Botz Domonkos: Dubai reflexiók
Szűnni nem akaró, örökös kalandvágyamnak eleget téve, hátrahagytam az otthont, az olykor csípős, szeles februárt, és egy közel ötórás repülőút után kiléptem a Dubai Nemzetközi Repülőtér érkező termináljából. Bár az időeltolódás miatt itt már éjszaka volt, azonnal megcsapott az ajándékba kapott kellemes meleg, ami valóban ajándéknak mondható, hiszen itt már a nyári hónapokban gyakran negyven fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála. Hirtelen jött hőérzetemen átmenetileg csak a jól kondicionált taxi segített, ami valami őrült tempóban repített a szálláshelyem felé. Ezt a tempót aztán meg kellett szoknom a későbbiekben, és nem csak a közlekedésben.
Atlantis The Palm Hotel
Harminc év távlatából visszatekintve, mintha csak egy másik városba érkeztem volna. A múlt és a modernizmus határai lassan kezdenek elmosódni, és ez utóbbi az, ami idővel bekebelez mindent. Ott, ahol egykor talán még birkákat áldoztak az Isteneknek, kiontott beleikből próbálván meg kiolvasni a bizonytalan jövőt, most mindenütt felhőkarcolók és a legek könyvébe kívánkozó épületek, sokcsillagos luxusszállodák és hatalmas bevásárlóközpontok ejtik ámulatba az ideérkezőket. Mintha minden csak az üzletről, a pénzről szólna, holott azért ennél több van ebben a városban, csak értő szem kell hozzá.
A várost egy kacskaringós, kikötőként is szolgáló öböl, a Creek szeli ketté. Az egyik oldala Deira néven ismert és kedvelt célpontja a turizmusnak, mely mintha csak átaludta volna a történelmet, őrizte meg az óvárosi hangulatot a maga jellegzetes piacaival, souk-jaival, ahol az utazó mintha a mesés Kelet világába csöppent volna. Persze a zegzugos, az ázsiai és keleti országok egzotikus gyümölcseinek, fűszereinek kínálatától illatozó sikátorokban már korunk Aladdinjai próbálják rátukmálni portékáikat az utazókra, és sok kis Seherezádé – zömmel a környező országokból érkezett vendégmunkások – igyekeznek rásózni termékeiket a hőségtől fuldokló turistákra.
Bár a két városrészt hidak kötik össze, mégsem egyszerű az átjutás, ezért a legjobb megoldás az „abra”, ez a lélekvesztőnek tűnő vízitaxi, amely néhány piculáért pár perc alatt visz át a város másik oldalára, a Bur Dubai-ra. Ahogy azt említettem, itt mintha minden csak a pénzről, az üzletekről szólna, partot érve egymást érik, váltogatják a szerényebb kis boltok és az elegáns, hivalkodó üzletek.
Nem véletlen hát, hogy a város a vásárlás megszállottjainak a Mekkája. A megannyi souk és a kis üzletek mellett gombamód nőttek ki a földből a hatalmas bevásárlóközpontok, ahol a kinti hőség után akár korcsolyázásra, vagy éppen síelésre is van lehetőség.
Nem igazán kedvező ez a hely azoknak, akik a tenger és a Nap szerelmesei, ugyanis az év jelentős részében a rendkívül magas hőmérséklet, és az erős napsugárzás miatt nem lehet órákon át a tengerparton lebzselni. Érdemes ehelyett inkább pár napot a város megismerésére szentelni, ahol erőteljesen keveredik az arab, az ázsiai és az európai kultúra. Legalábbis az építészet, a kereskedelem és a szállodaipar terén, de igaz ugyanez az étkezési szokásokra, lehetőségekre, hiszen több mint kétszáz ország éttermei teszik próbára érzékszerveinket. Ez utóbbi alapján akár a világ gasztronómiai fővárosának is mondhatnánk, de erre a címre még sok nagyváros is joggal formálhatna igényt.
A különböző vallások békésen megférnek egymás mellett, így a számtalan mecseten kívül, több katolikus templom is van a városban, bár ezek külső és belső megjelenésükben sokkal puritánabbak, mint azt Európában már megszoktuk.
És bár Dubai, ez a több mint három millió lelket számláló városállam rohamosan és látványosan fejlődik, olajtól fénylő, harsogó gazdagsága mellett is megmaradt a sok száz éves életforma, mely a hitből táplálkozik, és melynek korlátait a mai napig is a vallás jelenti.
Miközben a város a világkiállítás lázában ég, agyondigitalizált világunkban a müezzinek – naponta több alkalommal – hangszórókon keresztül hívják imára a hívőket.
A világkiállítás központi épülete
A világjárvány miatt a Dubai Világkiállítás némi késéssel, 2021-ben nyitotta meg kapuit, ahol helyet kapott Magyarország is. Már messziről magára vonja a tekintetet az 1927 négyzetméteres, Makovecz-stílusú magyar pavilon, melynek szerkezetét kizárólag fából ácsolták. Az eddigi tapasztalatok és a látogatók száma alapján elmondható, hogy a magyar pavilon nagy népszerűségnek örvend a látogatók körében.
A Dubai Expón a kiállítás középpontjában talán legfontosabb természeti kincsünk, a víz és azon belül is a gyógyvizeink állnak, bemutatva rekreációs és gyógyászati hasznosítását. Emellett bemutatásra kerülnek hazánk természeti látnivalói és mindazon történelmi és kulturális programjai, amelyek a turisták érdeklődésére számíthatnak, de ízelítőt kaphatnak a magyar gasztronómiából is, melynek egyik érdekessége, hogy egyes ételeinket az ottani fűszerek felhasználásával, az arab ízvilághoz közelítve próbálják meg közelebb vinni a látogatókhoz.
A magyar pavilon
Ahogy a világkiállítás megtekintéséhez, úgy a mesésnek mondott Kelet misztériumának megfejtéséhez, megértéséhez is kevés néhány nap, de ahhoz elég, hogy belekóstoljunk egy másik, tőlünk távol álló kultúra mindennapjaiba.
Forrás:
