Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat az USA-t nevezi meg a Crocus-támadás gyanúsítottjaként (Paul Craig Roberts jegyzete)
Eredeti cikk:
The Russian Federal Security Service Identifies US as a Suspect in Crocus Attack, By Paul Craig Roberts,March 28, 2024
Schiller Mária küldeménye
Itt van a folytatása annak a Gilbert Doctorow által ismertetett interjúnak, amelyről tegnap beszámoltam.
Doctorow óvatos elemző, aki nem becsüli túl a helyzetek komolyságát. A Crocus-támadás fordulópontot jelenthet Putyin hozzáállásában az USA-val szemben. Putyin eddig visszafogottan reagált Oroszországban Washington provokációira, hogy ne gerjessze a helyzetet. Putyin politikája az volt, hogy megvárja, amíg a Nyugat észhez tér és elfogadja a valóságot. Hangsúlyoztam, hogy ez hiba, mivel az, hogy Putyin eltűri a provokációkat, újabb és egyre súlyosabb provokációkat eredményez. Moszkva egyik külvárosában 319 halott és sebesült orosz civil áldozattal úgy tűnik, hogy a provokációk átlépték a vörös vonalat. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője zöld utat kapott, hogy az orosz médiában Washingtont nevezze meg gyanúsítottként. Mivel Putyin nyilvánosan kijelentette, hogy minden felelőst meg fognak büntetni, egyetértek azzal, hogy Doctorow jellemzése a helyzetről a kubai rakétaválsághoz hasonlít.
Lehetséges, hogy Putyin újragondolja a helyzetet, és a Crocus-támadást arra használja fel, hogy eleget tegyen a politikai és médiaköveteléseknek, miszerint ezúttal tegyen valamit. Korlátozhatja a felelősséget Ukrajnára, és felhasználhatja a támadást arra, hogy olyan mértékű erőt alkalmazzon, amilyet két évvel ezelőtt kellett volna alkalmaznia Ukrajna kiegyenlítésére és a konfliktus befejezésére. Ha Putyin ismét meggyőzi magát, vagy az oroszországi nyugatbarát frakciók – ha vannak még ilyenek – meggyőzik arról, hogy a Nyugat végül észhez tér, és ismét nem cselekszik, a provokációk tovább fognak fokozódni. Sőt, azt mondanám, hogy még egy ilyen nagyszabású, mint a Crocus, meggyújtaná a harmadik világháború gyújtózsinórját.
Itt van Doctorow beszámolója
Alekszandr Bortnyikov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójának tegnapi, újságíróknak tett figyelemre méltó nyilatkozatai.
Gilbert Doctorow 2024. március 27.
A beavatatlanoknak először is elmagyarázom, hogy az FSZB a Szovjetunió jól ismert és nagy rettegett KGB-jének utódszervezete. Az FSZB-t ma azonban talán jobban össze lehetne hasonlítani az Egyesült Államok FBI-jával. Az FSZB mindenféle belföldi bűnözéssel és az orosz civileket fenyegető veszélyekkel, például a terrorizmussal foglalkozik. Az ügynökség és vezetője ritkán szerepel a hírekben.
Ebben a tekintetben az FSZB kevésbé látható mind belföldön, mind külföldön, mint a Szergej Nariskin által vezetett Külföldi Hírszerző Szolgálat, egy olyan állami személyiség, aki az ezredfordulón öt évet töltött az Állami Duma, az orosz törvényhozás alsóházának elnökeként, és három évig az elnöki adminisztráció vezetőjeként is.
Mindkét tisztségében Naryshkin nagyon gyakran látható volt a televízióban feladatai ellátásában.
Ezzel szemben Bortnyikov az elmúlt 15 évet az FSZB irodáiban töltötte, szem elől elzárva.A Crocus City Hall koncerthelyszín elleni látványos támadás azonban a középpontba emelte őt, és tegnap az orosz állami televízió újságírójával, Pavel Zarubinnal találkozott egy interjú erejéig, majd egy folyosón kifelé menet megengedte, hogy más újságírók hada tovább faggassa. Ezt a spontán kérdezz-feleleket később a televízió híradója is közvetítette. Amit Bortnyikov mondott, az rendkívüli volt, és közvetlenül érinti azt a kérdést, hogy önöknek és nekem most bombabunkereket kellene-e keresnünk. Sajnálatos módon ebből semmit sem találnak a mai mainstream média vezető hírei között. A Financial Times például beszámol arról, hogy Hszi találkozott amerikai vállalatok vezérigazgatóival a kapcsolatok helyreállítása érdekében: érdekes, de nem túl releváns, ha a harmadik világháború küszöbén állunk.
Bortnyikov definíció szerint Vlagyimir Putyin belső tanácsadói körének tagja. Ő, Putyin és Naryshkin nagyjából egyidősek. Bortnyikov a 72 évével csak néhány évvel idősebb.
Különösen a higgadtsága és a megfontolt, gondosan mérlegelt szóhasználata ragadott meg, miközben átláthatósággal és a "hagyjuk, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogyan kell", rezzenéstelen magatartással ismertette, hogy merre tart a vizsgálat.
