top of page

Bahmut elesett – Artemovszk felszabadult. A 21. század eddigi legnagyobb csatája ért véget




Vukics Ferenc jegyzete


A város határvédelmi erődítményként kezdte történetét, és úgy tűnik, hogy ma is így teljesítette be sorsát.


A települést 1571-ben alapították mint határvédelmi erődítményt Bahmutovi-őrhely néven. A település a nevét a Bahmutka folyóról kapta. A Bahmut név eredete nem ismert biztosan. Igor Rassokhaa harkivi történész elmélete szerint a szó egy török/tatár szóból származhat, amelynek jelentése "sós víz". Bár vannak bizonyítékok 1556-ban történt előzetes megtelepedésre, Bahmut első hivatalos említése 1571-ből származik, amikor Rettegett Iván, hogy megvédje az orosz állam déli határát a krími tatárok rabszolgagyűjtő portyáitól, elrendelte határerődítmények létrehozását az Ajdar és a Sziverszki folyók mentén. Kezdetben határállomás volt, amely később erődített várossá alakítottak át. 1701-ben I. Péter elrendelte, hogy a bahmuti erődöt korszerűsítsék, és a szomszédos Bahmut szlobodát (szabad falut) várossá nyilvánítsák. 1703-ban készült el az új erőd, amelyben 170 ember lakott. 1704-ben Péter parancsot adott néhány kozáknak, hogy telepedjenek le a Bahmutka folyónál és bányásszanak sót.

1708-tól 1725. április 22-ig Bahmut az Azovi kormányzósághoz tartozott. 1719. május 29-én az Azovi kormányzóságon belül Bahmut tartomány közigazgatási központja lett. 1753-tól 1775-ig Szlavo-Szerbia közigazgatási központja volt, amely viszonylag nagy önállósággal rendelkező terület volt, amelyet több ezer főből álló, főként szerb telepesekből álló csoportok laktak. A város 1920-1924-ben a Szovjetunióban az Ukrán SZSZK újonnan létrehozott Donyecki Kormányzóságának közigazgatási központja volt. 1924 és 2016 között Artemivszk vagy Artemovszk[b] néven volt ismert. A szovjet Artemovszk (Artemivszk) elnevezés Fjodor Szergejev orosz bolsevik vezető nevéből származik, aki az Artem (Artyom) „elvtárs” fedőnevet használta.

A város 2016-ban a dekommunizációs folyamat eredményeként visszatért eredeti nevére, a mely legalább annyira az orosz történelem része, mint a megerősödő ukrán öntudaté, ennek ellenére a történelmi név visszaállítását az orosz kormány nem ismerte el (amely a várost most a szakadár Donyecki Népköztársaság részének vallja) és a várost továbbra is Artemovszknak nevezik. Már ami a városból maradt, mivel a 2022 augusztusa óta tartó harcokban az épöletek döntő többsége megsemmisült, vagy olyannyira megsérült, hogy szinte biztos, hogy az újjáépítése lehetetlen. Az, hogy a város ilyen sokáig kitarthatott, az évek óta tartó erődítési munkálatoknak és a város védelme érdekében feláldozott emberéleteknek köszönhető.

Prigozsin és orosz tisztviselők először szombaton jelentették be Bahmut teljes elfoglalását. Vlagyimir Putyin orosz elnök vasárnap a Kreml által kiadott közleményben gratulált Wagnernek a város bevételéhez.

"Vlagyimir Putyin gratulál a Wagner rohamcsapatoknak, valamint az összes orosz erőnek, akik a szükséges segítséget nyújtották és a szárnyakat biztosították, az Artemovszk [Bahmut] felszabadítására irányuló hadművelet befejezéséhez"áll a közleményben.

