Az igazság az elektromos autókról (Vajda Miklós cikkismertetője)

Eredeti cikk:

The Truth About Electric Cars and The Dangers of Large Lithium-Ion Batteries. They are far more environmentally damaging than normal cars. By Andrew Orlowski

A múlt hónapban kigyulladt a Felicity Ace nevű teherhajó, amely 4000 luxusautót szállított, összesen 438 millió dollár értékben. Szerencsére a legénység tagjai nem sérültek meg, és gyorsan elhagyták a hajót. A tűz azonban egy hétig égett. Ennek az az oka, hogy a szállítmányban lévő elektromos járművekben (EV) lévő lítium-ion akkumulátorok életben tartották a tüzet. A tűz csak akkor halt ki, amikor a fedélzeten lévő éghető anyagkészlet elfogyott.

Valami hasonló történt tavaly júliusban. Az ausztráliai Viktória városában kigyulladt egy 13 tonnás Tesla „Megapack” létesítmény, amely lítium-ion akkumulátorok széles skáláját használja az időszakos megújuló energiaforrásokból előállított energia tárolására. Ez a tűz végül három nap után kialudt. Abban az időben számos ökológiai veszélyt okozott, beleértve a mérgező füstöt, amely mérgezte a helyi lakosokat. A tűzoltók azonban nem tehettek mást, mint figyelemmel kísérték a környezeti károkat – meg kellett várniuk, amíg a tűz kialszik.

„A lítium-ion akkumulátorok legjelentősebb veszélye az, hogy a tüzeket szinte lehetetlen eloltani, ha egyszer meggyulladnak”

– jegyzi meg Robin Mitchell mérnök.

„Nem számít, hány biztonsági rendszer van beépítve”, mondja, „a lítium-ion akkumulátor által okozott tüzet túlságosan nehéz kezelni”.

Mitchell arra a következtetésre jut, hogy ez a technológia „csak kisméretű rendszerekhez, például okostelefonokhoz és elektromos járművekhez alkalmas”. Ennek ellenére az EV-akkumulátorok tűzveszélye nem elhanyagolható.

A legtöbben lítium-ion akkumulátort hordunk okostelefonunkban anélkül, hogy gondolnánk, és ezek viszonylag biztonságosak. A nagyobb lítium-ion akkumulátorok nagyobb konfigurációkban való használatának veszélyét a hatóságok 1991-es kereskedelmi bevezetésük óta felismerték. Például az amerikai légitársaságok nem engedik be a fedélzetre a 100 wattnál nagyobb beépített akkumulátorral rendelkező laptopokat. Viszonylag kicsi annak a valószínűsége, hogy az akkumulátor meggyullad. De tűz esetén az oltáshoz nem használhat vizet. A tűzveszély még nagyobb egy elektromos autó esetében, amely kicsit olyan, mint egy több száz laptop akkumulátorból álló, szorosan összecsomagolt szendvics.

Tehát mit tesznek környezetvédelmi kampányolóink, hogy felhívják a figyelmünket erre a nagyszerű új veszélyre? Bizonyára észrevette, hogy a Change.org petíciói, hashtagei vagy riasztó jelentései hiányoznak a BBC News-tól.

Ez még meglepőbb, ha figyelembe vesszük az akkumulátorok gyártásával járó ökológiai károkat és kizsákmányolást. A lítium kitermelése piszkos, és hatalmas mennyiségű talajvizet használ fel. Chilében a Salar de Atacama régióban folyó bányászati ​​tevékenységek fogyasztják a terület vízének 65 százalékát. A bányászati ​​folyamatból származó mérgező vegyszerekről ismert, hogy az élő vizekbe szivárognak. A nevadai kutatók azt találták, hogy a bányászati ​​műveletek a folyásiránytól 150 mérföldre is hatással voltak a halakra.

A lítium-ion akkumulátorokhoz is sok kobaltra van szükség – autóakkumulátoronként általában körülbelül 14 kg-ot. Ennek kivonása piszkos és veszélyes. Az Amnesty 2016-os jelentése szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a világ legnagyobb beszállítójában, a hétéves gyerekek „kézműves bányászként” mosnak és válogatnak érceket.

Ez tehát egy olyan környezetvédelmi történet, amely nem tudott átmenni a köztudatba, mert a civil szervezetek uralják a sajtót. Ez furcsa, tekintve, hogy az elővigyázatosság elve immár öt évtizede a környezetvédő kampányok alappillére. Például a palagáz feltárása nem folytatódhat – érvelnek a zöld aktivisták –, mert a repedés „földrengést” okozhat, jóllehet ezek többnyire észrevehetetlenek.

Mégis, ami az elektromos járműveket és a lítium-ion akkumulátorokat illeti, úgy tűnik, az elővigyázatosság elve egy időre megdőlt.

A lítium-ion akkumulátorok veszélyei nyilvánvalóak a nagy horderejű termékvisszahívások számában. A Dell 2006-ban négymillió akkumulátort hívott vissza. A HP 2019-ben több mint 100 000 laptopot hívott vissza az akkumulátor-tűz kockázata miatt. Miután tüzet okozott a járatokon, a Samsung Note 7 okostelefonját – kétszer – visszahívták, majd teljesen félretették.

A költségek és a kockázatok nagyobb termékekkel csak nőnek.

A Chevrolet akkumulátorából eredő tüzek a becslések szerint körülbelül 2 milliárd dollárjába kerültek a General Motorsnak.

Az Audinak ugyanezen okból kellett visszahívnia E-Tron SUV-ját.