Az újságírók mind azt a kérdést feszegették, hogy ki állt a terrortámadás mögött. Bortnyikov elmondta nekik... és nekünk: az iszlamista szélsőségesek által elkövetett terrorcselekmény mögött az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ukrajna áll.
Bortnyikov elmondta, hogy az előzetes megállapítások szerint a mészárlás négy elkövetője autóval az ukrán határ felé tartott, ahol a túloldalon várták őket. Nagyon higgadtan kifejtette, hogy a külföldi hatalmak érintettségét tisztázzák, és hogy ő most puszta érzelmekből nem mond semmit, hanem megvárja, amíg a tények szilárdan összeállnak, mielőtt előadná azokat.
Ennek ellenére teljesen hírértékű volt, hogy az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Ukrajnát nevezte meg a terrorcselekmény valószínűsíthető bábáskodóinak.Emlékezzünk arra, hogy az Északi Áramlat-vezetékek bombázását követően, amely az elmúlt 50 év legjelentősebb, kritikus polgári infrastruktúra elleni támadása volt globálisan, az orosz tisztviselők nem mutogattak közvetlenül egyetlen országra sem.Voltak célzások, de nem voltak közvetlen vádak, mint amilyeneket tegnap hallottunk Bortnyikovtól.
Eközben – Bortnyikov úr újságírókkal folytatott beszélgetésén kívül – tegnap az orosz állami televízió Hatvan perc című hír- és elemzőműsorában sok új elemet közöltek a horvátországi városházán elkövetett terrortámadásról. Nevezetesen megtudtuk, hogy február utolsó napjaiban és március első napjaiban a négy támadó közül kettő Isztambulban tartózkodott. Az egyiknek a moszkvai repülőtérről való indulását és érkezését videóra vették. Elmondták, hogy milyen szállodákban szálltak meg, és az egyikük Isztambulban készített szelfijét és egyéb fotóit is feltették a képernyőre.
Az egyelőre nem világos, hogy kivel találkoztak Törökországban. Maga az időzítés azonban nagyon fontos, mert az is elhangzott, hogy március 8-án, a nemzetközi nőnapon, ami az orosz naptárban szent dátum, visszatértek Moszkvába, hogy terrortámadást hajtsanak végre. Ha ezen a napon tették volna, az egy héttel későbbi oroszországi elnökválasztás szempontjából katasztrofális lett volna a hatás.
A Hatvan percben azonban megállapították, hogy március 8-án az orosz állami biztonság túl szigorú volt ahhoz, hogy a terrorista akció sikerrel járjon, és az Egyesült Államok úgy döntött, hogy leállítja a műveletet. Megjegyzendő, hogy nagyjából ekkor nyújtotta be lemondását Victoria Nuland a Külügyminisztériumban (március 5-én). A lehetséges ok-okozati összefüggés itt bizonyára megérdemli az amerikai "disszidens" közösségben lévő társaim figyelmét.
Mindenesetre az a forgatókönyv, amelyet később a nap folyamán az Este Vlagyimir Szolovjovval című beszélgetős műsorban vizsgáltak, az, hogy az ukránok úgy döntöttek, hogy egy héttel az orosz elnökválasztás után, amikor a legtöbb indokot elvesztette, folytatják a terrortámadást.
Tették ezt Washington tiltakozása ellenére.
Az olvasók időről időre megkérdezik, hogy miért figyelek az olyan beszélgetős műsorokra, mint a Vlagyimir Szolovjové. Ezek a kételkedők hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy Szolovjov nemcsak a szokásos felelőtlen akadémikusokat és újságírókat hívja meg, akik szórakoztathatják a közönséget, hanem néhány nagyon komoly államférfit is, akik közel állnak az oroszországi hatalmi központhoz, és befolyást gyakorolnak a kül- és belpolitika irányítására, beleértve különösen az Állami Duma bizottsági elnökeit és más kulcsfontosságú személyiségeket.
Így volt ez tegnap este is, amikor a Független Államok Közösségével (volt Szovjetunió) való kapcsolatokkal foglalkozó bizottság egyik tagját hallhattuk. Az orosz határ menti Belgorod régióban a civilek ellen a közeli Harkivból (Ukrajna) kiinduló, soha véget nem érő terrortámadásokra utalva azt mondta, hogy itt az ideje, hogy Harkovot a földdel tegyék egyenlővé: adjanak ki figyelmeztetést a lakosságnak, hogy üljenek autóba és menjenek nyugatra, aztán robbantsák fel az egészet.
Általánosságban elmondható, hogy a panelisták és maga a házigazda Szolovjov hangulata most kardinális módon változik:
Ukrajnát ellenséges államnak tekintik, és minél hamarabb végeznek vele, annál jobb. Tegnap este arról volt szó, hogy rakétacsapásokat kell mérni a kijevi elnöki palota, valamint a fővárosban található összes katonai és egyéb döntéshozó kormányzati központ lerombolására.
Ahogy azt az elmúlt két évben többször is megfigyeltük:
Putyin elnök a mértékletesség és a visszafogottság hangja volt, ellenállva az olyan akcióknak, amelyek a harmadik világháborút idézhetik elő. Ennek most egyértelműen vége szakad, amikor saját FSB igazgatója az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot nevezi meg az elmúlt 20 év legnagyobb oroszországi terrortámadásának kitervelőiként.