Ukrán tisztviselők azt állítják, hogy az ukrán erők még mindig ellenőrzik a város egy részét. Voldimr Zelenszkij elnök a japán Hirosimában tartott G7-csúcstalálkozón tartott sajtótájékoztatóján látszólag elismerte, hogy Oroszország elfoglalta a várost, de szóvivője később ezt visszavonta. "Az elnök tagadta, hogy Bahmutot elfoglalták volna"mondta Szergej Nyikiforov ukrán elnöki szóvivő.

Az ukrán vezetés állításai ellenére, a frontvonalon harcoló ukrán katonák a Kyiv Independentnek nyilatkozva megerősítették, hogy az ukrán erők elvesztették az általuk ellenőrzött utolsó magas épületeket a városban, és elmondták, hogy a település külterületén ennek ellenére még mindig folynak a harcok.

Zelenszkij jelentős értéket tulajdonított Bahmutnak, és korábban azt mondta, ha elveszíti a várost, akkor lehetséges, hogy nyomás alá kerül és kényszeríteni fogják, hogy "kompromisszumot kössön" Oroszországgal.

A legtöbb katonai elemző nem értette, hogy az ukrán vezetés miért döntött úgy, hogy ilyen mennyiségű erőforrást vet be a város védelme érdekében. Valószínűleg először az oroszok sem értették. A harcot már korábban az oroszok tüzérségi fölénye eldöntötte, és ezt az ukránoknak csak komoly személyi veszteségekkel lehetett ideiglenesen ellensúlyozni.

Az ukránok veszteségei az utolsó 5 hónap alatt naponta 300-500 embert tettek ki. Ez összesen 60 000 áldozatot jelent. Tízenkét nappal ezelőtt ukrán egységek, köztük a neonáci Azov dandár, felgöngyölítették az orosz szárnyakat a Bahmuttól északra és délre található magaslatok megszerzésével. Ekkor mi próbáltuk jelezni, hogy szó sincs itt komolyabb ukrán ellentámadásról: az ukrán csapatok azt akarták elérni, hogy az orosz tüzérség hátrébb húzódjon és ne tudja lőni a visszavonulást biztosító egyetlen, még ukrán kézen lévő útvonalat. Az akció sikeres volt. Az ukrán erőknek sikerült biztosítania, hogy a városban lévő erőik nyugatra menekülhessenek. Csak ez a mindössze egy-két kilométer mélységű támadás mintegy körülbelül 1600 ukrán katona életébe és több mint 50 páncélozott eszköz elvesztésébe került. A nagy médiafelhajtás ellenére az Ukrán Fegyveres Erők nem tudtak sikereket kifejteni a szárnyakon. Klescsevkánál megrekedtek, északon pedig általában visszavonulásra kényszerültek Bogdanovkáig.

Bahmut elesett, ami a várostól nyugatra lévő erődített terület elvesztése után érthető volt, és Szirszkij tervét most ki kell igazítani. A vezérkar Zelenszkijre és a főhadiszállásra vár, hogy döntsenek a további lépésekről. Nem világos, hogy mikor és hol kezdődnek el az újabb hadműveletek.

Az ukrán erők visszavonulása során egyes csoportok leszakadtak és elszigetelve harcolnak tovább. A létszámuk nem haladja meg a kétszáz főt. Őket egy tisztogató művelet (Mopping-up operation) keretében számolják fel. Ellenállásuk már nem számít lényeges eseménynek. A helyzetüket tovább nehezíti, hogy Ukrajna keleti parancsnokságának őszintén szólva nincs világos képe arról, hogy bizonyos egységek/alegységek valójában hol vannak, sőt még arról sem, hogy léteznek-e még egyáltalán. Orosz források szerint a visszamaradott erők a nacionalista alakulatokhoz tartoznak és a „civilek pajzsként való alkalmazásának” köszönhetik, hogy még nem számolták fel őket.

Prigozsin gratulált az ukrán hadseregnek a teljesítményéért. Az ukrán haderőt a világ második legjobb hadseregének nevezte, természetesen a Wagner után.

