BÁNLAK (Gavallér János verse)

BÁNLAK

emlékképek pergőtüze,

hol méz, hol kámfor, gyors pillanat,

… a purgatóriumba mi marad majd meg,

s tükör mögött, zárt ajtók titka

lélegzik-e majd a végtelen összhangjával?

üldöz-e még majd egyforma napok sokasága,

ha más szemszögből látom

megsárgult vágyaim

– kacagány bőrt szerettem volna,

semmi hátán lovagolva –

suhant múlt, jelen, jövő,

mint sziken az eső,

bántott, hogy e föld szagát nem érezte már senki.

ember akartam lenni,

mikor már elveszett minden, minden.

2022.07.03.