A parkoló Teslák folyamatosan lángra lobbannak – a céget pedig elítélték, amiért nem hívta vissza a járműveket.

Ahelyett, hogy leleplezné ezt a nagy környezeti veszélyt, a BBC-ben tovább népszerűsítik az akkumulátorokat.

„Kétségtelen, hogy az akkumulátorok központi szerepet töltenek be az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő szempontjából” – magyarázta az „Ötletek” sorozat egyik legújabb filmje. "A lítium-ion akkumulátorok tiszta energiát képesek tárolni arra az esetre, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél, így a szürke napokon a fosszilis tüzelőanyagokkal vetekedő erővel és megbízhatósággal üzemelnek"

Hurrá!

Még érdekesebb, hogy a zöld papság megáldotta a lítiumüzemű elektromos járműveket a belső égésű motorral (ICE) hajtott járművek „környezetbarát” utódjaként. Az érv az, hogy mivel az elektromos járművek nem használnak ICE-t, amelyet olajszármazék (benzin vagy dízel) hajt meg, a vezetésük alacsonyabb CO2-kibocsátást eredményez.

Mégis, a múlt héten Nagy-Britannia legnépszerűbb autósa, Tim Burton (közismertebb nevén Shmee) bejelentette, hogy

lecseréli elektromos Porschéját egy benzinmotoros Ferrari V12-re – mert az zöldebb és tisztább. Indoklása sokakat meglephet, akik úgy vélik, hogy az elektromos járművek „alacsony” vagy „nulla” CO2-kibocsátású járművek.

Burton egy tanulmányra hivatkozott, amelyet a Volvo a COP26 klímacsúcson adott ki. Ez a tanulmány, amelyet Andrea Egeskog, a Volvo Fenntarthatósági Központjának munkatársa vezetett, akkoriban feltűnően kevés figyelmet kapott. A Volvo képes közvetlenül összehasonlítani ugyanazon autómodell, az XC40 SUV két változatát. Az egyik elektromos, a másik ICE-s.

A Volvo kiszámította a CO2-kibocsátást a két termék teljes életciklusa alatt: az ásványok, például a lítium és a kobalt bányászatától az élettartamuk végéig, beleértve az ártalmatlanítást is.

Az elektromos autó a gyár kapuján kívül a pályák rossz oldalán kezdi meg életét – jóval több CO2-t termel, mint a benzinfaló változat. Ennek oka a lítium és a többi ritkaföldfém ásvány, amely a „bolygókímélő” elektromos járművek gyártásához szükséges.

A Volvo XC40 ICE változatának anyagából és gyártásából származó károsanyag-kibocsátás nagyjából 40 százalékkal alacsonyabb, mint az elektromos járműveké.

Természetesen az ICE modell továbbra is fosszilis tüzelőanyagot fogyaszt, amíg használatban van. De ahhoz, hogy az elektromos változat úgymond „kiegyenlítődjön”, sok mérföldet kell megtennie. Környezetbarátsága nagymértékben függ attól is, hogy az akkumulátorok töltéséhez használt elektromos áram hogyan keletkezik. A Volvo azt tanácsolja, hogy a tipikus globális energiamix alapján, ha 93 000 mérföldnél kevesebbet vezet, nagyobb károsanyag-kibocsátást okoz, ha elektromos járművet választ a benzines változat helyett. A nagyobb arányban megújuló energiát használó EU-ban a fedezeti pont még mindig 52 000 mérföld. Ezért döntött úgy Burton, hogy visszaadja az elektromos autóját.

Egy nagy teljesítményű Ferrari vagy Porsche autó soha nem fog ekkora futásteljesítményt elérni. Egy olyan normális autó sem fog, mint az enyém. Ha holnap lecserélem a 19 éves autómat, és a "zöld opciót" választom a benzin helyett, akkor szegényebb leszek, mert az elektromos járművek sokkal drágábbak, és csak valamikor a 2040-es évek végén kezdenek el CO2-kibocsátás-megtakarítást elérni a benzines riválishoz képest.

De ez soha nem éri el ezt a pontot, mivel az akkumulátor jóval korábban lemerül.

Mindezek ellenére a nagy autógyártók milliárdokat szántak az elektromos járművek fejlesztésére. Az elektromos járműveket a kormányok is jelentős mértékben támogatták klímacéljaik elérése érdekében.

„Mi lenne, ha azt a több milliárd dollárt a belső égésű motorba tették volna, mennyivel jobbak lettek volna?” – töpreng Burton.

A manapság eladott elektromos járművek nagy része soha nem éri el a CO2-kiegyenlítési pontot, és ezért több CO2-t bocsátanak ki, mint egy benzinnel egyenértékű jármű.

Mivel az elektromos járművek gyakorlati értéke manapság a CO2-kibocsátás csökkentésében nulla, az értéke csupán az erkölcsi felsőbbrendűség jelzése, megmutatva másoknak, hogy a tulajdonos törődik veled, ők pedig nem. Ez egy jó állapot. Ettől a tulajdonos jobban érzi magát.

A történet furcsa morálja, hogy a környezetvédők még saját mércéjük szerint sem igazán jók abban, hogy gyakorolják, amit prédikálnak.

Ha – ahogy az éghajlatváltozás elleni harcosok mondják – az autóink „megölik a bolygót”, akkor az erényesek ölik meg gyorsabban a bolygót. Figyelemre méltó, hogy a zöld elit ilyen képmutatása sokáig biztosan nem tarthat.

A cikk eredeti forrása a Spiked

Copyright © Andrew Orlowski , Spiked , 2023