AZ IDEGEN DIVATSZÓ (Gyimóthy Gábor rendkívüli nyelvleckéztetője)
AZ IDEGEN DIVATSZÓMélységesen utálom a
divatba jött szavakat,
amelyeket, ha meghallja,
a kutya is megugat.
Használóik eveznek a
vadidegen vizeken:
legyen a mafla divatszó
lehetőleg idegen!
Ilyen szó az abszolút is
és az emblematikus,
vagy a rettenetes extrém
és most az ikonikus!
(Úgy szeretem, ha valaki
azt mondja, abszolút nem
Hisz’ úgy nem teljesent kell, de
egyáltalánt értenem...!
Teljesen nem, furcsa lenne
– ebből látod, hülyeség –
de használójára mégsem
szakad rá a magas ég!)
Hátmég az evidencia
és a bamba adekvát.
Karácsonykor ilyenekkel
díszíthetnénk föl a fát...
(Így lenne a fa díszes is
ragyogó és takaros,
mert nálam az idegenszó
– közismerten – mind piros!)
Nyelvünkben ezrével hemzseg-
nek az idegen szavak.
Az nem látja, ki szemet huny,
vagy az, aki nagyon vak.
Ám a divatszó, ezen túl,
gyakran kizárólagos,
ezért – például a fotó –
fullasztón utálatos!
(Arról nem is beszélve, hogy
mindössze csak fényt jelent,
de fénykép helyett használják
kint is, bent is, fönt és lent...!)
Van, hogy az új divatszónak
eltűnt régi értelme.
Aki hallja, tanakodhat,
belefájdul az elme!
Magyarázd meg, hogy mit értesz
az ikonikus alatt?
Madarat fogsz azzal, avagy
rágcsálót? – Netán halat?!
Hiszen a régi értelme
meglepően egyszerű.
Akkor nem jelentett mást, csak
épp annyit, hogy képszerű!
Ma már rég nem beszélgetnek
– az senkinek jól nem áll –
mert ma, „előkelő” szóval,
mindenki kommunikál...!
Egy további divat rémség,
hogy mindenki „regisztrál”.
Nem regisztráltatja magát,
hanem hetykén „regisztrál”!
Eszébe se jut, mit csinál,
hogyha – úgymond – regisztrál!
Föliratkozni igével
nyilván hadi lábon áll.
Elfelejti, olyan is van,
mint a bejelentkezés,
oly divatos a regisztrál,
és használni oly mesés!
Negyven éve senkinek nem
volt baja a gluténnal.
Ámde változnak az idők
és az őrület szárnyal.
De amit az anyanyelvünk
önmagának kikér,
a gluténnak magyar neve
egyszerűen sikér!
Amikor még egyik szó sem
volt közismert fogalom,
átvettünk egy idegen szót!
Íme, ez a borzalom!
Itt aztán nem csak megáll, de
zokog is a józan ész:
van rá magyar szavunk és te
mégis idegenért mész??!
Hányingert kapok e szótól
és a szám íze fanyar,
miért kell nekünk a laktóz??
A tejcukor túl magyar??!
A tejcukor olyan szó, hogy
magyarul van értelme!
Kérdezd meg, hogy mi a laktóz?
Soká jársz majd kérdezve!
Lehetőséget szorít ki,
a divatos opció.
Tehát fölösleges is és
különösen marha szó!
Ám a borzalmaknak csúcsa
a „szép” kemikália!
Száműzte a magyar szót, hisz’
a vegyszer már pária!
Orrvérzésig folytathatnám
– s szórnám falra a borsót...
E szavakkal szegelik a
nyelvünknek a koporsót.
Zollikerberg, 2024 I. 25.