Az "erődítmény elesett", annak ellenére, hogy több mint 80 ezer főt számláló ukrán csoportosítás próbálta megtartani.

Ebből alkalmanként 30-40 ezer fő küzdött egy időben a város megtartásáért és ennél nagyobb erő (alkalmanként 40-45 ezer fő) a környező területekért. A csoportosítás a Harkov, Szvatovszkij, Krasznolimánszkij, Zaporozsjei irányokból átvett tartalékok minden erőfeszítése ellenére sem tudta a települést megtartani.

Az ukránok a súlyos veszteségek ellenére a végsőkig heves ellenállást tanúsítottak, de a harcászat törvényszerűségeit nem tudták felül írni.

Az ukrán fegyveres erők 21. dandárját a többszöri feltöltések ellenére szétverték, a 10. dandár pedig teljesen elvesztette a harcképességét.

Az ostrom során több mint 57.000 ukrán katona és 6500 külföldi zsoldos esett el (ebből 30 ezer az utolsó időszak „felesleges” műveleteiben) és több mint 85 ezer ember sebesült meg.

Az ukrán fegyveres erők a műveletek során több mint 10 ezer járművet, 50 repülőgépet és helikoptert és 100 ezer kézifegyvert vesztettek el a Szoledárért és Bahmutért folytatott harcok során.

Az Artemovszkért/Bahmutért és a Szoledarért vívott művelet során az ukránok a harmadik hadseregüket áldozták fel az amerikai célok érdekében.
Az ukrán és a nyugati média bevehetetlen erődítményként építette fel Bahmutot, így politikailag kivitelezhetetlenné vált a feladása.

Zelenszkij személyesen is megszállottja volt (emlékezzünk a Bahmut zászlóra, amelyet az amerikai kongresszusba vitt) a „Zelenszkij-vonal” legyőzhetetlenségének.

Egyes szakértők szerint pontosan ezért is lehet lélektani jelentősége az amúgy nem stratégiai jelentőségű város elestének. E hangok szerint,

ha a várost egyszer elvesztették, akkor az ukránok számára az egyik veszteség a másik után következik majd és legalább a Dnyeperig vissza fognak húzódni.

Mások szerint a nyugati támogatók nem fognak egy gerilla jellegű háborút finanszírozni a jövőben, csak egy "fej-fej melletti" összecsapást Oroszországgal. Zaluzsnyij keze így alaposan meg volt kötve (persze, most már halott) a leginkább kívánatos stratégia szempontjából.

Ha Oroszország meg tud nyerni egy katonai összecsapást egy olyan országok koalíciója ellen, amelyeknek GDP-je 50-szerese az orosz GDP- nek, akkor az azt kell, hogy jelentse, hogy a Nyugat kísérlete, miszerint helyettesítő erők bevetésével egy „ellenőrzött háborút” folytat az oroszokkal, kudarcot vallott, és sokkal korruptabb vezetőik vannak, mint ezt álmaikban gondolták volna.

Az elmúlt két hétben minden nap olyan cikkek láttak napvilágot, amelyekben ez állt:

„Orosz csapatok menekülnek Bahmut elől! A Wagner kifogyott a lőszerből és az életükért futnak ! Lehetetlen!”

Bahmut nem bukhat el, amíg a Fox News nem mondja, hogy megtörtént!

Nem véletlen, hogy az átlag amerikai vagy nyugati polgár nem hiszi el, hogy a város elesett. Egy nyugati elemző nemrég közzétett egy történetet, amelyben egy kávéházi párbeszéd tanúságait elemzi:

