BÁNLAK (Gavallér János verse)
![Gavallér János](https://static.wixstatic.com/media/55b554_17efbdd1811d48a4bd494d3a97f9c2d0~mv2.jpg/v1/fill/w_105,h_80,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_17efbdd1811d48a4bd494d3a97f9c2d0~mv2.jpg)
BÁNLAK
emlékképek pergőtüze,
hol méz, hol kámfor, gyors pillanat,
… a purgatóriumba mi marad majd meg,
s tükör mögött, zárt ajtók titka
lélegzik-e majd a végtelen összhangjával?
üldöz-e még majd egyforma napok sokasága,
ha más szemszögből látom
megsárgult vágyaim
– kacagány bőrt szerettem volna,
semmi hátán lovagolva –
suhant múlt, jelen, jövő,
mint sziken az eső,
bántott, hogy e föld szagát nem érezte már senki.
ember akartam lenni,
mikor már elveszett minden, minden.
2022.07.03.