelmetlen "valóságos sivatagot", amelyet fentebb leírtam.

Ennyi. Figyelmeztettelek, hogy ez elég hosszadalmas. A cikk 2020 szeptemberében íródott, tehát körülbelül hat hónappal az Új Normál bevezetése után.

Ami a Roald-Dahl-ügyet illeti, most az fog történni (és jelenleg is az történik), hogy az A-listás szerzők, újságírók és a kultúra globális-kapitalista szimulációjának egyéb hivatalos szócsövei néhány napig nagy port kavarnak, majd a Penguin Random House és a többi "nagy ötös" kiadó "érzékenység-szerkesztésbe" kezd, " és "hitelesség-szerkesztéssel", és más módon agresszíven homogenizálják a mély L irodalmat, amíg már nem számít, hogy milyen könyveket olvasunk, mert mind egymás apró variációi lesznek, amelyek teljesen lélekromboló, felcserélhető sivárságukban semmihez sem fognak annyira hasonlítani, mint a vállalati irodák lobbijához.

Persze, ha érdekel az irodalom, akkor bármikor felkereshetsz és elolvashatsz más könyveket, amelyeket olyan, hozzám hasonló, tisztességtelen és "érzéketlen" szerzők írtak, akik nem állnak kapcsolatban semmilyen globális kiadói behemótokkal, feltéve, hogy nem rejtették el őket a hamis "érzékeny tartalom" figyelmeztetések mögé.