„A szomszéd asztalnál ülő ismerős megkérdezte tőlem, hogy mi történik éppen a fronton. Megemlítettem, hogy Bahmut elesett. 'Ó, úgy érted, hogy az oroszok feladták?'. Általános vidámság tört ki, amikor azt mondtam, hogy épp az ellenkezője történt. 'Ukrajna nyerésre áll, és ezt mindenki tudja. Te tényleg az orosz propaganda áldozata vagy' – mondták nevetve. Két emeritus professzor egy elsőrangú egyetemről volt a csoportban. Számukra még mindig elképzelhetetlen, hogy valaha is veszíteni fogunk. Én egy elég liberális helyen élek, talán az USA legliberálisabb városában, és ember, látnod kéne az emberek arcát és hallanod a teljes hitetlenségüket, amikor a arcvonalakról és térképekről beszélek. Még csak eszükbe sem jutott megnézni egyet sem. "Térképek? Pssssssh. Térképek?" – ez minden, amit fel tudnak hozni. Az amerikai média nem nagyon mutogat térképeket. Sok mindenről tudnak hazudni, de arról nem tudnak, hogy hol van a front, ezért egyszerűen nem beszélnek róla.”

Közben pedig mindenki Zaluzsnyijt keresi. A Moon of Alabama katonapolitikai blogon közzétett információk szerint ukránok megnyugtatására közzétett legutóbbi képen Zaluzsnyij éppen úszik. Ez egy Cipruson készült kép és beazonosíthatóan 2018-ból származik. Meg nem erősített hírek szerint Zaluzsnyij és Szirszkij május 10-én egy tüzérségitámadás során súlyosan megsebesült.

Állítólag Zaluzsnyij május 16-ig kómában feküdt, amikor is elhunyt.

Szirszkij állítólag túlélte a parancsnoki központ elleni támadást.

A város elpusztult, de továbbra is fennmarad, mivel fontos logisztikai csomópont, számos vasúti és közúti összeköttetés fut rajta keresztül.

Mariupolban – amely egy éve esett el/szabadult fel – már gőzerővel folyik az újjáépítés. Ha szerencsésen alakul a város további sorsa, akkor egy-két hónap múlva, amikor a frontvonal eltávolodik, ott is megkezdődhet majd a munka.

Ettől függetlenül a 9. és 10. hadtest új alakulatai néhány kilométerrel hátrébb harcra készen várakoznak. Kijev mintegy 20 dandárt tart vissza a harcoktól, és arra próbálja kiképezni őket, hogy áttörjék az orosz vonalakat és megtartsák az elfoglalt területeket.

A fővárosban azt remélik, hogy mire az offenzíva megkezdődik, az orosz erők megfogyatkoznak a Bahmut eleste után vívott harcok során, míg az ukrán katonák tízezrei frissek és jól felszereltek lesznek nyugati harckocsikkal és más hadianyaggal.

Az már bebizonyosodott, hogy az ukránok nagyon makacsok és nem éppen racionálisak. Lehet, hogy képesek lesznek kikényszeríteni egy második bahmuti csatát, hogy elrettentsék az új orosz helyőrséget.

Semmi jel nem utal arra, hogy a város elesése megbontotta volna a védelmi vonalakat. Folyamatosan épülnek új erődítmények. Csasziv/Csaszov Jar tele lesz betonnal, alagutakkal, árkokkal és aknákkal.

Ukrajna Különleges Műveleti Erők volt parancsnok-helyettesének lett igaza. Szergej Krivonosz tábornok április végén azt nyilatkozta, hogy Ukrajna „szörnyű árat” fizet ezért a városért.

A városért 21 ezer orosz és mintegy 60 ezer ukrán katona halt meg. A Kupol hívónevű ukrán alezredes jól mondta: „A lelkek cseréje nem éppen nekünk kedvez…”

A bahmuti csata egy brit haderő nagyságú katonai erőt nyelt el.

Bahmut elesett – Artemovszk felszabadult. Mindannyian azzal jártunk volna a legjobban, ha azt olvashattuk volna a hírekben, hogy Bahmut/Artemovszk lakói boldogan élnek és töretlen a város fejlődése.

A Nyugat és Oroszország vetélkedése egy újabb országot és egy újabb várost döngölt a földbe, és emiatt senki nem fogja elveszíteni az állását.

1 115 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK